COVID-19 pozitív betegek mellkasi röntgenfelvételein látható elváltozások gyakorisága és eloszlása

Közösségek - Mellkas | 2020. május 24. 21:01 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. október 08. 23:30 | Forrás: https://pubs.rsna.org/doi/10.1148/radiol.2020201160

Az eddigi irodalom legfőképp a CT-n látható elváltozásokra fókuszált, ami köszönhető az eljárás magasabb szenzitivitásának. Mivel Kínában a CT vizsgálat az elsőszámú vizsgálatok közé tartozik a COVID gyanús pácienseknél, ezért nagy nyomás helyeződött a megfelelő infekciókontrollra a radiológiai intézetekben. Ennek hatására ki is jelöltek készülékeket, amik csak ezt a feladatot látták el, viszont más országokban (pl. Anglia) ez nem volt kivitelezhető. Az ACR ajánlása szerint minden páciens után dekontamináció szükséges, ezért mobil röntgen készülékek használatát javasolták, és ennek hatására olasz és angol kórházakban az első számú vizsgálómódszerként kezdték használni a COVID lehetséges pozitivitás kimutatására. A PCR vizsgálatok hosszúsága is csak segítette ezt a helyzetet.

Sok országban a CT már kiszorította a röntgen vizsgálatot, így alkalmazásuk nem megoldható. Fontos még megjegyezni, hogy a COVID prevalenciájának növekedésével minden szakterületen lévő klinikusnak fel kellene tudnia ismerni a röntgenen található, COVID-ra gyanús eltéréseket.

Ebben a kutatásban bemutatjuk a röntgenen található elváltozásokat, továbbá összehasonlítjuk a PCR tesztekkel, a CT-n lévő elváltozásokkal és a tünetek megjelenésével egyaránt.

Módszerek és beteganyagok

64 pácienst vizsgáltak meg Hong Kong 4 kórházából 2020. január 1. és március 5. között. A pozitivitást nasogastricus és torokváladék mintából mutatták ki PCR vizsgálattal. Több PCR vizsgálata is volt 39 páciensnek, mindenkiről készült mellkas röntgenfelvétel a felvételkor, valamint egy páciens kivételével a betegség lefolyása alatt többször is. Aszimptomatikus pácienseknél (9 db) az első pozitív PCR eredmény szolgált a tünetek kezdetének

Felvételek elemzése

A helyi protokollokat alkalmazták. A fele a felvételeknek (36/64) AP irányból, a többi PA irányból készült. A későbbi felvételek mind AP irányból készültek. Két radiológus (egyik 15 év, másik 5 év tapasztalat) vizsgálta meg a felvételeket. Ha egyet nem értés volt, akkor egy harmadik radiológus döntött. A radiológiai elváltozások közé tartozott a konszolidáció, tejüveg homály és a pulmonális nodulus. A tüdőelváltozásokat az alábbiak szerint csoportosították: perifériás/perihilaris dominancia, vagy egyik sem; bal/jobb vagy mindkét tüdőfél; felső/alsó zóna vagy nincs predominancia. Pleuralis folyadékgyülem jelenlétét szintén megfigyelték.

CT felvételeknél nem használtak kontrasztanyagot, valamint a felvételek 1-1,25 mm-es szeletvastagsággal készültek a helyi protokollok szerint. A radiológusok átnézték a CT felvételeket is, amiben jelezték a konszolidáció és a tejüveg homály jelenlétét vagy hiányát.

Röntgenfelvételek értékelése

A RALE (Radiographic Assessment of Lung Edema) beosztást használták a fertőzés mértékének a pontozásához. 0-4-ig tartó skálán osztályozták a tejüveghomály vagy konszolidáció mértékét (0: nincs eltérés, 1: <25%, 2: 25-50%, 3: 50-75%, 4: >75%). Mindkét tüdőfél pontszámait összegezték, és adták meg az összesített súlyossági fokot.

Eredmények

Páciensek jellemzői

38 nő (59%) és 26 férfi (41%) vett részt a kutatásban, átlagéletkoruk 56 év volt. Láz (59%), köhögés (41%) volt a leggyakoribb tünet. 9 páciens (14%) volt tünetmentes. A leggyakoribb co-morbiditás a magas vérnyomás és cukorbetegség volt.

Mellkas röntgen jellemzők

51 páciensnél volt eltérés a röntgenfelvételeken. Konszolidáció volt a leggyakoribb eltérés (30/64, 47%), amit a tejüveg homály követett (21/64, 33%). Perifériás zóna (26/64, 41%), valamint alsó zónai eloszlás (32/64, 50%) volt a leggyakoribb elhelyezkedés és a legtöbbjük (32/64, 50%) kétoldali volt. Pleuralis folyadékgyülem 2 esetben fordult csak elő.

Kezdeti röntgen eltérések

20 páciensnél volt negatív a röntgenfelvétel a jelentkezéskor, 26 esetben enyhe eltérések látszottak és a teljes súlyossági pontszámuk 1-2 között volt. Nagyobb kiterjedést 13 esetben tapasztaltak, ahol 3-4, valamint 5 páciensnél volt 5-6 közötti volt az összpontszámuk. Egy páciensnél se volt 6-nál nagyobb összpontszám.

Eltérések időbeli változása

A legmagasabb pontszám a 8-as volt, ami a legmagasabb kapható érték. A legmagasabb pontszámok átlagosan 10-12 nap között jelentkeztek, ahol a medián pontérték 3 volt. Azon 20 páciens közül, akiknek a kezdetben nem volt semmilyen eltérésük, 7 esetben alakult ki később elváltozás.

Mellkas röntgen összefüggése RT-PCR-el

Átlagosan minden beteg 3 PCR teszten vett részt. 60-an vettek részt az első 24 órában mellkas röntgenen és PCR teszten, 4-en az első 48 órában. A kezdeti röntgennél kapott pontszámok nem mutattak összefüggést a pozitív vagy negatív PCR eredményekkel. 58 páciensnél, akinél a PCR teszt pozitív lett 38-nál volt a kezdeti röntgenen is elváltozás. 6 páciens, akinek a kezdeti PCR-e negatív lett, volt eltérése a kezdeti röntgenen, közülük 5-en 24 órán belül, egyikük 48 óra után sem produkált pozitív PCR eredményt.

RT-PCR volt a gold standard eljárás a kimutatásban, mivel kezdeti 91%-os szenzitivitással rendelkezett, szemben a röntgen 69 %-ával.

23 páciens vett részt virológiai, és 18 röntgen nyomon követésen. A kezdeti pozitív PCR-től az első negatívig átlagosan 8 nap telt el. Röntgen esetében ez 6 nap volt. Statisztikailag szignifikáns különbség nem volt a virológiai és radiológiai felépülés között.

Mellkas röntgen összefüggése CT-vel

28 páciens vett részt CT vizsgálaton a kezdeti mellkas röntgen után 48 órán belül. 24-üknek volt röntgenen >0 a pontszáma, közülük mindnek volt CT-n is eltérése. 4 páciensnek volt negatív röntgene, akik közül 3-nak a CT-je is negatív lett, egyikük pedig tejüveg homály elváltozást mutatott.

Értekezés

58 páciens (91%), akik pozitív PCR eredménnyel rendelkeztek, közül 38-nál (59%) volt kezdeti eltérés a röntgenfelvételen is. Összesen 40 páciensnél volt kezdeti röntgenfelvételen eltérés, 6 páciensnél pedig már látható volt eltérés, mielőtt még pozitív lett volna a PCR eredményük.

A kezdeti RT-PCR szenzitivitása 91%, a kezdeti röntgené pedig 69% volt. Radiológiai és virológiai felépülési idő szignifikánsan nem tért el. Konszolidáció volt a leggyakoribb eltérés (47%), amit a tejüveg homály követett (33%). Ezen elváltozások leginkább perifériásan (41%), alsóbb zónákban (50%) és kétoldalt (50%) helyezkedtek el. A röntgen eltérések súlyossága a tünetek megjelenése után 10-12 nappal csúcsosodott, ami CT-n 6-11 nap volt.

Ez a kutatás megmutatta, hogy a gyakori CT eltérések röntgenfelvételen is megfigyelhetők. Továbbá 6 páciensnél, akiknél negatív volt a kezdeti PCR már volt eltérés a röntgenfelvételeken. A kezdeti röntgen 69%-os szenzitivitása alulmarad a CT 97-98%-tól, viszont megfontolandó a használata.

Minden páciensnél, akinél a röntgen pozitivitást mutatott a CT-n is láthatók voltak az eltérések, viszont 1 esetben a röntgen fals pozitív eltérést mutatott. Rutin CT vizsgálat nem történt, csak azon pácienseknél alkalmazták, akik állapota klinikailag rosszabbodott, vagy rosszul reagáltak a kezelésre.

Virológiai és radiológiai felépülésben szignifikáns eltérés nem volt, szemben a korábbi kutatásokban, ahol a CT jóval hamarabb mutatta a felépülés jeleit.

A kutatás korlátozásai közé tartozott, hogy nem minden beteget követtek a betegség végéig. A röntgen és PCR vizsgálatokat nem egységes protokoll szerint végezték, hanem a klinikai szükséglet határozta meg őket. Továbbá a radiológiai eltérések egy része nagyon finom volt, amit nem megfelelő szaktudással rendelkező orvosok nem tudnak biztonsággal megítélni. Valamint nem hasonlították össze a kapott eredményeket egy kontroll csoporttal, így a röntgen szenzitivitását és specificitását nem tudták megvizsgálni.

Összegezve a röntgen képalkotás képes segíteni a COVID-19 felismerését olyan helyeken, ahol nem rendelkeznek megfelelő mennyiségű CT készülékkel, viszont a CT-hez képest a szenzitivitása alul marad.

dr. Firtkó Szilveszter

DE-KEK
Központi Radiológiai Diagnosztika

Forrás:
https://doi.org/10.1148/radiol.2020201160