Európai Radiológus Társaság (ESR) a strukturált radiológiai leletezésről

Közösségek - Minőségbiztosítás | 2019. március 07. 17:27 | Utolsó módosítás dátuma - 2019. március 19. 10:30 | Forrás: https://doi.org/10.1007/s13244-017-0588-8

ESR paper on structured reporting in radiology

Európai Radiológus Társaság (ESR) a strukturált radiológiai leletezésről

A strukturált leletezés kulcsfontosságú tényező a képalkotás optimális felhasználására a gyógyítás folyamatában, valamint biztosítja a radiológusok munkájának értékét. Ezt számos nemzeti és nemzetközi radiológiai társaság támogatja és fejleszti tovább, felismerve az egységes nyelvezet és struktúra szükségességét. A lelet felépítésének standardizálása biztosítja, az összes releváns terület lefedését. A terminológia standardizálása megelőzi a félreérthetőséget és megkönnyíti a leletek összeegyeztethetőségét. A kulcsadatok és a számszerűsített paraméterek használata a strukturált jelentésekben (radiomika) megengedi automatikus funkciók használatát (pl. TNM staging), más klinikai paraméterekkel (pl. laboratóriumi eredmények) való összevonást, adat megosztást (pl. nyilvántartások, biobankok) és az adatok kinyerését kutatási, oktatási vagy egyéb célokra. Ez a cikk a strukturált leletezés stratégia követelményeit emeli ki (tartalom és struktúra jelentése, standard terminológiák, eszközök és protokollok). A hagyományos prózai leletekről a strukturált leletekre történő áttérés egy pozitív előrelépés, melyhez nemzetközi erőfeszítéseket szükséges tenni strukturált lelet-sablonok nemzetközi tervezésével és elfogadásával, amelyeket aztán át lehet venni és amelyekhez amennyiben szükséges alkalmazkodni lehet a helyi környezeteben. A nemzetközi adat-standardok és irányelvek szerint az ipar bevonása a kulcs a sikerhez.

Kulcspontok

  • A radiológiai lelet felépítésének standardizálása biztosítja a leletek teljességét és összehasonlíthatóságát
  • A standardizált nyelv használata a leletekben minimalizálja a félreértéseket
  • A strukturált leletek megkönnyítik az automatikus funkciók használatát, más klinikai paraméterekkel való összevonást, és az adatok megosztását
  • A sikeres strukturált lelet minták kialakításának a nemzet- és társaságközi együttműködés a kulcsa
  • Létfontosságú az integráció a radiológiai leletező-szoftvert fejlesztő iparágakkal

2006-ban jelent meg Michael Porter „ Az egészségügyi rendszer újradefiniálása” (Redefining health care) című könyve és 2009-ben és 2010-ben további cikkeket publikált értékek létrehozásáról az egészségügyben. Ezekben a publikációkban a szerző leírta, hogy mennyiség alapú helyett, érték alapú ellátásra van szükség az egészségügyi rendszerben. Hasonlóan, az Amerikai Radiológusok Szakmai Kollégiuma stratégiai újításként kiadta az Imaging 3.0 TM -et, hogy bemutassa a képalkotás értékláncának koncepcióját. Boland és munkatársai az Amerikai Radiológusok Kollégiumának Lapjában publikáltak erről, és tették fel a kérdést, hogy a radiológusok hogyan tudnának értéket adni a beteg ellátáshoz. Ennek az egyik legjobb módja a leletek hatásának javítása lehetne.

Az ESR nemrég publikált egy „Értékeken alapuló radiológia” című dokumentumot, aminek az egyik javasolt kulcselme a leletek jellegzetességeire vonatkozik, beleértve a strukturált leleteket. A „The American Recovery and Reinvestment Act” valamint a „Health Information Technology for Economic and Clinical Health” megállapítása szerint, az adatok strukturálása az egészségügyi nyilvántartásokban, fontos előrelépés lesz betegsorsok kimenetelének javításában. Mivel a radiológiai leletek is az egészségügyi nyilvántartások részét képezik, a radiológiai leletek jelenlegi szabad szöveg formátumát szükséges lenne rendszerezni és a strukturált leletezés irányába tolni. A kérdés, hogy az összes radiológiai leletnek strukturáltnak kell e lennie, amennyiben igen, milyen legyen a lelet struktúrája, nyitva maradt.

2007 és 2008 között az RSNA elkezdte a Strukturált leletezés kezdeményezést, a RadLex irányítóbizottság törekvéseinek egyik pilléreként. A RadLex projekt (szógyűjtemény az egységes jelölésért és a radiológiai információs készletek visszakereséséért egy olyan együttműködés amely magába foglalva az RSNA-t és egyéb radiológiai társaságokat, mint az ACR-t (Amerikai Radiológiai Társaság), az egyes subspecialitások társaságait és számos orvost, átfogó radiológiai szókincs fejlesztését célozta meg. A leletek pontos megbeszéléséhez szükséges egységes nyelvezet és leletfelépítés igénye adta az alapját a „struktúrált leletezés” koncepció fejlesztésének.

Ez a cikk áttekintést ad a strukturált leletezés definíciójáról, annak fontosságáról és a követelmények végrehajtásáról a radiológiában.

Fogalommeghatározás

Weiss és munkatársai a strukturált leletezés három szintjét írták le:

  1. Az első szint a bekezdésekkel és alcímekkel megszerkesztett forma. Jelenleg szinte minden radiológiai lelet alkalmazza ezt a formátumot, kiegészítve klinikai információkkal, vizsgálati protokollal, radiológiai eredményekkel és véleménnyel, hogy rávilágítson a legfontosabb elváltozásokra.
  2. A második szint a következetes szerkesztésre vonatkozik. Például egy térd MRI írja le az összes releváns anatómiai régiót, úgy, mint a kereszt szalagokat, meniszkuszokat, kollaterális ligamentumokat és a többi anatómiai képletet egy belső logikai sorrendben.
  3. A harmadik szint a közvetlenül a következetes terminológiára vonatkozik, azaz a standard nyelvezetre. A radiológiai leletek hozzáférhetőségének és újrafelhasználhatóságának növelése érdekében a standard szókincs meghatározott kifejezéseinek használatára van szükség.

Érvek a strukturált leletezés mellett

A hagyományos szabad szövegű leletezésről standardizált és strukturált leletezésre való átállás legnagyobb gyakorlati jelentősége három kategóriába sorolható: minőség, mennyiségi meghatározás és hozzáférhetőség.

1. Minőség

A strukturált leletezés használatából eredő hatalmas minőségi fejlődés a standardizálás. A minták használata a strukturált leletezésben ellenőrzőlistát biztosít, hogy minden releváns elem feltüntetésre került az adott vizsgálaton. Ez biztosítja a válaszok megadását, azokra a klinikai kérdésekre, amik miatt a vizsgálat elindult. Ezen kérdések némelyike meglehetősen általános, vagyis minden esetben ugyanaz egy adott vizsgálatnál (például a máj mérete az ultrahangos vizsgálat során), máskor teljesen esetfüggők. Mindig szem előtt kell tartani az információ gyors, tiszta átadását a megrendelő klinikus számára. Továbbá a standardizált nyelv használata megelőzi a félreértéseket és segíti a betegség állapotának összehasonlíthatóságát és kezelését. Ez jobb útmutatást biztosít a kezelőorvos számára, hogy megfelelően kezelje a beteget. Továbbá a standardizált leletezési technikák megkönnyítik az eredmények egyszerűsített összehasonlítását (a kutatási és a klinikai gyakorlatban).

2. Mennyiségi meghatározás

A leletező radiológus gyakorlatától függően, a szabad szövegű leletezés nem feltétlenül ad egyértelmű választ a modern klinikai kérdésekre. A radiológiának biztosítania kell a betegre szabott leleteket, amelyek tartalmazzák a kulcs elemeket és a releváns mennyiségi paramétereket, úgymint a képalkotási biomarkereket vagy az úgy nevezett „radiomikákat”.

A leletek strukturálásán keresztül elérhetővé válik az eszközök integrálása, amelyek segítik a radiológust a leletezésben, releváns információkkal (például automatikus TNM klasszifikáció) és a jelenleg elérhető irodalmon alapuló ajánlásokkal.

A leletezésnek egy lehetséges jövőbeli kiterjesztése lehetne a radiológiai adat-elemek integrálása és kombinálása más fontos klinikai paraméterekkel (mint például labor eredmények), ezzel eljutva egy összesített és precíz diagnózishoz és ezen túl számítógép asszisztált klinikai döntésekhez. Az ilyen döntések a betegségvezetés minden területére kiterjedhetnének a személyre szabott medicinában, mint például a diagnózis, a megfelelő kezelés választása (beleértve a várható kockázatokat) és a terápiás válasz értékelése. Ugyancsak segíthetnének a betegek automatikus kiválasztásában klinikai kutatások esetében, amennyiben a feltételeknek megfelelnek. Továbbá az adatok könnyen megoszthatóvá válnának adatbázisokban, mint például a nemzeti rák regiszterek, biobankok és így tovább. Szintén lehetséges lenne, akár egy Google-höz hasonló keresőben és adatelemzőben, a strukturált leleteket mesterséges intelligencia algoritmusok fejlesztésére használni, esetek kigyűjtésével ami egyértelműen megkönnyíti a radiológusok feladatát. Mindezen előnyös képességek megkövetelik, hogy a leletek rögzítve legyenek és összekapcsolódjanak egy jól értelmezett szószedettel, mint a RadLex.

3. Hozzáférhetőség

A radiológiai leletek olyan információkat tartalmaznak, melyek több területen felhasználhatók:

  • természetesen a diagnózisban és sokkal általánosabban a klinikai döntéshozatali folyamatban, a fentiekben ismertetettek szerint.
  • Emellett a radiológiai leletek értékes információ halmazt szolgáltatnak a radiológia minőségének és hatásosságának értékeléséhez (beleértve azt az értéket amit a radiológia ad a beteg ellátáshoz) fontos mérőszámok származtatásán keresztül.
  • Végül a radiológiai leletek kutatások gazdag információforrásául szolgálhat, például biomarkerek kutatása során, mert megkönnyíti a beteg pato-fiziológiájának minőségi és mennyiségi információinak összekapcsolását a klinikai állapot leírásával és a tünetekkel. Ez automatikus adatkinyerést engedélyez, ami segíthet felismerni egy biomarker fontosságát, azáltal, hogy kiemeli azokat a klinikai területeket, amelyekben a legmegfelelőbben használhatók és segítenek új lehetséges alkalmazási területek kidolgozásában.

Ahhoz, hogy a leletekben található információ széleskörű felhasználhatósága valósággá váljon, a radiológiai leletek tartalmát egy standard terminológia alapján kell megszerkeszteni, és hozzáférhetővé tenni a standard hozzáférési módszereken és protokollokon keresztül. Továbbá az adatokat megfelelő formátumban kell tárolni, ami könnyen elérhetővé válik bármely meghatalmazott fél számára, akinek szüksége van a megfelelő vagy kívánt információk megszerzésére. Példaként említhető a számítógép asszisztált észleléses (CAD) leletekből szerzett fontos megfigyelések, melyek a végső lelet részeivé válhatnak,  egy bizonyos eset helytállóságát felmérve, a helyben végzett klinikai vizsgálatok, klinikai kutatások, patospecifikus képalkotó biobankba helyezés és nagy adatmennyiség értelmezése tekintetében.

Valójában, a leletező szoftver bizonyos alkalmazásai a lelet strukturált tartalmát gyakran saját adatbázisokban tartják, és csak nem szerkeszthető dokumentumokat (pl.: pdf formátum) szolgáltatnak vagy osztanak meg, így veszélyeztetve bármiféle újrafelhasználhatóságukat más alkalmazások által. Ez a helyzet például, a beteg kezelésre adott válaszának értékelésére (pl a RECIST alapú) vagy a beszédkezelésre és felismerésre specializált alkalmazásoknál. Valójában minden alkalmazásnak, aminek a strukturált leletek készítésében és hasznosításában van szerepe, egy erős ökoszisztémát kellene alkotnia, támogatva mind a kifinomult radiológiai leletezés, mind a döntés támogató rendszereket.

Elvárások

Ahhoz, hogy teljesüljenek az előző részben megfogalmazott szükségletek, a következő három szempontnak kell teljesülnie a megfelelő ajánlásokkal:

  1. a strukturált leletek tényleges tartalmának és szerkezetének definíciója;
  2. a standard terminológia választása az információ kódolására;
  3. a leletek készítéséhez (hangfelismerés lehetséges használata az adatbevitel egyéb módjaival szemben) és lelet minták, valamint strukturált leletek cseréjéhez (DICOM, HL7, IHE MRRT) szükséges eszközök és protokollok használata.

A lelet tartalmának és szerkezetének definíciója:

Valószínűleg ez a szempont a vállalkozás legnehezebb része, több okból kifolyólag:

  • a strukturált leletnek összhangban kell lennie a klinikai kéréssel, azaz azt kell tartalmaznia ami megfelelő az adott kontextusban, se többet, se kevesebbet
  • a strukturált leletnek figyelembe kell vennie a specifikus klinikai körülményeket, például egy végbél rákot leíró leletnek tartalmaznia kell az összes sebészeti szempontból releváns információt, mint például a mezorektális érintettséget
  • a gyógyászati eljárásokat és klinikai helyzetet kategorizálni kell, ami erős függőséget teremt a kodifikáció szempontjából (ahogyan arra következő szakasz is kitér)
  • szükséges a meghatározni és a megegyezni, abban hogy melyik hatóságnak van joga meghatározni a strukturált leleteket: ez lehet egy szabványügyi szervezet (a DICOM Standard Bizottság tulajdonképpen a strukturált leletezés számos előírását meghatározta, ami jogszerű, mivel a DICOM-nak számos külső munkatársa van számos orvos szakmai társaságból), de nemzeti és nemzetközi orvosi szakmai társaságok is meghatározhatnák, hogy milyenek legyenek a strukturált leletek
  • valószínűleg további nehézségek kötődnének a szellemi tulajdonhoz
  • ez mind folyamatos fejlesztés alatt áll, különösen a bevezetés a képalkotó biomarkerek strukturált leleteiben, ami erőteljesen függ a képalkotó technikától és a konszenzuális klinikai döntésmodellek elérhetőségétől, amelyek használják azokat

A standardizált leletezés kritériumának használata a következőket tartalmazza:

  • Stádium rendszer (TNM, stb.). Fontos, hogy ez tartalmazhat jó néhány esetlegesen érvényes stádium rendszert, amelyet regionális alapon használnak, így szükségszerű elkülöníteni, hogy melyik rendszer alkotja a lelet alapját
  • Eljárási elemek (azaz betartva a konszenzus dokumentumokat, mint a Leletezés Kritériumának Standardjai Tumor Ablációhoz
  • Komplikációk (az eljárások során)
  • Lehetőség, információt nyújtani a kvantitatív biomarkerről
  • Ebben az összefüggésben az RNSA egy leletminta könyvtár kidolgozásával foglalkozik 2008 óta. A strukturál leletek a radreport.org, weboldalon találhatók, ami a subspecialitások társaságainak együttműködése révén létrejött mintákat tartalmazza és RadLex kifejezéseit használja. A RadLex szótár és kódok lehetővé teszik a kifejezések kiemelését és összekapcsolását más nyelvekkel. Ez egy közös újítás az RNSA-n és az ESR-en belül, ami egy szerkesztő bizottságként eljáró, vegyes bizottsággal  ellenőrzi a minták tartalmát és szerkezetét. Az open.radreport.org platform lehetőséget nyújt minden ESR és RNSA tag számára, hogy elmondják saját javaslataikat a strukturált leletekről, továbbá hogy értékeljék és kommentálják a mások által javasolt mintákat.

A leletek, amelyek megfelelnek a minőségi elvárásoknak az egyetemes radreport.org minta könyvtárba kerülnek. Továbbá a fent említett kritériumok mellé, a strukturált leleteknek tömörnek kell lenniük és a tartalomnak kifejezetten a vizsgálat kontextusára és céljára kell irányulnia. A szöveg csoportosítása a leleten belül legyen logikus meghatározott számú mezővel és belső logikával, hogy minimalizálja a mezők számát. A terület szerkezetnek mindig engednie kell az azonos típusú információk integrációját az adott terület alatt, hogy könnyen visszakereshető legyen.

A strukturált leletek fejlesztése során meg kell jegyezni, hogy különbség van az „általános leletek”, amelyek minden esetben egy adott típusú képalkotó eljárásra vonatkoznak és a specifikus leletek között, amelyek az egyes esetektől és a kezelő orvos (vagy klinikai kutatás) lehetséges kérdéseitől függnek.

Standard terminológiák

Amint a strukturált leletezés meghaladja a korábban definiált második szintet (következetes szerkesztés) a kodifikáció használatával bevonható néhány ellenőrzött terminológia. A probléma a területek széles körű lefedésének szükségességéből adódik, ami nem csupán a képalkotási folyamatokra, technikákra és a szemiológiára korlátozódik, hanem magába foglalja a klinikai összefüggések, betegségek, szindrómák tünetek és egyéb dolgok meghatározását is. Továbbá jogalkotási probléma, hogy melyik intézet lenne a legjobb helyzetben ahhoz, hogy meghatározzon néhány ellenőrzött terminológiát) pl. SNOMED CT, LOINC, FMA és így tovább).

A gyakorlatban ezeket a terminológiákat különböző szervezetek (IHTSDO, Regenstrief Intézet az Indiána Egyetemmel, Seattle-i Washington Egyetem) definiálták, szignifikáns átfedésekkel a hatáskörük tekintetében. A probléma orvoslására az USA Nemzetei Orvosi Könyvtára kezdeményezte az Egységesített Orvosi Nyelv (UMLS) projektet, hogy bevezesse az egyedi fogalom azonosítókat (CUI), ami összekapcsolja az azonos fogalmakat a különféle terminológiák között. Ezenkívül a DICOM Standard Bizottság a SNOMED-et választotta a terminológiák elsődleges forrásául és megalkotta a saját fogalomkészletét (DICOM Ellenőrzött terminológiák), amikor a szükséges fogalmak nem találhatóak a meglévő forrásokban. Ezzel párhuzamosan, új módszerek, eszközök és standardok alakultak ki a tudást képviselő közösségek tevékenységeinek a világhálóval való kereszteződéséből, ami az ontológia és egyéb szemantikus web technológiák fejlődéséhez vezet. A radiológus közösség nagyon korán megértette az ezekből a technikákból adódó lehetőségeket, különösen az automatizált feldolgozás és értékelés terén.

Az RNSA azzal a céllal indította el a RadLex projektet, hogy összegyűjtsön egy komplett szókincset a radiológia számára, a különböző terminológiai forrásokból kölcsönvett fogalmak közös készletbe integrálásán keresztül. A RadLex különféle ontológiákból tartalmaz fogalmakat és OWL-ben (Web Ontológia Nyelv) fut, azonban így is számos hátul ütője van, ami limitálja a lehetőségeket a leletezés terén és nehézkessé teszi a karbantartást.

Ez a rövid történelmi emlékeztető rávilágít a radiológiai fogalomgyűjtemények készítésének legfőbb nehézségeire az általános és különösen a strukturált leletekben. Ezek közül az egyik nehézség a hangsúlyozás megfelelő szintjének meghatározása, hogy az érvelés megbízható legyen, ami alapvetően szükséges a fogalmak következetességének ellenőrizhetőségéhez, továbbá biztosítja a klinikai döntési modellek megbízható végrehajtását.

Végrehajtás a megfelelő eszközökkel és protokollokkal

Három fontos szempontot kell figyelembe venni:

  1. leletező eszközök és azok integrációja a radiológiai munkafolyamatban;
  2. radiológiai leletek bemutatására használt adatformátumok;
  3. protokollok a strukturált leletek kommunikálására

1. Leletező eszközök és azok integrációja a radiológiai munkafolyamatban

Ahhoz, hogy a strukturált leletezés a mindennapi gyakorlatban is működhessen, szükséges bevonni a mindennapi munkafolyamatokba, amennyire lehetséges, és szükséges, hogy jól működjön a gyakorlatban. Ez azt jelenti, hogy a strukturált leletezés megoldásokat ideális esetben be kellen építeni a hangvezérelt munkafolyamatokba, mint ahogy sok radiológus használja a mikrofon technikát leletei elkészítéséhez. Továbbá a mintáknak kapcsolódniuk kellene a képalkotó kódokhoz, így egy újabb diktálás kezdetén a helyes minta tűnne föl.

A gyakorlatban egy strukturált leletező eszköz tervezése komoly kihívást jelent a felhasználhatóság és számos egyéb ok, mint például az emberi hibák elkerülése, a lelet függő részeinek automatikus vezetése és a képhivatkozésok és megfigyelések társleletekből (pl. mérések és megfigyelések CAD leletekből) való rugalmas előhívásának szükségessége és egyéb okok miatt. Ráadásul, az ilyen képességek gyakran átjárhatóságot kívánnak más informatikai rendszerekbe, mint pl a Számítógépesített Orvosi Vizsgálatkérő Jegyzék (Computerised Physician Order Entry) rendszert (hogy a klinikai kérések részleteihez hozzáférjenek), vagy a Radiológia Informatikai Rendszer (hogy a megfelelő lelet minták valamint a készült képek leírása és képfeldolgozás folyamata automatikusan visszanyerhetőek legyenek) vagy az Elektronikus Beteg Jegyzőkönyv. Valójában a piacon jelenleg elérhető termékek még nem érték el a felhasználhatóság kívánt szintjét, ami elbátortalanítja a radiológusokat a használatuktól.  Több erőfeszítésre van szükség a gyártóktól, hogy fejlettebb termékeket biztosítsanak.

2. Radiológiai leletek és leletminták bemutatására használt adatformátumok

Az Egészségügyi Integrációs Vállalat (IHE) kezdeményezés létrehozott egy Radiológiai Leletminták Menedzselése (Managament of Radiology Report Templates MMRT) nevű integrációs profilt, lelet-sablonok nyújtására. Az MRRT a lelet-sablonokat HTML5-ben tartalmazza, ez a szintaxis közevetlen irányítást biztosít a webes böngészők között. Az adatformátum flexibilis. Megengedi a szerkesztést, a szabad szöveget és a kódolt bejegyzéseket, pl. a RadLex haszálatával. Az alapvető metaadatok a Dublin Core metaadat elem készlet kifejezéseit alkalmazzák. Ez az alternatíva egyensúlyt teremt a kódolt tartalom kifejezése és a felhasználói felület leírása és a kapcsolódó adatrögzítési módszerek között.

Egy másik kiegészítő megközelítés az Egységes Adat Elemekre (CDE) támaszkodik.  Ezek olyan tanulmányok és intézmények által egységesen összegyűjtött, raktározott elemek, amiket adatszótárban határoztak meg. Tulajdonképpen a CDE meghatározza az entitás nevét és adattípusát, felsorolja a megengedett érétkeket és társít egy kérdést, ami egy érték kiválasztására kéri a felhasználót. Az orvostudomány különböző területein, mint a rák, stroke vagy epilepszia vannak meghatározott CDE-k. Nemrég az RSNA közzétett egy javaslatot a CDE-k használatára, hogy támogassa a lelet minták szerzését. Jelenleg is többféle standard radiológiai lelet formátum létezik.

A DICOM szabvány a DICOM 23-as Strukturált leletek kiegészítéssel bevezette a strukturált leletezést 1999-ben. Ez a kiegészítés számos általános modellt mutat be a különböző komplexitású leletekre, névszerint a Basic Text SR, Enhanced Text SR és Comprehensive SR, utóbbi kettő a kódolt megfigyelések és mérések bevonását is engedélyezi. Az ipar a DICOM-nak ezt a kiterjesztését nem vezette be széleskörben, de megalapozta a sokkal specifikusabb strukturált leletek meghatározását, pl CAD leletek (mammográfia, mellkes és vastagbél CAD) valamint különféle eljárás leleteket (katéterizációs laboratórium SR, vaszkuláris ultrahang eljárás leletek, ecokardiográfiás eljárás leletek).

A Health Level Seven (HL7) szabványok szintén részletes leírást adnak lelet mintákhoz és radiológiai leletekhez a Klinikai Dokumentum Arhitektúra (CDA) alapján. Különösen a DICOM 20. része részletezi a mintákat a CDA-t használó képalkotó leletek kódolására, továbbá a DICOM strukturált leletek átalakításást CDA dokumentumokká.

3. Protokollok a leletminták és leletek kommunikálására

Az IHE MRRT integrációs profilja részletezi a képalkotó lelet minták készítésében részt vevők, név szerint a Report Template Creator, Report Template Manager és Report Creator szerepét, a minták készítésének, menedzselésének, illetve valódi képalkotó leletek készítéséhez való használhatóságának szerepét. A kommunikáció a szereplők között a http protokollon alapul. Ahogy a DICOM strukturált leletek, úgy ezek is elküldhetők a hagyományos DICOM üzenetküldővel (Storage és Query/Rerieve) és a DICOMweb RESTfull készletével a http protokollon keresztül, ezáltal jobban alkalmazható a képek és leletek böngészőn keresztül hozzáférhetőségéhez. Több leletező eszközt is fejlesztettek az IHE MRRT alapján. Például, a Karos Health által fejlesztett T-Rex, ami nyitott forráskódú freeware az RSNA és a felhasználó közösség számára. Hasonlóan a Mainz Egyetem által fejlesztett web alapú, nyílt forráskódú leletezés platform egy általános felülettel, ami engedi bármely RSNA radreport.org oldalán található MRRT kompatibilis HTML5 minta importálását.   

Végrehajtási stratégia

A jelenlegi radiológusok munkafolyamatának tisztelete fontos elvárás a strukturált leletezés sikeres végrehajtásához. Ez azt jelenti, hogy a beszéd vezérelt leleteknek a funkcionális leletezés részévé kellen válni. Továbbá, hogy támogatást nyerjen a radiológusok között. Létfontosságú, hogy a radiológusok megértsék a strukturált leletezés hozzáadott értékét és fontosságát. Egy bizonyos betegségre való minta meghatározása során, nagyon fontos minden releváns radiológus bevonása, és a kezelőorvosok véleményének meghallgatása. Ahhoz, hogy a minták fejlesztéséről tapasztalatot lehessen nyerni, és a strukturált leletezést a klinikai gyakorlatban alkalmazni, a strukturált leletezés szélesebb körű bevezetését szakaszos megközelítéssel lehetne gyorsítani, lelkes első felhasználókkal történő kísérleti bevezetés során. Továbbá az lenne a legelőnyösebb, ha a gyakornokok és rezidensek is bevonásra kerülnek a végrehajtási stratégiában. A sikerhez szintén fontos, hogy a minták rugalmasan cserélhetők legyenek, így a végső felhasználók (rezidensek és radiológusok) számára a strukturált leletezés a lehető legkényelmesebb legyen. Végül a strukturált leletezés használatát a nemzetek szakmai társaságainak és a subspecialitások társaságainak is bátorítani kellene és ideális esetben a radiológiai osztályok minőségi felülvizsgálatában is részt vállalhatnának.

Összefoglalás és ütemterv

A strukturált leletezés széleskörű alkalmazása rendkívül fontos abban, hogy a kezelőorvos és végül a beteg a legjobb minőségű szolgáltatást kapja, a radiológiai hozzájárulás értékeléséért, a radiológia elismeréséért az érték alapú medicinában, és hogy a kutatók számára a legjobb minőségű adatot szolgáltassa az elérhető klinikai adatok tekintetében. A végrehajtás a fent említett okok miatt összetett. Nagy hatással van a mindennapi gyakorlatra a radiológiában, és fejlett technológiát követel, hogy felhasználóbaráttá tegye, megoldja a szervezési és átjárhatósági kihívásokat, különösen az adatok megfelelő tárolását, valamint a könnyű és megfelelő kapcsolatot a PACS-al és a post-processing szoftverrel. Következtetésképpen a strukturált leletezés bevezetéséért, a radiológia minden területét átfogó erőfeszítésként kell tekinteni. Ezért minden radiológusnak és radiológiai intézetnek törekednie kell a prózairól strukturált leletezésre való folyamatos átállásra, betartva a nemzetközi szabványokon alapú konszenzus dokumentumokat, és szükséges lenne ezt a törekvést aktív edukációs és tréning programokkal támogatni. (pl külön ülésekkel az Európai Radiológus Kongresszusban (ECR), képzési tantervekkel a fiatal radiológusok számára). Különösen az alcsoport társaságok és nemzeti társaságok merjenek tervezni és elfogadni SR (structured reporting) mintákat. Ösztönzőként, egészségügyi hatóságok és visszatérítési felek a képalkotó orvosi beavatkozások visszatérítését SR leletek nyújtásához köthetik. Természetesen az együttműködés nemzetközi szinten is szükséges, a közös SR leletek tervezéséről és elfogadásáról (pl TLAP) amit támogatni és segíteni kell.

A jelenlegi RSNA és a közös ESR-RSNA erőfeszítések az első lépések a közös lelet minták szükséges elfogadását illetően. A következő lépés racionalizálni az SR minták szervezését klinikai helyzetek és képalkotó eljárások ontológiai osztályozásán alapuló logikus szervezés alapján. A többnyelvű minták elfogadását szisztematikusan előnyben kellene részesíteni, elkerülve ezzel a mennyiség robbanást a minták számában. Ezek a technikai szempontok összetettek és együtt kell megoldani a standard terminológiák és ontológiák fejlesztésével foglalkozó szervezetekkel. A lelet mintáknak egyre inkább tartalmazniuk kell kvantitatív méréseket (képalkotó biomarkerek), különösen az ezeken a méréseken alapuló, formalizált klinikai döntési modellek esetén.

Végül a strukturált jelentések széleskörű elfogadása nem várható, amíg az ipar nem biztosít szabvány alapú, felhasználó barát leletezési eszközöket. Szintén a radiológus feladata (fogyasztóként), hogy a nemzetközi szabványokat (DICOM, HL7) és végrehajtási útmutatásokat (IHE) betartó termékeket válassza az SR minták és SR leletekre váltáshoz, ezáltal jelentős fejlődést hozva a piacon.

ESR paper on structured reporting in radiology
European Society of Radiology (ESR)
Insights Imaging (2018) 9:1–7
https://doi.org/10.1007/s13244-017-0588-8

fordította: dr. Fekete Balázs Imre, DE KEK Központi Radiológiai Diagnosztika