CT-n látható morfológiai eltérések időbeni változása 90 COVID-19 pneumoniában szenvedő betegnél: egy longitudinális vizsgálat

Közösségek - Mellkas | 2020. március 31. 10:39 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. augusztus 05. 04:59 | Forrás: https://pubs.rsna.org/doi/10.1148/radiol.2020200843

A COVID-19 kitörése Wuhan-ból, Kínából ered, 2019 decemberében kezdődött, és több mint 3 hónapja tart. A betegség gyorsan terjedt Kínában és azon túl is, és 2020. március 8.-án világszerte összesen 105.586 megerősített esetet, köztük 3.584 halálesetet jelentettek. A CT központi szerepet játszik a COVID-19 pneumonia diagnosztizálásában és kezelésében. A CT manifesztációk elemzésére irányuló korábbi erőfeszítések folytatódtak. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a CT eredmények változatosak, mivel a fő abnormalitások tejüveghomályt és konszolidációt tartalmaznak. Pan leírta a CT leletek alakulását 21 enyhe COVID-19 tüdőgyulladásos betegnél. A CT leletek progressziójának jobb megértése COVID-19 tüdőgyulladásos betegeknél elősegítheti a pontos diagnózist és a betegség stádiumbesorolását. Így egy longitudinális vizsgálatot végeztünk a sorozatos CT vizsgálati eredmények elemzésére COVID-19 pneumoniában szenvedő betegeknél az időbeli változás megítélésére.

Háttér: A CT központi szerepet játszhat a COVID-19 pneumonia diagnosztizálásában és kezelésében.

Cél: Longitudinális vizsgálat elvégzése a sorozatos CT eredmények időbeli elemzésére COVID-19 tüdőgyulladásban szenvedő betegeknél.

Anyagok és módszerek: 2020. január 16-tól február 17-ig 90 COVID-19 tüdőgyulladásos beteget (férfi:nő 33:57; átlagéletkor 45 év) vontak be és követtek prospektív módon a hazaengedésükig, vagy halálukig vagy a vizsgálat végéig. Összesen 366 CT vizsgálatot végeztek, és két radiológus csoport vizsgálta felül a tüdőrendellenességek mintázatait és eloszlását, az összes CT pontszámokat és az érintett zónák számát.

Eredmények: A CT pontszámok és az érintett zónák száma gyorsan progrediált, a csúcs a betegség 6-11. napján jelentkezett (medián: 5 és 5), amelyet magas szintű perzisztálás követett. A tünetek megjelenése után a predomináns mintázat a tejüveghomály volt (35/78 [45%] - 49/79 [62%] különböző időszakokban). A kevert mintázat százalékos aránya a betegség 12-17. napján tetőzött (30/78 [38%]), és utána a második leginkább meghatározó mintává vált. A tünetek megjelenése után a leggyakoribb tejüveghomály szubtípus a színtiszta tejüveghomály volt (20/50 [40%] - 20/28 [71%]). A százalékos aránya az irreguláris vonalas opacitással társuló tejüveghomálynak, a betegség 6-11. napján tetőzött (14/50 [28%]), és ezután a második leggyakoribb szubtípussá vált. A léziók megoszlása túlnyomórészt bilaterális és szubpleurális volt. 70 elbocsátott betegből 66-nak (94%) volt reziduális betegsége a végső CT vizsgálatakor (medián CT pontok és érintett zónák: 4 és 4), tejüveg homállyal (42/70 [60%]) és a színtiszta tejüveghomály (31/42 [74%]) a leggyakoribb minta és szubtípus.

Következtetés: A tüdő abnormalitások mértéke a CT-n a betegség 6-11. napján tetőzött. A különféle CT manifesztációk időbeli változásai egy meghatározott mintát követtek, ami utalhat a betegség progressziójára és gyógyulásra.

 

A COVID-19 kitörése Wuhan-ból, Kínából ered, 2019 decemberében kezdődött, és több mint 3 hónapja tart. A betegség gyorsan terjedt Kínában és azon túl is, és 2020. március 8.-án világszerte összesen 105.586 megerősített esetet, köztük 3.584 halálesetet jelentettek.

A CT központi szerepet játszik a COVID-19 pneumonia diagnosztizálásában és kezelésében. A CT manifesztációk elemzésére irányuló korábbi erőfeszítések folytatódtak. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a CT eredmények változatosak, mivel a fő abnormalitások tejüveghomályt és konszolidációt tartalmaznak. Pan leírta a CT leletek alakulását 21 enyhe COVID-19 tüdőgyulladásos betegnél. A CT leletek progressziójának jobb megértése COVID-19 tüdőgyulladásos betegeknél elősegítheti a pontos diagnózist és a betegség stádiumbesorolását. Így egy longitudinális vizsgálatot végeztünk a sorozatos CT vizsgálati eredmények elemzésére COVID-19 pneumoniában szenvedő betegeknél az időbeli változás megítélésére.

Anyagok és módszerek

Ezt a prospektív megfigyeléseken alapuló tanulmányt az Institutional Review Board of Union Hospital, Tongji Medical College, Huazhong University of Science and Technology hagyta jóvá. A vizsgálóbizottság figyelmen kívül hagyta a betegek írásos beleegyezést a vizsgálat megfigyeléses jellege és a sürgősségi közegészségügyi esemény, a COVID-19 járvány miatt.

Betegek

A 2020. január 16-tól 2020. február 17-ig COVID-19 pneumonia gyanúval az Union Hospital izolációs osztályaira felvett betegeket, az alábbi bevonási és kizárási kritériumok alapján szűrtük.

A bevonási kritériumok a következőket tartalmazták: (1) legalább 1 pozitív rRT-PCR eredmény SARS-CoV-2-re a felvétel előtt vagy után nyert garatmintából; (2) legalább egy tüdő rendellenességeket mutató CT a felvétel előtt vagy után; (3) rendelkezésre állt elektronikus nyilvántartás. Konkrét kizárási kritériumokat nem alkalmaztak. 

Kezelés és elbocsátási kritérium

A COVID-19 tüdőgyulladásos betegek kezelése és elbocsátási kritériumai összhangban voltak a Kínai Népköztársaság Nemzeti Egészségügyi Bizottsága által kiadott, a COVID-19 tüdőgyulladás diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó irányelvekkel. Az elbocsátási kritériumokat a következőképpen határozták meg: (1) a betegeknek legalább 72 órán át láztalannak kell lenniük; (2) a légzőszervi tüneteknek jelentősen javulniuk kell; (3) bizonyított javulás a mellkas CT-n vagy röntgenen; és (4) 2 egymást követő negatív SARS-CoV-2-rRT-PCR eredmény legalább 24 óra elteltével.

Felvétel után, a CT vizsgálatok a kezelő orvosok belátása szerint történtek, ahogy az megfelel a klinikai forgatókönyvnek. Követtük a betegeket amíg haza nem engedték őket, vagy meg nem haltak, vagy a vizsgálat végéig (2020. március 8.), ha a beteg még mindig az osztályon volt.

CT protokoll

Nem kontrasztos mellkas CT vizsgálatot végeztünk fekvő pozícióban lévő beteggel, és a leképezést belégzés végén készítettük. A mozgási műtermékek csökkentése érdekében a betegeket arra utasítottuk, hogy tartsák vissza lélegzetüket. A felvételek multidetektoros CT készülékekkel végeztük: Discovery 750HD (GE Medical Systems, Milwaukee, WI) és TOSHIBA Activion 16 (Toshiba, Tokió, Japán). A felvételeket axiális képekként rekonstruáltuk az alábbi paraméterek felhasználásával: 1,25 mm szeletvastagság, 1,25 mm-es lépésköz, 120 kVp-os csőfeszültség, és adaptív csőáram. Mivel nagyon sok betegnek sürgős CT vizsgálatra és gyors kiértékelésre volt szüksége, a TOSHIBA Activion 16 CT-nél néha a következő paramétereket használták a képek gyorsabb átviteléhez a PACS rendszerbe: 5 mm-es szeletvastagság, 5 mm-es gap, 120 kVp-s csőfeszültség, és adaptív csőáram. A betegeket ahhoz a CT-hez osztották, amelyik a vizsgálat idején rendelkezésre állt.

CT képek interpretációja

Minden egyes beteg osztályra kerülése előtt készült CT vizsgálatait is megszereztük analízisre.

Két csoportban öt tapasztalt radiológus leletezte a CT képeket (első csoport: YHW, CGL, és XZ sorrendben 11, 12 és 3 év radiológiai tapasztalattal; második csoport: CJD és QQR, ebben a sorrendben 5 és 6 éves radiológiai tapasztalattal). Ugyanazon csoport vizsgálta egy beteg több CT vizsgálatát, és a döntés konszenzussal született.

A fő CT mintázatokat a Fleischner Society és a vírusos tüdőgyulladásra vonatkozó lektorált szakirodalom meghatározásainak megfelelően ismertették. A CT képeket a tejüveghomály, konszolidáció, retikuláris mintázat, kevert mintázat és lépesméz mintázat jelenléte alapján értékeltük. Ezenkívül a tejüveghomályt a következő szubkategóriákba osztottuk: (1) színtiszta tejüveghomály; (2) tejüveghomály interlobularis septum megvastagodással; (3) tejüveghomály intralobularis vonalakkal (“crazy paving” mintázat); és (4) irreguláris vonalak

és határfelületek, architekturális disztorzió és GGO. A rendellenességek megoszlását döntően subpleurálisnak (elsősorban a tüdő perifériás egyharmadát érinti), centrálisnak (főleg a tüdő centrális kétharmadát érinti) vagy diffúznak értékelték. Ezenkívül pleurális folyadékgyülem, pneumothorax, mediastinális emphysema vagy mediastinalis lymphadenopathia jelenlétét is megfigyelték.

 A CT felvételeket egy korábban publikált módszerrel számszerűsítettük. Röviden, a tüdőfeleket 3 zónára osztottuk: felső (carnia felett), középső és alsó (vena pulmonalis inferior alatt) zónák; minden zónát a százalékos tüdőérintettséggel értékeltünk egy 0-4-ig terjedő skálán (0: 0%-os érintettség; 1: kevesebb, mint 25%; 2: 25-49%; 3: 50-74%; 4: 75%, vagy nagyobb érintettség). A teljes CT pontszám a hat zóna pontszámának az összege volt. A lehetséges maximális pontszám 24 volt.

Statisztikai analízis

A betegség 0. napját a kezdeti tünetek megjelenésének napjaként határoztuk meg. A teljes CT pontszám és az érintett zónák számának medián értékét az idő függvényében ábrázoltuk. A fő CT mintázatok időbeli változásait, a tejüveghomály szubtípusokat, és a tüdő abnormalitások eloszlását is elemeztük. 

A Kruskal-Wallis rangösszeg-tesztet használtuk a CT tüdő pontszámok különböző időszakban mért medián értékei közti különbségre, és Khí-négyzet próbát alkalmaztuk a CT mintázatok gyakoriságának összehasonlítására a különböző periódusokban. A p<0,05 értéket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük. A statisztikai elemzéseket R szoftverrel végeztük (version 3.5.0, the R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria).

Eredmények

Betegek

2020. január 16. és február 17. között 107 beteget vettek fel izolációs osztályokra. Közülük 17 betegnek nem volt pozitív a SARS-CoV-2 rRT-PCR eredménye, így összesen 90 beteget vontak be a tanulmányba. A követési periódus mediánja 18 nap volt a felvételtől számítva (tartomány: 5-43 nap). A betegség időtartamainak mediánja a tünetek jelentkezésétől a kórházi elbocsátásig, vagy halálig, vagy a vizsgálat végéig 25 nap volt (tartomány: 10-56). A demográfiai jellemzőket, a kezdeti tüneteket és a klinikai eredményeket az 1. táblázat foglalja össze.

A 90 betegnél összesen 366 mellkasi CT vizsgálatot gyűjtöttünk be. Tíz betegnél az első CT-vizsgálat a tünetek megjelenése előtt történt, miután szoros kapcsolatba kerültek gyanús vagy megerősített COVID-19 betegekkel. Mindegyik beteg átlagosan 4 CT vizsgálaton esett át, 6 napos medián idő intervallumokkal. Így a CT-vizsgálatokat a tünetek megjelenése után minden 6. napon egy csoportba sorolták elemzés céljából. Megjegyzendő, hogy ≥ 24 betegség napokon összesen csak 54 vizsgálatot végeztünk, és ezeket a vizsgálatokat egyesítettük és egyetlen csoportként elemeztük.

A CT pontszámok és az érintett zónák számának időbeli változásai

A tünetek megjelenése után jelentősen megnőtt a teljes CT pontszámok, és az érintett zónák számának mediánja. Mind a teljes CT pontszámok, mind az érintett zónák számának medián értéke a betegség 6-11 napján tetőzött, a medián értékek pedig 5 (interkvartilis tartomány: 2-6, p < 0.05, szemben a betegség 0-5 napjaival) és 5 (2-6, p < 0.05), az előbb említett sorrendnek megfelelően. Ezt követően magas szintű perzisztálást tapasztaltunk a betegég ≥ 24. napjáig, és nem voltak szignifikáns változások sem a teljes CT pontszámok mediánjában, sem az érintett zónák számainak mediánjában (p = 0.31 és 0.76). Mindkét érték tendenciái hasonlóak voltak.

A teljes CT pontszámok a csúcsértéket mediánban a betegség 10. napján érték el

(interkvartilis tartomány: 6-13). 88-ból 42 betegnél (48%) (két beteg meghalt az első CT vizsgálat után), ezen előbbi csúcs a betegség 6-11. napján jelentkezett.

A fő CT mintázatok időbeli változásai

A 10 beteg közül, akiknél az első CT-vizsgálat a tünetek megjelenése előtt készült 6-nak normális volt a CT-je. A másik 4 betegnél vagy tejüveghomályt (2/4 beteg), vagy konszolidációt (2/4 beteg) láttunk. A CT elváltozások és a tüneteket kezdete közötti időtartam 2-6 nap között változott.

A tünetek megjelenése után az uralkodó minta a tejüveghomály, melynek százalékos aránya a betegség 12-17. napján 35/78 (45%), a betegség 0-5. napján 49/79 (62%). A konszolidáció volt a második leggyakoribb elváltozása betegség 0-5. (18/79 [23%]) és 6-11. (20/85 [24%]) napjain. Megjegyzendő, hogy a betegség 0-5. napjain 79-ből 11 betegnél (14%), és a 6-11. napjain 85-ből 1 betegnél (1%) a CT vizsgálatok eredményei normálisak voltak, ami a CT vizsgálat SARS-CoV-2 fertőzés kimutatásában hozzávetőlegesen 84%-os (95%-os megbízhatósági tartomány: 73%-92%), és 99%-os (93%-100%) szenzitivitást jelöl minden egyes időszakban. 

A tejüveghomály százalékos aránya szignifikánsan csökkent a betegség 0-5. napján észlelt 62%-ról (49/79 beteg) 45%-ra (35/78 beteg) a 12-17. napokra (p = 0.046), a kevert mintázat százalékos aránya azonban jelentősen nőtt 1%-ról (1/79) 38%-ra (30/78). Ezt követően a kevert mintázat vált a második domináns mintává, melynek százalékos aránya  ≥ 24 napokon 22%-volt (12/54), 12-17. napokon pedig 38% (30/78). Retikuláris mintázatot ritkán láttunk, csak a betegség 18-23. és  ≥ 24 napjain volt jelen 3% (2/60) és 6%-ban (3/54).

Figyelembe kell venni, hogy a tejüveghomály százalékos aránya fokozatosan növekedett a betegség 12-17. napjain tapasztalt 45%-ról (35/78) 61%-ra (33/54) a betegség  ≥ 24, azonban a különbség nem volt statisztikailag szignifikáns (p = 0.097). A tejüveghomály kiugrásának igazolására olyan betegeket választottunk ki, akiknek a tünetek jelentkezésétől számítva ≥ 25 napig tartott a betegségük (median betegség időtartam) (48 beteg, 204 CT vizsgálat). Figyelembe kell venni, hogy ezek a betegek járultak hozzá a CT vizsgálatok 96%-ához (52/54) a betegség ≥ 24 napján. A tejüveghomály százalékos aránya fokozatos növekedést mutatott a betegség 12-17. napjain, 39%-ról (14/36), 60%-ra nőtt (31/52), bár ez az eltérés statisztikailag nem volt szignifikáns ((p = 0.09).

A tejüveghomály időbeli változása

A tünetek megjelenése előtt CT-n csak a színtiszta tejüveghomály volt megfigyelhető (2-ből 2 betegnél).

A színtiszta tejüveghomály volt a leggyakrabban észlelt tejüveghomály szubtípus a tünetek megjelenése után is, melynek százalékos aránya 40%-ról 71%-ra nőtt a betegség 6-11. napjairól a 18-23. napokra. A 0-5. napokon a második leggyakoribb altípus a “crazy paving” mintázat volt, ami tejüveghomály superponált intralobuláris vonalakkal (24%). A tejüveghomályra eső vonalak és szabálytalan felületek százalékos aránya jelentősen megnőtt a betegség 0-5. napjáról (8%) a 6-11. napokra (28%) (p = 0,02), és ezután ez lett a második leggyakoribb tejüveghomály mintázat. 

Megjegyzendő, hogy a tiszta tejüveghomály százalékos tendenciája először csökkenést, majd emelkedést mutatott. Szignifikáns csökkenés volt tapasztalható, a betegség 0-5. napján tapasztalt 65%-ról, a 6-11. napra 40%-ra (p = 0,02) esett vissza, a másik három altípus altípus százalékos növekedésével. Mivel a betegség 18-23. napjaira az arány szignifikánsan nőtt 71%-ra, és 70%-ra a  ≥ 24 napokra, a másik három mintázat fokozatosan csökkent.

A CT rendellenességek megoszlásának időbeli változásai

90-ből 15 betegnél (17%) a tüdőelváltozások egyetlen tüdőfélre korlátozódtak a betegség során. Közülük 14 beteget (93%) hazaengedtek, és 4 betegnél (24%) az elváltozások teljes felszívódását láttuk az utolsó CT vizsgálaton a vizsgálat végén. A fennmaradó 75 betegnél a 303 CT vizsgálatból 257 esetben (85%) bilaterális elváltozások voltak jelen. Láthatjuk, hogy a unilaterális érintettség csak a betegség korai és nagyon késői szakaszaiban jelentkezett (  a betegség < 0, 0-5, 6-11, és ≥ 24 napjai), és az arányok a tünetek megjelenése után fokozatosan csökkentek 27%-ról (betegség 0-5. napja) 12%-ra (betegség 6-11. napja). A betegség 12-17. napjaitól 18-23. napokig minden lézió bilaterális volt.

A 4 betegből, akiknél a tüdőelváltozások a tünetek megjelenése előtt jelen voltak, 3-nak szubpleurális elváltozásai és 1-nek centrális léziói voltak. A tünetek megjelenése után a tüdőelváltozások döntően szubpleurálisak voltak, a százalékos arány a betegség ≥ 24 napjain 36/54 (67%), a 18-23. napokon 44/60 (73%). A diffúz mintázat százalékos aránya nagy mértékben nőtt: a 0-5. napok 13%-áról, a 6-11. napokra 29%-ra, majd viszonylag stabil maradt. A centrális eloszlású mintázat ritkán fordult elő a tünetek megjelenése után, csak a betegség 0-5., 6-11., és 12-17, napjain 3%, 1% és 1%-ban.

Egyéb CT elváltozások

90-ből 6 betegnek (7%) volt enyhe bilaterális pleurális effúziója. Közülük 3-nál a mellkasi folyadékgyülem a betegség teljes ideje alatt jelen volt. A többi 3 betegnél pedig a betegség 11., 21., és 24. napján alakult ki, és az utolsó CT vizsgálatig jelen volt.

Pneumothorax, mediastinalis emphysema, vagy mediastinalis lymphadenopathia nem volt megfigyelhető a CT képeken.

CT leletek a hazabocsátás idején

A vizsgálat végén 70 beteget engedtek haza a kórházból. A kórházi tartózkodás mediánja 16 nap (tartomány: 5-37 nap), és a betegség medián időtartama a tünetek megjelenésétől a hazabocsátásig 24 nap (tartomány: 10-44 nap) volt. Az utolsó CT vizsgálatokat 2 napos medián értékkel végeztük a hazaengedés előtt (tartomány: 0-8 nap). 70-ből 4 esetben az utolsó CT vizsgálat a tüdőelváltozások teljes gyógyulását mutatta. A többi 66 betegnek reziduális betegsége volt. A medián CT pontok és az érintett zónák száma az összes hazaengedett betegnél 4 (interkvartilis tartomány: 2-6) és 4 (2-6) volt. Az utolsó CT vizsgálat során a tejüveghomály volt az uralkodó rendellenesség (42/70, 60%, 95%-os konfidencia tartomány: 48%-72%), amit a kevert mintázat követett (17/70, 24%, 15%-36%). A tiszta tejüveghomály volt a leggyakrabban látott altípus 74%-kal. A szabálytalan vonalakkal és felületekkel társuló tejüveghomály az összes tejüveghomály közül az esetek 19%-ában volt jelen.

Megbeszélés

Ebben a tanulmányban szisztematikusan ábrázoltuk a CT-leletek longitudinális változásait COVID-19 pneumoniában. Az eredményeink arra utalnak, hogy a tünetek megjelenése után a tüdő rendellenességek gyorsan fokozódtak, a csúcs a 6-11. nap körül mutatkozott, és ezt magas szintű, tartós perzisztálás követte. Továbbá a különböző CT manifesztációk egy specifikus minta alapján progrediáltak az idő során.

A COVID-19 pneumoniás CT eredmények a vírusos tüdőgyulladás típusos tüdőkárosodását reflektálták, amelyet gyors változás jellemez, amint az a SARS és MERS esetén látható. A mi beteg csoportunkban a tüdőérintettség a tünetek megjelenésétől számított 6-11. nap körül érte el a csúcsot, ami megegyezett a Pan által leírt 10 nappal, és a SARS esetén dokumentált 2. héten belüli idő tartománnyal. Ezt követően megfigyelték a teljes CT pontszámokat, és az érintett zónákat, és magas értékű perzisztálást tapasztaltak, ami a COVID-19 pneumonia lassabb abszorpcióját jelzi. Ez hasonló volt a SARS-nál leírtakhoz. Ugyanakkor Pan viszonylag gyorsabb csökkenést írt le a CT pontszámokban a csúcsot követően, ami annak az oka lehet, hogy csak enyhe COVID-19 tüdőgyulladásos betegeket vont be a vizsgálatba.

COVID-19 tüdőgyulladás esetén a leggyakoribb CT lelet kizárólagosan a tejüveghomály volt a beteg csoportunkban. Az első 11 napban a második leggyakoribb jellegzetesség a konszolidáció volt. A kettő kombinációja, a tejüveghomály és a konszolidáció tette ki az összes CT elváltozás körülbelül 83% és 85%-át a betegség korai stádiumában. A 6-11. napokon és azt követően a CT manifesztációk változatosabbak lettek. A kevert minta, amely elsősorban tejüveghomályból alakul ki, a betegség 12-17. napjától a második leggyakoribb mintázat. Meg kell jegyezni, hogy a kevert mintázat legalább egy része, amit perilobularis rendellenességek jellemeznek, utalhat másodlagos szervülő tüdőgyulladásra, amelyet tüdő biopsztiával vagy bronchoalveolaris lavázzsal kell igazolni. Vírusos tüdőgyulladásból eredő másodlagos szervülő pneumoniát dokumentáltak SARS-CoV, MERS-CoV és influenza fertőzésekben. Tekintettel arra, hogy szervülő pneumoniában fibrózis alakulhat ki, és a kortikoszteroid terápia hatékony volt a kezelésben, követéses CT vizsgálatokra lehet szükség a gyanús betegek korai azonosításához, különös tekintettel azoknál, akiknél típusos CT manifesztációk vannak. A későbbi stádiumokban megfigyelték a tejüveghomály növekedését. Ezt a viszonylag súlyos, hosszabb kórlefolyású betegeknél is kimutatták, bár ez nem volt statisztikailag szignifikáns. Ennek oka lehet a kisszámú minta, és ezért nagyobb mintában kell validálni. Ugyanakkor a tejüveghomály késői stádiumban történő növekedését SARS-ban is megfigyelték. Ez arra utalhat, hogy a tejüveghomály a betegség utolsó stádiuma, és a mintázatot változása tejüveghomályra a későbbi stádiumban abszorpciót vagy a betegség gyógyulását mutatták.

A tejüveghomály esetén a tiszta tejüveghomály volt a leggyakoribb altípus a betegség során. A egymással fedett irreguláris vonalakkal és felületekkel jelentkező tejüveghomály gyakrabban volt megfigyelhető a betegség 6-11. napjain. Ez a mintázat elsősorban a tiszta tejüveghomályból alakulhat ki, és a lineáris opacitás oka szubszegmentális atelectasia vagy másodlagos szervülő pneumonia lehet. A tiszta tejüveghomály százalékos aránya fokozatosan és szignifikánsan nőtt a betegség 6-11. napjaitól, amit a másik három altípus csökkenése magyarázhat. Ez a mintázat változás valószínűleg a gyulladás fokozatos megszűnését jelenti az alveolusok reexpansiójával, és így a betegség felszívódását vagy a gyógyulást jelzi. 

Meg kell jegyezni, hogy két megközelítőleges szenzitivitást becsültünk a betegség 0-5. és 6-11. napjaira, melyek sorrendben a következők: 84% és 99%. Ezek az eredmények azt mutatták, hogy a CT szenzitivitása SARS-CoV-2 infekcióban a tünetek megjelenése után az idő előrehaladtával nőtt, ami hasonló a korábbi jelentésekhez. Számos más vizsgálat is beszámolt a szenzitivitásról, amelyekben a százalékos arány 44-98% között változott. A szenzitivitások közötti különbséget részben a tünetek kezdetétől a felvételig eltelt, eltérő időtartam magyarázhatja. 

A vizsgálat végén, a hazabocsátott betegek 94%-ánál még mindig enyhe vagy jelentős reziduális tüdő rendellenességeket láttunk az utolsó CT vizsgálaton. Ezen rendellenességek fő mintája a tejüveghomály volt. A legfrissebb publikáció 4 olyan esetről számolt be, ahol a SARS-CoV-2 RT-PCR teszt eredménye pozitív volt még 5-13 nappal a haza bocsátását követően. Ezért a betegek követésére továbbra is szükség lehet.

Megjegyzendő, hogy a betegség ≥ 24 napjainak adatai nem mindig voltak összhangban a 24. nap előtti tendenciákkal. Egy logikus magyarázat erre az, hogy a  ≥ 24 napokon készült CT vizsgálatok elsősorban az olyan betegekről készültek, akiknél a betegség hosszabb lefolyású volt, mely valószínűleg a súlyosabb megbetegedéssel van összefüggésben.

A tanulmányunkban számos limitáló tényező van. Először is, szubcsoport analízist az enyhe és súlyos betegekre nem végeztünk. Az alcsoportok elemzése nagy hasznot jelentene a lehetséges prognosztikai faktorok meghatározásában is. Másodszor, nagyobb mintaszám és hosszabb követés szükséges a betegség lefolyásának ábrázolására. 

Összegezve, COVID-19 tüdőgyulladásban a leggyakrabban előforduló CT manifesztáció a bilaterális tejüveghomály subpleurális eloszlással pleurális folyadékgyülem nélkül. A CT rendellenességek mértéke a tünetek megjelenését követően gyorsan progrediált, 6-11. napon tetőzött, majd az elváltozások perzisztáltak. A különféle CT manifesztációk időbeli változásai egy meghatározott mintát követtek, ami utalhat progresszióra és a betegség gyógyulására.