Az MR feltárja a Parkinson-kór agyi elváltozásait
Az ún „quantitative susceptibility mapping” néven ismert MR technika azt mutatja meg, hogy a Parkinson-kórban szenvedő betegeknél fokozott a vaslerakódás az agy azon területein, amelyek a kogníciót, a memóriát és a motoros funkciókat kezelik, a Journal of Neurology, Neurosurgery, and Psychiatry-ban február 20.-án közzétett cikk szerint.
A kutatók szerint, Dr. Rimona Weil vezetésével az University College London-ból (UCL) a QSM megnövekedett vaskoncentrációk felfedezéséhez vezetett a hippocampusban, a thalamusban, valamint a parietalis és prefrontalis kéregben, amelyek mindegyike alacsonyabb kognícióval és memóriával állt összefüggésben. Megnövekedett vaslerakódások hasonlóan megfigyelhetők voltak olyan tanulmányban résztvevők putamenében, akik gyengébb motoros funkcióval rendelkeztek.
"Ezeket az anatómiailag specifikus változások akkor kerültek felfedezése, amikor a hagyományos agyi képalkotással nem sikerült azonosítani az atrófiát, és anélkül, hogy szükség lett volna a számunkra érdekes területek előre meghatározására” – írták a szerzők. "Megállapításaink jelentős potenciállal bírnak, mint a betegség aktivitásának "neuroimaging markerei" a klinikán és a terápiás vizsgálatokban történő alkalmazás révén."
A legújabb kutatások szerint a fokozott vaslerakódás a kulcsfontosságú agyi régiókban hozzájárulhat a kognitív diszfunkcióhoz. Érdekes módon a vas az agyban felhalmozódik a természetes öregedési folyamat részeként, különösen a basalis ganglionokban, amelyek a motoros képességekkel társulnak. A kognitív diszfunkcióval való esetleges kapcsolat jobb kezelése érdekében a kutatók elkezdték a QSM használatát az agyban lévő vastartalom mérésére az emberek kogníciója és mozgása alapján.
Noha a QSM-et korábban a vaslerakódások mérésére használták a basalis ganglionokban, a kutatók szerint a szekvenciát az egész agyban soha nem használták a Parkinson-kóros betegek kognitív változásainak nyomon követésének vizsgálatára. Ezért a technikához fordultak annak a hipotézisének a tesztelésére, miszerint a vaslerakódások nagyobb kiterjedésűek lennének a rosszabb kognitív képességgel bíró agyi régiókban, különösen azokon a területeken, ahol a Parkinson-kór demenciája általában elterjedt.
A kutatók 100 pácienst vontak be a vizsgálatba (átlagéletkor 66,4 ± 7,7 év; tartomány: 49-80 év), akiknél az elmúlt 10 évben Parkinson-kórt diagnosztizáltak az UCL intézményében 2017 októbere és 2018 decembere között. Ezen kívül 37 azonos életkorú egészséges kontrollt (átlag életkor, 66,1 ± 9,4 év; tartomány: 50-80 év) vontak be a csoportba. A résztvevők 3 Teslás MRI vizsgálatokon (Prisma, Siemens Healthineers) estek át egy olyan protokollal, amely tartalmazott QSM-et, susceptibilitás súlyozott és T1 súlyozott szekvenciákat.
Az egészséges kontrollokkal összehasonlítva az MR képek szignifikáns QSM növekedést mutattak (p <0,05), összhangban a Parkinson-kórban szenvedő betegek prefrontalis cortexében és putameneiben megfigyelt nagyobb mértékű vaslerakódásokkal. Ezen kívül az agy teljes egészének elemzései azt mutatták, hogy a hippocampusban és a thalamusban a QSM növekedése összefüggést mutatott az alacsonyabb kognitív teljesítménnyel és a csökkent látási funkcióval, míg a putamenben a nagyobb vasszint a rosszabb motoros funkcióval állt kapcsolatban.
A QSM azon képessége, hogy összefüggést alakít ki a vaslerakódással ezekben az agyi régiókban klinikai szempontból figyelemre méltó, mivel ez arra utal, hogy ez az MR szekvencia "érzékenyebb a korai szöveti változásokra, mint a hagyományos atrófiás mérések", jegyezték meg a szerzők. Ennek eredményeként a QSM elősegítheti annak meghatározását, hogy mely betegek esetében áll fent a jövőbeli kognitív hanyatlás veszélye, és azonosíthatja a „betegség aktivitásának neuroimaging markereit a klinikán és a terápiás vizsgálatokban történő alkalmazás révén”.
Referálta: Farkas Gréta
DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika