LDCT: a négy fő visszatartó erő

Közösségek - Mellkas | 2019. január 19. 22:59 | Utolsó módosítás dátuma - 2019. március 07. 13:18 | Forrás: https://www.radiologybusiness.com/topics/care-delivery/4-barriers-patients-lung-cancer-screening

Okok, amiért az emberek nem vesznek részt a tüdőrák szűrésen

LDCT: a négy fő visszatartó erő

Az alacsony dózisú CT-vel történő tüdőrák szűrés hatékonyan csökkenti a magas kockázatú leszokott vagy jelenleg is dohányzók mortalitását, azonban a pácienseknek számos kihívással kell szembenézniük, melyek útját állhatják a szűrésen való részvételüknek.

A Radiology honlapján januárban megjelent cikk ezen okok egy részét járta körül, így nyútjva segítséget a szolgáltatóknak, hogy melyek a főbb visszatartó erők, miként kezeljék ezeket és javítsák a páciensek részvételi arányát.

Az alábbiakban olvasható a négy fő tényező, mely jelenleg visszatartja a pácienseket a tüdőrák szűréstől:

1. Tájékozatlanság

Számos tanulmány jutott arra az eredményre, hogy a szűrésre alkalmas emberek kb. 38%-a gyakorlatilag semmit sem tud a tüdőrák szűrésről.

Hogyan lehetne ezen változtatni?

A különböző radiológiai csoportok olyan tartalmakat, azaz szöveges, képi, videó vagy multimédia anyagokat hozhatnának létre a páciensek számára, melyek tájékoztató jellegűek, növelik az egészségügyi ismereteket, és az alkalmas egyéneket szűrésre invitálják. Az e célra felhasználható kommunikációs platformok közé tartoznak az egészségügyi programsorozatok, a hagyományos és szociális média, az oktató jellegű brosúrák, és a postázott meghívók. Ahhoz, hogy ezek a módszerek valóban hatásosak legyenek, szem előtt kell tartani az egyszerűséget és a könnyen érthetőséget.

2. Költségekkel, biztosítással kapcsolatos aggályok

Bár a CMS (Centers for Medicare & Medicaid Services) és a magánbiztosítók fedezik a tüdőrák szűrést, nem minden arra jogosult páciens van ezzel tisztában. A problémát tovább súlyosbítja, hogy ezzel kapcsolatban a háziorvosok többsége sem kellően tájékozott, így a páciensek hiába fordulnak hozzájuk információért, nem tudnak segíteni nekik. Természetesen az is előfordul, hogy a beteg nem rendelkezik biztosítással. Ezen kívül vannak akik az utazási költségek miatt, vagy a munkából való kiesés, és ebből következően az anyagi bevételük csökkenése miatt aggódnak.

A fentebb említett problémák megoldásában a szolgáltatók által nyújtott oktató jellegű tájékoztatók szintén segíthetnek. Emellett egy másik jelentős lépés lehetne a szolgáltatók részéről, ha a szűrést teljesen ingyenessé tennék.

A szerzők ezzel kapcsolatban megosztottak egy példát is. Los Angelesben egy, a radiológia által vezetett kezdeményezés finanszírozási támogatást biztosított a túlnyomórészt biztosítással nem rendelkező, alacsony jövedelmű afroamerikai közösség számára, hogy ingyenesen részt vehessenek a szűrésen. Ezen kezdeményezés során program koordinátorokat és beteg irányítókat is alkalmaztak, hogy a szűrést előmozdítsák, így két év alatt közel 300 pácienst sikerült a szűrésbe bevonniuk.

3. A páciens szemléletmódja

Vannak dohányos, akik attól tartanak, hogy rákot diagnosztizálnának náluk, így a tüdőrák szűrést messziről elkerülik. Egyesek a dohányzással összefüggő megbélyegzés miatt aggónak, míg másokat a sugárterhelés nyugtalanít.

Ezen hozzáállások leküzdése érdekében a szolgáltatók azt tehetik, hogy fokozott figyelmet fordítanak a szűrési felhívásaikra, hogy azok valóban „megbízhatónak, vonzónak és relevánsnak” tűnjenek a páciensek számára. Ezen kívül néhány magas kockázatú páciens érdeklődését jobban fel lehetne kelteni azzal, ha a saját háziorvosuk invitálná őket szűrésre. A háziorvosok és radiológusok közötti ilyenfajta partnerkapcsolat javíthatná az betegek tüdőrák szűrés iránti elkötelezettségét, mivel azt látnák, hogy a saját orvosuk is támogatja a szűrésen való részvételt.

A tájékoztatásra tett erőfeszítéseknek a sugárterhelésből fakadó aggodalmakkal is foglalkozniuk kell. Wang szerint a radiológusok olyan betegorientált oktatási anyagokat készíthetnének, melyek a tudásbeli hiányosságokban, és téves információkban rejlő korlátokat célozzák meg.

4. Hozzáférési nehézségek

Egy másik, szintén gyakori probléma, hogy a betegek nem tudnak eljutni a tüdőrák szűrés helyére. A UK Lung Cancer Screening Trial vizsgálat során a leggyakoribb ok, amiért az emberek visszautasították a szűrést, az a „a lakóhely és a szűrési hely közötti távolságból, tömegközlekedés hiányából, és/vagy az utazás vagy a kórházi parkoló költségéből adódó utazási nehézség” volt.

Wang és munkatársai azt javasolják, hogy a szolgáltatók vegyék fel a kapcsolatot a helyi közlekedési vállalatokkal, és azok jóvoltából biztosítsanak ingyenes utazást, vagy valamilyen más módon könnyítsék meg a magas kockázatú páciensek szűrésre történő eljutását. Egy tüdőrák szűrési program keretein belül már mobil szűrési egységek használatát is tesztelték, azonban a vizsgálat eredményei még váratnak magukra.

Egyes csoportok, közöttük az Amerikai Radiológiai Kollégium is aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az alacsony dózisú CT visszatérítésével kapcsolatos legutóbbi CMS megszorítások megnehezíthetik a szolgáltatók számára, hogy az elérhető legmagasabb színvonalú tüdőrák szűrést biztosítsák a pácienseknek.

Fontos témát képez a szűréshez történő hozzáférés szempontjából az alacsony dózisú CT jelenlegi térítési aránya, és annak lehetséges negatív hatásai, amelyek mindenképpen kivizsgálást érdemelnek, hogy információt nyerhessünk belőle a jövőbeni érdekképviseleti erőfeszítésekhez.” – írták a szerzők.

 

Referálta:

dr. Tar Julianna

radiológus rezidens

DE-KEK Központi Radiológia Diagnosztika



További cikkek