Hogyan juthat el a tüdőrák szűrés még több emberhez?
Az alacsony dózisú CT-vel történő tüdőrák szűrés hatékonyan csökkenti a magas kockázatú egyének körében a tüdőrák mortalitását, azonban a kihasználtsága továbbra is alacsony. Hogyan javíthatunk ezen?
A Journal of the American College of Radiology folyóiratban nemrégiben publikált cikk szerzői ezt a kérdést járták körül; először azt nézték meg, hogy a szolgáltatók jelenleg hogyan vitelezik ki a tüdőrák szűrést. A szerzők által kifejtett egyik fontos problémát az jelenti, hogy jelenleg a tüdőrák szűrőprogramokban olyan személyek is rész vehetnek, akik nem feltétlenül alkalmasak a szűrésre.
„A szűrésre nem alkalmas egyének esetében előfordulhat, hogy megszegjük a „ne árts” elvet, azaz ezen pácienseknél inkább a szűrés káros (például: fals pozitivitás), mintsem jótékony hatásai (például: a tüdőrák korai stádiumban történő diagnosztizálása, a tüdőrák-mortalitás csökkenése) kerülhetnek előtérbe.” – írta Matthew Triplette, MD, MPH és munkatársai, aki Seattle-ben a Washingtoni Egyetem orvostudományi tanszékén dolgozik.
A szerzők azt is megjegyezték, hogy a szolgáltatók nem helyeznek kellő hangsúlyt egy olyan kulcsfontosságú lehetőségre, mint a résztvevők dohányzásról történő leszokásának
„Kettős előnnyel járhat, ha a szűrést együtt végzik dohányzás-leszokást segítő tanácsadással és közös döntéshozatallal. Gyakorlatilag egy korai stádiumú tüdőrák diagnosztizálása olyan alkalmat teremt, mely során a páciens könnyebben befogadja a dohányzásellenes intervenciókat, mint például, az irányított tanácsadást, speciális beutalást vagy gyógyszeres kezelést. A tüdőrák szűrés és a dohányzásról való leszokás additív előnyökkel jár a tüdőrák mortalitásának csökkentésére nézve.”
A tüdőrák szűrés kihasználtságával kapcsolatban egy másik fontos problémát jelent a szűrőprogramok kivitelezésének nem megfelelő hatékonysága, mivel az „az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú és az egészségügyi ellátáshoz nehezen hozzáférő emberekre” lehet a legnagyobb hatással.
„Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági státuszú és iskolai végzettségű populációban mind a dohányzók hányada, mind a tüdőrák incidenciája aránytalanul magas.”
Szóval mit tehetünk a tüdőrák szűrés hatékonyságának javítására?
Triplette és munkatársai szerint az egyik lehetséges megoldás a betegirányítás, mely már egyéb szűrési programokban bizonyította hatásosságát. Egy erre képzett személy biztosíthatná a betegek megfelelő tájékoztatását, például egy interjú keretében felmérné a betegek alkalmasságát, átbeszélnék a szűrés kockázatait és előnyeit, és szükség esetén egyéb kérdésekben is segítséget nyújthatna.
A szerzők szerint annak javítása is fontos, hogy a szolgáltatók hogyan azonosítják a szűrésre alkalmas pácienseket.
„A szolgáltatóknak számos akadállyal kell szembenézniük a szűrésre történő beutalás során, ideértve az alkalmas páciensek azonosítását is.” „Az elektronikus egészségügyi nyilvántartó rendszerek már a preventív ellátás egyéb vállfajaiban is hatékonynak bizonyultak a szűrésre jogosult személyek megjelölésével. Azonban a tüdőrák szűrésre alkalmas egyének többségéről nem biztos, hogy rendelkezésre áll a nyilvántartásban részletesen rögzített információ a dohányzási szokásairól.”
Az alkalmasságra vonatkozó információk pontosságának biztosításával - különös tekintettel a lehetséges résztvevők dohányzási szokásaira - a szolgáltatók az erőforrásaikat azokra a betegekre fókuszálhatnák, akik valóban profitálhatnak a tüdőrák szűrésből. Az évek során bebizonyosodott, hogy néhány beteg estében ez kifejezetten nagy kihívást jelent, mivel nem feltétlenül őszinték a dohányzási szokásaikat illetően, pedig ez egy olyan terület, mely lényegesen javíthatná a tüdőrák szűrés effektív megvalósulását.
Referálta: Tar Julianna
radiológus rezidens
DE-KEK Központi Radiológia Diagnosztika