Koronavírus (COVID-19) által okozott másodlagos tüdőfibrózis – cselekvésre felhívó üzenet?

Közösségek - Mellkas | 2021. március 12. 09:01 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. október 03. 04:20 | Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC7228737/

2020. május 6-áig közel 3,7 millióan fertőződtek meg, és körülbelül 260 000-an haltak meg a 2019-es koronavírus járvány következtében (COVID-19) világszerte. Szinte minden Covid-19-el összefüggő súlyos következmény tüdőgyulladással jár. Az első nagy felmérésben Wuhanban, Kínában, a kórházban ápolt koronavírusos betegek (n = 138) mellkasi CT-jén mindenkinél kétoldali tejüvegszerű homályt figyeltek meg, konszolidációval vagy anélkül, legfőképpen az alsó lebenyekben. Ebben a kutatásban 36 betegnek (26%) volt szüksége intenzív ellátásra, közülük 22-nél (61%) akut respirációs distressz szindróma (ARDS) alakult ki. Azon mechanizmusok, amelyek révén a súlyos akut respirációs szindróma koronavírus 2 (SARS-CoV-2) tüdőkárosodást okoz, csak részben ismertek, de a lehetséges mechanizmusok között szerepel a vírus antigénje által kiváltott citokin felszabadulási tünetegyüttes, a gyógyszer által kiváltott tüdő toxicitás, a magas légúti nyomás és a hiperoxia okozta akut tüdősérülés a mesterséges lélegeztetés következtében. Mostanáig (2020.05.15) világszerte körülbelül 1,2 millióan gyógyultak meg, de azt feltételezik, hogy egyes szervek, beleértve a tüdőt is, tartós károsodást szenvedhetnek a fertőzés következtében. Az elbocsátott koronavírusos betegekről nem áll rendelkezésre képanyag, vagy más funkcionális vizsgálati eredmény.

Kép.: (A) a bal alsó lebenyben halvány tejüvegszerű homályok a fertőzés kezdeti szakaszában. (nyíl) (B) 3 héttel később ugyanebben a régióban fibrotikus elváltozások (nyilak).

A koronavírus család egyéb törzsei, nevezetesen a súlyos akut respirációs szindróma koronavírus (SARS-CoV, vagy más néven SARS) és a közel-keleti respirációs szindróma koronavírus (MERS-CoV; MERS-ként ismert) genetikailag hasonlóak a SARS-CoV-2-hez, és légúti tüneteket okoznak a COVID-19-hez hasonlóan. 2003 júniusában, a SARS járvány végére 8422 személy fertőződött meg és 916 meghalt; míg a MERS, amelyet először 2012 áprilisában azonosítottak, világszerte eddig 2519 személyt fertőzött meg, 866 halálát okozva. A SARS-ban szenvedő betegek CT-jén látható eltérések közé tartozott elsősorban a gyorsan progrediáló tejüvegszerű homály, egyes esetekben konszolidációval. A retikuláris változások a tünetek megjelenése után körülbelül 2 héttel váltak egyértelművé, és a betegek felénél 4 hét után is fennálltak. Azonban egy 15 éven át tartó követéses vizsgálat, amely 71 SARS fertőzött beteget foglalt magába, azt mutatta, hogy a kötőszöveti károsodások és a funkcionális csökkenés a fertőzést követő első 2 évben helyrejött, majd változatlan maradt. 15 év elteltével a tüdők 4,6% -ában találtak intersticiális károsodást SARS-sal fertőzött betegeknél. A MERS-ben szenvedő betegeknél a CT-n látható jellegzetes eltérések közé tartozott a kétoldali tejüvegszerű homály, legfőképpen a tüdő bazális részén és a perifériás területeken. A követéses vizsgálatok eredményei kevésbé írhatóak le jól a MERS-es betegeknél. 36, MERS-ből felépült beteg vizsgálatában átlagosan 43 (32-320 nap között) nappal a kórházi elbocsátás után készült mellkasi röntgenen a betegek körülbelül egyharmadánál tüdőfibrózisnak leírt elváltozást találtak. A MERS-ből felépült betegek hosszútávú követéséből nem származnak eredmények.

A tüdőfibrózis krónikus gyulladást követően, vagy elsődleges, genetikailag szabályozott és az életkorral összefüggő fibroproliferatív folyamatként alakulhat ki, mint az idiopátiás tüdőfibrózisban (IPF). A tüdőfibrózis az ARDS ismert következménye. Azonban a legtöbb követéses tanulmány - amely fizikai vizsgálatot és mellkasi CT-t egyaránt magába foglalt - kimutatta, hogy az ARDS után fennmaradó tartós radiográfiai rendellenességeknek klinikai jelentősége csekély, és ritkábban fordultak elő a „védő” lélegeztetés korában. A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a COVID-19-ben szenvedő betegek körülbelül 40% -ánál alakul ki ARDS, és az ARDS-es esetek 20% -ában a betegség súlyos. Megjegyzendő, hogy a COVID-19 miatt kórházba került súlyos állapotú betegek átlagéletkora nagyobb, mint a MERS vagy a SARS esetében, ami talán a szélesebb körben történő terjedés következménye. Gyulladásos tüdőbetegségekben, például az autoimmun betegségben szenvedőknél az idősebb kor a tüdőfibrózis kialakulásának kockázati tényezője lehet. Ezeket a következtetéseket figyelembe véve a COVID-19-ből való felépülés után jelentős lehet a tüdőfibrózis terhe.

Az előrehaladott, fibrotikus, irreverzibilis, intersticiális tüdőbetegség, amely CT-n a tüdőfunkció csökkenésével és a fibrózis fokozódásával, rosszabb tünetekkel, az életminőség romlásával és korai elhalálozással jellemezhető, számos egyéb betegségtől függ, hogy milyen gyakorisággal fordulhat elő.

Olyan állapotok tartoznak ide, mint az idiopátiás tüdőfibrózis (IPF – Idiopathic Pulmonary Fibrosis), a hiperszenzitív pneumonitis, az autoimmun betegség és a gyógyszer által kiváltott intersticiális tüdőbetegség. Bár a vírus a COVID-19-ből felépült betegeknél teljesen eltűnik, a tüdőkárosodás kiváltójának eltávolítása önmagában nem zárja ki a progresszív, fibrotikus irreverzibilis intersticiális tüdőbetegség kialakulását. Ráadásul még egy viszonylag kis mértékben visszamaradt, de nem progresszív fibrózis is jelentős morbiditást és mortalitást eredményezhet az idősebb, koronavírusos betegek populációjában, akik közül sokan már meglévő tüdőbetegségben szenvednek.

Jelenleg a Covid-19 hosszú távú pulmonális következményei továbbra is bizonytalanok, és nem szabad feltételezéseket tenni megfelelő prospektív tanulmányok hiányában. Mindazonáltal, tekintve a Covid-19 fertőzésben érintett betegek nagy számát, még a ritka szövődményeknek is komoly egészségügyi hatásai lehetnek a populáció szintjén. Fontos, hogy időben azonosítani tudjuk, hogy a túlélő populációban alakul-e ki a tüdőfibrózis. Ezáltal reménykedhetünk abban, hogy megfelelő klinikai ellátást tudunk nyújtani, és időben megszervezhetjük az intervenciós vizsgálatokat, hogy megakadályozzuk a pusztító járvány által okozott második halálozási hullámot.

Referálta:

Szabó Liza

Onkoradiológiai Klinika, Sugárterápia – radiográfus