CT-vel bizonyítható, hogy a levegőszennyező anyagok növelik a tüdőbetegségek kockázatát
A levegőszennyező anyagok hosszú távú, mindennapi expozíciója romló tüdőfunkcióval és gyorsuló progresszióval jár egyébként egészséges egyénekben – mutatták ki kvantitatív CT felvételek segítségével egy friss tanulmányban.
A kutatás eredményeit augusztus 13-án tették közzé, a Journal of the American Medical Association szaklapban (https://jamanetwork.com/journals/jama). A gépjárművekből és ipari létesítményekből olyan levegőkárosító anyagok keveréke jöhet létre, mely magas kockázatot jelent a légzőrendszeri megbetegedésekre és akár halálra is, különösen magas koncentrációban – hangsúlyozta Dr. Joel Kaufman, a Washington Egyetem professzora, és munkatársai. Kevésbé nyilvánvaló ez a hatás az alacsony mértékű légszennyezettségnek hosszú távon kitett nagy városokban.
Jelen tanulmányban a kutatócsoport hat amerikai városból, összesen 7071 egyén adatát vizsgálta, akik részt vettek az “Atherosclerosis multi-etnikai levegő és tüdő vizsgálatában”. (MESA – Multi-Ethnic Study of Atherosclerosis). 2000 és 2002 között minden személyről készüt egy egyszerű mellkas CT, és a legtöbbjükről 2018-ig készült legalább egy szív- vagy tüdő CT vizsgálat.
A kutatók megbecsülték a tanulmányban résztvevők expozíciójának mértékét a különböző káros szennyező anyagokkal szemben – beleértve a környezeti ózont (O3), finom részecskéket (PM2.5), nitrogén monoxidot és dioxidot (NOx), és fekete szént – az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének levegőminőségi rendszerének adatbázisából származó mérések és specifikus monitorozások alapján.
A résztvevők CT felvétele alapján kiszámolták a százalékos emfizéma rátát, azaz a -950 HU-nál kisebb denzitású tüdőpixelek arányát is. Ez az arány átlagosan 3% volt a kiindulási mellkasfelvételükön és átlagosan 0,58 %-kal emelkedett 10 év alatt.
Kaufman és munkatársai 10 évre vonatkozóan statisztikailag szignifikáns összefüggéseket állapítottak meg az egyes szennyező anyagok nagyobb expozíciója és a tüdő állapotának romlása között. A tüdőemfizéma progressziója nagyobb volt például azon egyének esetében, akiknek kiinduláskor nagyobb PM2.5 és NOx expozíciónak voltak kitéve. A nagyobb mennyiségű ózonexpozíció szintén fokozta az emfizéma előrehaladását, valamint a tüdő szerkezetének és működésének romlását a légzésfunkciós vizsgálatok alapján.
A légszennyező anyagok expozíciója és a tüdőemfizéma közötti összefüggés CT felvételek alapján |
|
|
Az emfizéma kockázatának százalékos évi növekedése |
O3 (3 milliárd részre vonatkoztatva) |
0,13 |
PM2.5 (2 μg / m3-enként) |
0,11 |
Fekete szén (2 μg / m3-enként) |
0,1 |
NOx (10 milliárd részre vonatkoztatva) |
0,06 |
Sőt, a levegőszennyezés negatív hatásai még kifejezettebbek voltak a jelenleg is dohányzók körében, feltehetőleg a dohányzásnak a légúti gyulladásokra és oxidatív stresszre gyakorolt hatása miatt – jegyezte meg a kutatócsoport.
A kutatók emellett a PM2.5 és a NOx koncentráció enyhe csökkenését figyelték meg a 18 éves vizsgálati időszak alatt. Azt állították, hogy az Egyesült Államokban a légszennyezés csökkentésére vonatkozó legfrissebb rendeletek hozzájárulhattak ehhez a tendenciához, bár az ózon általános koncentrációja ugyanabban az időszakban növekedett.
"Mivel ebben a tanulmányban az ózon hosszú távon mért koncentrációja erősen és következetesen összefüggött mind az emfizéma progressziójával, mind a tüdőfunkció csökkenésével, hatékonyabb kontroll stratégiákra lehet szükség az ózon koncentráció csökkentésére a tüdő egészségének védelme érdekében" – foglalták össze.
Forrás: AuntMinnie - https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=cto&pag=dis&ItemID=126228&fbclid=IwAR3vEBkvA6hWeIOexW44RGb0VkPzg4PWUyNnzRvzh7I2YIr5mYiE4uAXASM