COVID-19-ben szenvedő betegeknél nagyobb az esély a tromboembólia kialakulására

Közösségek - Mellkas | 2020. október 28. 13:43 | Utolsó módosítás dátuma - 2021. január 28. 11:28 | Forrás: https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=log&URL=https%3A%2F%2Fwww.auntminnie.com%2Findex.aspx%3Fsec%3Dsup%26sub%3Dcto%26pag%3Ddis%26ItemID%3D130314&fbclid=IwAR1TdpB-h-ryFQC9fGCR_EumwKcaP0pY5kOyrnVVf

COVID-19-ben szenvedő betegeknél nagyobb a tromboembólia kialakulásának valószínűsége, mint azoknál, akik nem kapták el a fertőzést, az American Journal of Roentgenology (AJR) szeptember 22-én megjelent bejegyzése szerint.

COVID-19-ben szenvedő betegeknél nagyobb az esély a tromboembólia kialakulására

A tanulmány eredményei arra mutatnak rá, hogy azok a radiológusok, akik képalkotó vizsgálatok során tromboembóliás elváltozást írnak le, vegyék figyelembe a COVID-19 lehetőségét, írta egy New York-i csapat, a NYU Langone Egészségközpontból, Dr. Bari Dane vezetésével.


„Bár a COVID-19 általában légzőszervi tünetekkel jár, előfordulhat, hogy a betegeknél nem jelentkeznek tünetek, vagy akár több szervet is érintő működési zavarok léphetnek fel (MODS - multiple-organ dysfunction syndrome)”, mondta a csapat. COVID-19-ben a MODS a fokozott véralvadékonyság miatt alakulhat ki (hiperkoagulabilitás) … egyes tanulmányok mélyvénás trombózist és tüdőembóliát írtak le. Néhány betegnél hiperkoagulabilitás jelentkezhet, gyakran rendkívül emelkedett alvadás- és gyulladásjelző markerekkel. Feltehetőleg a radiológusok nincsenek tisztában a COVID-19 ezen lehetséges szövődményével, bár jelentek már meg ezzel kapcsolatos beszámolók a szakirodalomban."

Tanulmányukban Dane és munkatársai hasi-, kismedencei- és alsó végtagi artériás- és vénás tromboembólia kimutatására törekedtek koronavírusban (COVID-19) szenvedő betegeknél. A kutatásba 82 koronavírusos beteget vontak be, akik hasi ultrahang, vagy CT vizsgálaton estek át, majd a tromboembóliát és belső szervi infarktust hasonlították össze 82 olyan betegével, akik nem voltak fertőzöttek.


A COVID-19-el fertőzött betegcsoportból 59-en hasi CT-t végeztek, 41-en hasi ultrahangot, 16 betegnek vese ultrahangja készült, kettőn alsó végtagi CT angiográfiát végeztek, egy betegen pedig hasi MRI vizsgálatot. A fertőzés nélküli kontrollcsoportból 41-en végeztek ultrahang vizsgálatot, 38 betegen hasi CT-t, kettőn alsó végtagi CT angiográfiát és egy betegen MRI-t.


A csoport megállapította, hogy a fertőzött betegek közül kilenc (11%) tromboembóliára utaló lelettel rendelkezett; ezek közül ötnek közepes- és nagyméretű artériás trombusa volt. A tromboembóliás leletek előfordulása COVID-19 fertőzötteknél, összehasonlítva a fertőzés nélküli betegekkel, statisztikailag szignifikáns volt (p = 0.02).
„A belső szervi infarktusban szenvedő betegek akadálytalanabb érrendszerrel rendelkeznek, ami arra utal, hogy az infarktus mikrotrombusokból származhat,” jegyezte meg a csoport.

covid_has1

76 éves nő, aki felső táji hátfájdalommal jelentkezett a sürgősségi osztályon. Az axiális síkú hasi-kismedencei CT angiogramon egy nem-elzáró akut aortai trombus látható (nyíl). Trombus mindkét oldali közös csípőverőérben és a bal oldali belső csípőverőérben egyaránt látható volt (nincs ábrázolva a képen), csakúgy, mint a krónikus érelmeszesedés betegségének jelei. Miután az egyidejűleg elvégzett mellkasi CT lelete aggodalmat keltett, a betegnél megállapították, hogy COVID-19 fertőzött. A képek és a leírások az AJR jóváhagyásával készültek.

covid_has2

46 éves férfi, akiről beigazolódott, hogy COVID-19 fertőzött, miután lázzal, nehézlégzéssel, gyomortáji fájdalommal és gyengeséggel jelentkezett. Az axiális, kontrasztanyagos hasi-kismedencei CT kis, baloldali veseinfarktust (nyíl) ábrázolt és nem-elzáró aorta, hasüregi verőér és felső bélfodri verőér trombust (körrel ábrázolva). A teljes közös májverőérben trombus (nincs ábrázolva) is látható volt. Lép- és veseinfarktusok (nincs ábrázolva) is jelen voltak az átjárhatónak látszó, hozzájuk tartozó artériák és vénák ellenére. Egyidejűleg végzett kontrasztanyagos CT angiogramon (nincs ábrázolva) lobáris és szegmentális tüdőembólusok ábrázolódtak; valószínűleg bal alsó lebenyi tüdőinfarktus, nem pedig tüdőgyulladás; és COVID-19-re jellemzően kétoldali, többlebenyű, egyenetlen, de összefolyó tejüveg-szerű homály.
Dane csapata szerint a tanulmány eredményei útmutatást adnak a radiológusok számára hasi képalkotó vizsgálatok leletezése során, a COVID-19 világjárvány közepette. Valójában a csoport kihangsúlyozta, hogy a COVID-19-es betegekből álló csoportjukba olyan betegek közül válogattak, akiknek a radiológiai jelentésükben „COVID” szerepelt; mivel néhány beteg tünetmentes, a betegség prevalenciája magasabb lehet, mint amit az adatok tükröznek.
„A COVID-19 közepes-nagyméretű artériás-, vénás és végtagi makrotrombusokkal jelentkezhet,” összegezték. „A radiológusoknak fel kellene hívniuk a figyelmet a COVID-19 lehetőségére, amikor tromboembóliás hasi-kismedencei elváltozásokat ismernek fel a világjávány ideje alatt.”

További cikkek

Mellkasi kóros levegőgyülemek

Közösségek - Mellkas

2021. január 13. 20:48

A kóros levegőgyülem a mellkasban egyike a leginkább életet-veszélyeztető elváltozásoknak, melyek az intenzív terápiás osztályon előfordulnak. A betegmenedzsment különbözik attól függően, hogy hol helyezkedik el a levegőgyülem; ezért a kóros levegőgyülem detektálása, és a pontos lokalizációjának meghatározása a fekvő mellkas felvételen létfontosságú a korai terápia, és a pozitív kimenetel szempontjából. A kóros levegőgyülem sokféle mellkasi térben kialakulhat, ide tartozik a pleuraüreg, a mellkasfal, a mediastinum, a pericardium és a tüdő. A pneumothorax a fekvő mellkas felvételeken az elhelyezkedésétől függően különbözőképpen jelenhet meg. Sokféle betegség, vagy képlet képes pneumothoraxot utánozni a röntgen felvételeken, mint például a bőrredők, az interlobaris fissura, a tüdőcsúcsokban lévő bullák, az intrathoracicus extrapleuralis térben kialakult levegőgyülemek. Továbbá, a pneumopericardium hasonlíthat a pneumomediastinumra, ezért szükséges a differenciálása. Néhány betegségnek, mint az alsó tüdőszalagban kialakuló levegőgyülemnek, és a pneumatokelének, vagy a posteromedialis tében kialakult pneumothoraxnak a differenciál diagnózisa szükséges röntgenfelvétel alapján. CT elvégzése szükséges lehet a levegőgyülem lokalizálására, és a lehetséges etiológiák meghatározására, ha a diagnózis röntgen felvétel alapján nehéz. Ennek a cikknek a célja az, hogy átismételje azoknak a mellkasi tereknek az anatómiáját, ahol kóros levegőgyülem potenciálisan kialakulhat, továbbá hogy illusztrációk és kapcsolódó CT felvételek segítségével magyarázza el a kóros levegőgyülemek jellegzetes röntgendiagnosztikai megjelenéseit fekvő helyzetű betegeknél, és hogy ismertesse a differenciál diagnosztikát igénylő állapotok megkülönböztető jellemzőit. Mivel a terápia különbözik a kialakult levegőgyülem helyzetétől függően, a radiológusoknak meg kell próbálniuk pontosan felismerni, és azonosítani a helyzetét a levegőgyülemnek fekvő röntgen felvételeken.