COVID-19 a radiológiai osztályon: amit a radiográfusoknak tudniuk kell

Közösségek - Mellkas | 2020. november 02. 15:18 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. október 13. 21:20 | Forrás: 10.1016/j.radi.2020.05.012

A súlyos, akut légszőszervi megbetegedés, Koronavírus 2 (SARS-CoV-2) járvány kitörése óta, néhány hónap alatt több, mint 6.573.568 laboratóriumilag igazolt új vírusfertőzésről számoltak be, több mint, 388.041 igazolt halálesettel, 2020. június 4-ig. A koronavírus 2019 betegség (Covid-19), amelyet a SARS-CoV-2 fertőzés okoz, világszerte már 210 országot és területet érintett. Ez a vírus először Kína Hubei nevezetű tartományában jelent meg, ahol a betegség oka kezdetben ismeretlen volt, ezért ismeretlen tüdőgyulladásnak minősítették. A koronavírus kapcsán naponta jelennek meg új információk, ahogy egyre több diagnosztikai vizsgálatot végeznek. Az orvosi képalkotás egyedülálló helyet foglal el a betegség kutatásában és a radiográfusok élvonalban dolgoznak azért, hogy ellátást nyújtsanak a legsúlyosabb állapotú betegeknek, gyakran szakember és erőforrás hiányában kihívást jelentő helyzetekben is.

A cél a gyanított és igazolt Covid-19 esetek diagnosztizálásával, kezelésével és nyomon követésével kapcsolatos jelenlegi szakirodalom áttekintése. A célkitűzések a következőket foglalják magukban: i) a patofiziológia és az alapvető járványtan körvonalazása a radiográfusok számára, ii) az orvosi képalkotás szerepének megvitatása a Covid-19 diagnosztikájában, iii) összefoglalni a Covid-19 képalkotásának hazai és nemzetközi irányelveit, iv) a fő klinikai és képi eredmények bemutatása és v) az orvosi képalkotás során alkalmazott aktuális biztonsági előírások összefoglalása.

Kórélettan

A koronavírusok az egyszálú RNS vírusok családjába tartoznak. Bár vélhetően főként enyhe tüneteket okoznak, a közelmúltban a Közel-Keleti légúti szindróma (MERS-CoV) és a súlyos akut légzési szindróma (SARS-CoV) számos halálesetet okozott.

A SARS-CoV-2 a légzőrendszert támadja. A fertőzést követően 1 és 14 nap között változik a lappangási időszak. Néhány tanulmányban 3 napos lappangásról számoltak be.

Covid-19 előfordulási és epidemiológiai adatok

Megállapították, hogy a Covid-19 betegek többsége tünetmentes, vagy enyhe tüneteket mutat.

Az esetek jelentős kisebbségében azonban a Covid-19 légzési nehézséggel jelentkezhet, vagy ahhoz vezethet. A Covid-19 általános klinikai tünetei közé tartozik a köhögés, láz, fáradság és nehézlégzés. Sok betegnél azonban kezdetben hányinger és hasmenés, valamint általános izomfájdalom és szaglás- vagy ízérzet hiánya jelentkezhet. Ritkábban vérköpésről is beszámoltak. Kevésbé gyakori, nem légzőszervi tüneteket is leírtak, például fejfájást, csalánkiütést vagy neurológiai tünetek megjelenését a Covid-19-vel kapcsolatos tünetek megjelenése előtt vagy után.

A cikk megjelenésének idején az Amerikai Egyesült Államok jelentette a legtöbb megerősített Covid-19 esetet, valamint a legtöbb halálesetet, amelyet Spanyolország, Olaszország, Franciaország és az Egyesült Királyság követ. A halálozást az eset-halálozási arány (CFR- Case Fatality Rate) segítségével mérik, amely egy meghatározott népességen belül írja le a halálesetek arányát. Ez az arány jelentősen eltér az egyes országokban, és kihívást jelent a pontos kiszámítása, mivel a tünetmentes vagy enyhe esetek száma egyes esetekben nem kerülnek bejelentésre. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a megerősített esetek körülbelül 5% -a súlyos és intenzív ellátást igényel. Az akut légzési szindróma, a szervi elégtelenség, a szeptikus sokk és a súlyos tüdőgyulladás a halálozások főbb okai.

A Covid-19 betegek, akik egy vagy több társbetegséggel is küzdenek, köztük magas vérnyomással, cukorbetegséggel, szív- és érrendszeri betegséggel, agyi érrendszeri betegségekkel, krónikus obstruktív tüdőbetegséggel (COPD), rosszindulatú daganatokkal, krónikus vesebetegséggel és dohányoznak, rosszabb klinikai eredményekkel rendelkeznek és a magasabb a halálozási arányuk. A súlyos asztma is kockázati tényező lehet, melynek esetében kórházi ellátás indokolt.

A halálozási arányok az életkor előrehaladtával növekednek. Egy friss brit tanulmány becslése szerint a Covid-19 halálozási aránya 0,66%, a 80 év feletti embereknél pedig 7,8% -ra is emelkedhet. Egy olasz tanulmány szerint a halálesetek 83% -ában a betegek 70 évnél idősebbek voltak. Ehhez hasonlóan a gyermekek halálozási aránya meredeken csökken. A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy a Covid-19-ben szenvedő gyermekek nagyrészt tünetmentesek lehetnek (90%), vagy enyhébb klinikai tüneteik lehetnek és alacsonyabb a CFR-jük a felnőttekhez képest, bár csak az 1 évnél fiatalabbak gyermekek hajlamosabbak a súlyos betegségekre. A férfiaknál is aránytalanul több a haláleset, mint a nőknél, ugyanannyi fertőzés esetén a két nemben. Ezt nemi alapú immunológiai különbségeknek vagy nemi alapú viselkedési különbségeknek tulajdonították be, például a dohányzás prevalenciájának.

A COVID-19 diagnosztikai lehetőségei

Kenetek

Az aktív Covid-19 fertőzések pontos felismerése létfontosságú az esetek azonosításához, a betegség megfékezéséhez és a betegek optimális kezeléséhez. A molekuláris technikák a Covid-19 diagnosztizálásának első vonalbeli módszerei. Leggyakrabban légzőszervi mintákat, például orr-garat pálcikákat használnak. Vírusteszteket használnak egy antigén kimutatására, pl. a vírus RNS jelentlétének vizsgálata egy betegben, nem pedig antitestek kimutatását, amelyek az immunválaszban játszanak szerepet. Az antigénteszteknek azonban vannak korlátai, többek között az eredmények megszerzéséhez szükséges idő, a viszonylag magas hamis negatív és hamis pozitív arány, valamint a tesztkészletek hiánya járvány idején.

Vérvétel

A laboratóriumi tesztek széles körben elérhetőek és költséghatékonyak, és a Covid-19 betegek diagnosztizálásában és kezelésében használják őket, beleértve az elkülönített fehérvérsejtszámot, a C reaktív fehérjét (CRP), a D-dimert és az eritrocita ülepedés arányát (ESR). Széles körben beszámoltak a limfocitaszám csökkenéséről és enyhén emelkedett CRP-ről, a limfopénia mértéke kockázati tényezője lehet a súlyosabb betegség kialakulásának.

Képalkotás

Az orvosi képalkotás fontos szerepet játszik a klinikai döntéshozatalban, a Covid-19 betegek diagnosztizálásában, a betegség nyomonkövetésében és kezelésében. Az orvosi képalkotás hasznos lehet a Covid-19 és más, hasonló tünetekkel járó vírusos légúti megbetegedések közötti differenciáldiagnózis megállapításához. A mellkas röntgenfelvételei, mellkasi CT, tüdő ultrahang, valamint az MRI beletartozik az orvosi képalkotó lehetőségek választékába, mindegyik a maga előnyeivel és hátrányaival.

Mellkas röntgen

A mellkasröntgen a legelterjedtebb képalkotó módszer gyanított és igazolt Covid-19 esetekben. Fokozott gyakorisággal használják a helyszíni röntgeneket is annak érdekében, hogy elkerüljék a fertőzés átadását a radiológiai osztályra való átszállításkor, valamint a kritikus állapotú fekvőbetegek képalkotásában is hagyományos szerepet tölt be.

A Covid-19 klasszikus röntgen mintázatai közé tartozik a tejüveg-szerű homály, konszolidáció és kétoldali intersticiális homály tüdőgyulladással társulva. A PTX vagy üregképződés nem gyakori szövődmények. A képi megjelenés a betegség stádiumától (az első tünetektől számított napoktól) és súlyosságától függően változhat. Negatív lehet a röntgen megerősített Covid-19 esetén, a fertőzés korai stádiumában és enyhe lefolyású betegség esetén is. Súlyos betegségben arányosan nagyobb a tüdő érintettsége, amely perifériásan és az alsó zónákban nagyobb opacitású területként abrázoldódik.

Légzési nehézségek és Covid-19 gyanúja esetén elsődleges szerepe van a röntgennek. A röntgen pontosságára vonatkozó koronavírussal kapcsolatos rendelkezésre álló adatok azonban korlátozottak, a mellkasi CT-kutatásokhoz képest kisebb az esetszám, gyakran a normális vagy nem Covid-19-es esetek pedig nincsenek bevonva. Például a Zhao és munkatársai által folytatott tanulmányban résztvevő összes betegről röntgen készült, de az eredmények nem lettek közölve.

A mellkasröntgen érzékenysége a koronavírus fertőzés kiterjedésétől függ. Egy tanulmányban (összesen 64 betegből) enyhe és közepes lefolyású Covid-19-es betegek röntgenfelvétele 69%-os érzékenységű volt és Lomore és mtsai. 32-ből 27 esetben talált 84%-os érzékenységet. 170 enyhe tünetekkel küzdő járóbeteg közül Bandirali és társai 100 (58,8%) rendellenes röntgent talált, amelyek a Covid-19-re utalnak, azonban PCR megerősítést nem végeztek. PCR-rel igazolt esetekben (összesen 9 beteg) 50% -os érzékenységről (valódi pozitív n = 3) és 33% -os (valódi negatív n = 1) specifitásról számoltak be a röntgenfelvétel alapján, két hamis pozitív röntgennel (az emlőszövet tejüveg-szerű homálynak és atelectasiának ábrázolódott) CT megerősítése nélkül. Az említett specificitás hiánya, a kis mintaméretek, a normál és a nem Covid-19-es esetek hiánya erősíti azt a követelményt, hogy a képalkotást a klinikai döntéshozatal részeként, nem pedig ettől függetlenül kell használni.

Mellkas CT

A mellkasi Computer Tomográfiának (mellkas CT-nek) korlátozott, de fontos szerepe van a Covid-19-es betegek kezelésében. CT-t súlyos betegek esetén érdemes készíteni a tüdőtrombózis magas kockázatának figyelembevételével. Ezenkívül bizonytalan mellkasröntgen és PCR tesztek hiányában is alkalmazható. Követéses vizsgálatok során, ahol CT szükséges a klinikai döntéshozatalhoz, megfontolandó az alacsony dózisú mellkas CT alkalmazása, mivel akár 8-szoros dóziscsökkentés is elérhető ezáltal.

Áttekintő tanulmányok és elemzések azt találták, hogy a betegség jellemzői CT-n a következők voltak: kétoldali, bazális tejüveg-szerű homályok, ’crazy-paving’ rajzolatok, perifériás konszolidációk, fordított halo-k, (’gyűrű’ jelek) és perilobuláris mintázatok. A kétoldali tüdőgyulladás jellemzőbb volt, mint az egyoldali, míg a legtöbb betegnél kettőnél több lebeny volt érintett, gyakrabban inkább a tüdőalapon, nem a tüdőcsúcson. A perikardiális folyadékgyülem, a pleura megvastagodása, vagy a hydrothorax nem voltak gyakori CT-leletek. Bár a vírusos tüdőgyulladások általában hasonló képi jellemzőket mutatnak, vannak olyan jellegzetes CT-leletek, amelyek segíthetnek megkülönböztetni a COVID-19-et az influenzával összefüggő tüdőgyulladástól.

A tünetmentes betegek egyszerű vagy többszörös tejüveg-szerű homályt mutatnak, levegő bronchogrammot, és nodulusokat, melyeket tejüveg-szerű homályok vesznek körül. Ezek a fő mintázatok a korai tünetekett mutató betegeknél is, az interlobularis septum megvastagodásával. A klinikai tünetek megjelenésétől számított 3. és 7. nap között, a CT összenőtt konszolidációkat mutatott levegő bronchogrammal, melyeknek területe és denzitása kissé csökkent, amikor a képalkotást a betegség teljes klinikai megnyilvánulása utáni 7. és 14. nap között végezték. Végül a disszipációs periódusban (2-3 héttel a tünetek megjelenése után) végzett képalkotás a léziók további csökkenését, a hörgőfal és az interlobularis septum megvastagodását mutatta. Annak ellenére, hogy a betegek többségének állapota 14 nap után javult, néhány tanulmány a követési CT-ken fokozott konszolidációt és pleurális folyadékgyülem kialakulását mutatta a betegség utolsó szakaszában. A kritikus állapotú koronavírusos betegek jelentős részében tüdőembólia alakul ki (23-30 %-ban) és a CT mellkas angiográfia egyre nagyobb szerepet kap.

A mellkas röntgenhez képest a mellkas CT-je nagyobb kontrasztfelbontással rendelkezik, egymásra vetülő anatómiai struktúrák nélkül, ami megkönnyíti a radiológiailag okkult rendellenességek felfedezését, különösen a korai tejüveg-szerű homály azonosítását. Számos betegség azonban hasonló képet mutathat, ami megmagyarázza a viszonylag alacsony specificitást és a hamis pozitív leletek kockázatát. Nem meglepő, hogy a CT háromdimenziós jellege biztosítja, hogy az anatómia és a patológia egymásra vetülésének lehetősége minimálisra csökkenjen, és így az esetleges elváltozások könnyebben azonosíthatók és jellemezhetők legyenek.

Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a CT-t nem szabad egyedüli diagnosztikai eszközként használni, és hogy az így vizsgált betegeken PCR tesztet is kell végezni. Bár néhány Kínában végzett tanulmány a mellkas CT-t javasolta elsődleges eszköznek, meg kell jegyezni, hogy a mellkasi CT csak a kritikus állapotú betegeknél jöhet szóba, akiknek állapota megmagyarázhatatlanul romlani kezd.

A Covid-19 járvány kezdeti szakaszában jellegzetes CT megjelenést észleltek olyan tünetmentes betegeknél, akiket más okokból képalkotásnak vetettek alá. Ezért bármilyen egészségügyi intézményben dolgozó radiográfusnak figyelmesnek kell lennie és ismernie kell a Covid-19-re utaló jeleket, annak érdekében, hogy kiküszöbölje a fertőzés átvitelének kockázatát és hozzájáruljon a kezelések minőségének javításához.

Betegágy mellett végzett helyszíni tüdő ultrahang

A tüdő ultrahang vizsgálatának alkalmazása a Covid-19-ben vitatott, és a bizonyítékalap még fejlődés alatt áll. A helyszíni ultrahang a Covid-19 betegek értékelésében játszhat szerepet, különösen az intenzív osztályon, lehetővé téve a költségek csökkentését, a rendelkezésre álló erőforrások jobb felhasználását és hozzáférhetőbb is, miközben a hordozhatósága és a nyomon követés lehetősége is előnyös tulajdonságok.

Néhány korábbi tanulmány azt mutatta, hogy a helyszíni ultrahang magas érzékenységgel rendelkezik (93-98 %) az akut respirációs distressz szindróma (ARDS) képalkotásában, valamint a vírusfertőzések kimutatásában is, például a 2009-es influenzajárvány esetén. Ezenfelül az ultrahangot 93% -os érzékenységgel és 95% -os specificitással jellemezték, amikor tüdőgyulladással küzdő kritikus állapotú betegeket vizsgáltak.

Bár a Covid-19 betegeknél még nem állapították meg teljes diagnosztikai értékét a betegek kezelésében, a helyszíni ultrahang ábrázolhatja az alveoláris károsodásra, a szubpleurális konszolidációkra, a fehér tüdőrégiókra, valamint a szabálytalan B-vonalakra utaló jeleket. Egy nemrég végzett tanulmány szoros összefüggést mutatott a mellkas CT-leleteivel, és a helyszíni ultrahangot ajánlották az akut légzési elégtelenség és a tüdőgyulladás képalkotására.

Mágneses Rezonanciás képalkotás

Végezetül, a mágneses rezonancia képalkotás (MRI), bár nem releváns a tüdőbetegség jellemzése szempontjából, hozzájárulhat a központi idegrendszeri tünetekkel rendelkező betegek diagnosztikájához. Ezek különböző neurológiai jellemzőket foglalhatnak magukban, mint például akut stroke, vázizom sérülések, tudatzavar vagy heveny nekrotizáló vérzéses encephalopathia. Az MRI szerepe a Covid19 szövődményeinek, például a szívbetegségek vagy a perzisztáló myositis diagnosztizálásában még kutatás alatt áll, és valószínű, hogy az MRI alkalmazása ezen a területen bővülni fog, amint többet megértünk erről a betegségről.

A Covid-19 képalkotás technikai szempontjai

A gyanús vagy iagzolt Covid-19 esetek röntgen képalkotását hordozható eszközökkel javasolt elvégezni, külön erre a célra kijelölt elszigetelt helyiségekben, hogy kiküszöböljék a fertőzés átadásának kockázatát a radiológiai osztályon. Antero-posterior (AP) mellkasröntgenfelvételt készítenek a betegről helyszínen, annak ellenére, hogy ennek a technikának ismert korlátai vannak, például a kardiotorakális arány optimálisnál alacsonyabb értékelése. Ezzel ellentétben, amikor a radiológiai osztályon készül mellkas felvétel, poster-anterior a megfelelő irány. A fertőzés terjesztésének ismert kockázatai miatt fokozott óvatossággal kell eljárni az egyéni védőeszközök optimális használatával és a felületek fertőtlenítésével kapcsolatban.

A mellkas röntgenfelvételek technikai minősége befolyásolja a diagnózist; helyszíni röntgenfelvételeket készítenek kritikusan rossz állapotú betegekről és a fertőzésátvitel kockázatának csökkentése miatt. Nem megfelelő képminőséget okozhat az elfordulás, a nem megfelelő expozíció és csökkent belégzés. Ezért mindig fontos, hogy a radiográfus ellenőrizze, hogy minden vizsgálat során a műszaki és képminőségi kritériumok teljesülnek ahol lehetséges, és hogy a betegek és asszisztensek védelme is biztosítva legyen. A Covid-19 járvány kapcsán a képalkotás szempontjából számos útmutatót, beleértve egy 10 pontos ellenőrzőlistát és más hasznos tanácsokat tett közzé a Nemzetközi Radiográfusok és Radiológiai Technológusok Társasága (ISRRT- International Society of Radiographers and Radiological Technologists)

A mellkasi CT-képalkotás tekintetében egy szabványos CT-protokoll multidetektoros (MDCT) CT készülékkel használható; a vizsgálatot a belégzés után szakaszban végzik, amikor a betegek könnyebben tudják követni a légzési utasításokat. Többsíkú rekonstrukciók használata javasolt, 1,25 mm-es szeletekből. Tüdőembólia és emelkedett D-dimer szint klinikai indikációja esetén kontrasztanyagos CT vizsgálata javasolt. Alacsony dózisú CT ajánlott gyermekek és várandós betegek esetén a sugárdózis csökkentése érdekében.

Előnyök és korlátozások

A mellkasröntgen előnyei közé tartozik a hordozhatóság, amely megakadályozza a fertőzés terjedését a radiológiai osztályon belül, a költséghatékonyság és a széleskörűbb elérhetőség, bár a módszer érzékenysége viszonylag alacsony. Ezzel ellenkezőleg, a mellkas CT nagyobb érzékenységgel rendelkezik (97–98%), de alacsony a specifitása, nem elérhető széles körben, magasabb a sugárzási dózisa a röntgenhez képest, és használata megköveteli a vizsgálóhelyiség alapos fertőtlenítését, ami lassíthatja a munkafolyamatot. A helyszínen végzett ultrahang a hordozhatóság előnyét kínálja az intenzív osztályokon vagy kórházi beutalás előtt. Diagnosztikai szerepe azonban még vitatott. Az MRI szerepe csak kiegészítő jellegű a neurológiai szövődmények esetén, és használata erősen mérlegelendő a munkafolyamatokra gyakorolt hatása miatt, figyelembe véve a fertőtlenítés okozta időeltolódást.

Hazai és nemzetközi ajánlások

A Covid-19 járvány kitörése után számos szakmai testület és társaság igyekezett hivatalos iránymutatásokat kiadni arról, hogy hogyan lehet optimálisan végezni orvosi képalkotó vizsgálatokat a fertőzött betegek korai diagnosztizálása és kezelése érdekében, valamint arról is, hogy hogyan lehetséges a személyzetet megvédeni a fertőzéstől. Ezzel arányos ajánlásokat tettek közzé a radiográfusok, mint frontvonalban dolgozó személyzet védelme érdekében. Ez az ismeret szükséges bármilyen orvosi képalkotó szakember számára.

Kis mértékű eltéréseket figyeltek meg az ajánlások között a különböző országokban. Ennek főként az antigéntesztek vagy képalkotó berendezések elérhetőségéhez, az alkalmazott diagnosztikai módszerek- és technikák változatosságához lehet köze. Emellett néhol hiány lehet a berendezés üzemeltetéséhez szükséges szakszemélyzetből (pl. radiográfusokból), és a járványra való tekintettel eltérő irányelvek lehetnek érvényben. Közös nevező azonban, hogy az irányelvek és ajánlások többségében az orvosi képalkotó vizsgálatokat kritikus állapotú betegek számára részesítik előnyben, azok számára, akiknek bizonytalanok vagy elégtelenek az előzetes vizsgálati eredményei, de a Covid-19-re jellemző, tartósan fennálló tünetekkel rendelkeznek, és azok számára, akiknél a klinikai döntéseket azonnal meg kell hozni.

A szakmai testületek többsége azt javasolja, hogy a mellkas röntgent a kritikus állapotú betegek számára kell fenntartani; a BSTI olyanokat sorol ide, akiknél az oxigéntelítettség értéke 94% alatt van (90% ismert COPD-s betegeknél). Azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a mellkasi röntgenfelvételeket nem szabad első vonalbeli eszközként használni az alacsony érzékenységük miatt, és azokat csak az intenzív osztályos betegek képalkotására kell korlátozni.

Hasonlóképpen, a szakmai testületek azt javasolják, hogy a CT azoknak a betegeknek javasolt, akiknek klinikai tüneteik vannak, és bizonytalan vagy normál képalkotási jellemzők mutatkoznak a röntgen felvételeiken, és hogy a CT vizsgálatnak a Covid-19 kapcsán klinikai szükségességen és a kezelési terv megváltoztatásának lehetőségén kell alapulnia.

A fentiekkel egyetértésben és talán ennél konzervatívabban, az Észak-Amerikai szakmai testületek hangsúlyozzák, hogy a Covid-19 diagnosztizálásához nem ajánlott a képalkotó eszközök használata, sem a röntgen, sem a CT, és hogy a vírustesztelésnek kell az első vonalbeli módszernek lennie a betegség kimutatásában.

Az európai társaságok szerint a tüdő ultrahang használható a betegágy mellett szükség esetén, a fertőzésterjedés kockázatának csökkentése érdekében.

A Fleischner Társaság, a tüdőképalkotás világszerte elismert szakértői, köztük radiológusok és tüdőgyógyászok nemzetközi konzorciuma kijelenti, hogy a képalkotó vizsgálatok nem indokoltak enyhe tünetekkel rendelkező Covid-19 betegek gyanúja esetén, de súlyos tünetekkel és romló légzési állapottal rendelkező betegek számára ajánlott. Ezenkívül hangsúlyozzák, hogy a röntgen kevésbé érzékeny a korai / enyhe fertőzésben, szemben a mellkas CT-vel, amely ebben a szakaszban sokkal több információt nyújt. A végső döntéssel azonban a klinikusokat bízzák meg, mivel figyelembe kell venni ezen módszerek, a szakértelem és a források rendelkezésre állását. Következésképpen egyetértés van abban, hogy a fertőzött betegek képalkotó vizsgálatát általában a súlyos betegekre kell korlátozni, és hogy az ellátás helyén dolgozó orvosoknak mindig mérlegelniük kell a kockázat-haszon arányát ezekben az esetekben, figyelembe véve a betegség stádiumát és a beteg klinikai állapotát.

Az orvosi képalkotás használatának tekintetében az országok között van némi eltérés, főként az erőforrások és az eszközök rendelkezésre állása, valamint a betegség progressziójával kapcsolatos új tudományos adatok miatt, amelyek idővel elérhetővé váltak. A radiográfusoknak azonban mindig figyelembe kell venniük ezeket az irányelveket, hogy elkerüljék a felesleges személyzeti- és betegfertőzést, a sugárdózist minimálisra csökkentsék a kért vizsgálatok elbírálásával, vagy a dózis megfelelő szabályozásával.

A betegek és a személyzet biztonsága

Infekciókontroll

Optimális infekciókontrollt kell végrehajtani a radiológiai osztályon belül, hogy minimalizálják a vírus radiográfusoknak és más egészségügyi személyzetnek történő átadásának lehetséges kockázatát. A képalkotó berendezések fertőtlenítése létfontosságú, és ezzel a szakirodalom széles körben foglalkozik. A radiológiai osztályokon nemrég végzett tanulmány azt javasolta, hogy a képalkotó berendezéseket, például a CT eszközeit, minden alkalommal fertőtleníteni kell potenciálisan fertőzött betegek után 2000 mg/L klórtartalmú fertőtlenítőszerrel, és a CT gantryt teljesen át kell törölni 75% -os etanollal. A fertőzés után a CT vizsgálót 1 órára le kell zárni a szellőzés és a levegő megfelelő keringése érdekében. A billentyűzeteket, a képernyőket, az ultrahang tartozékait is javasolják, hogy az expozíció után fertőtlenítsék alkoholtartalmú fertőtlenítőszerekkel. Az egészségügyi dolgozók, akik az eszközöket tisztítják használat után, el kell sajátítsák az optimális fertőtlenítési módszereket, és a radiológiai vezetőknek speciális protokollokat kell kidolgozniuk az infekciókontroll érdekében az osztályokon belüli biztonság fokozása céljából.

Személyes védőfelszerelések

A személyes védőfelszerelés használata létfontosságú a radiográfusok és más, fontvonalban dolgozó egészségügyi szakemberek számára, mert minimálisra csökkenthető általuk a fertőzés kockázata. Világszinten hiány van a védőfelszerelésekből, mivel mindenhol nagy igény van rájuk. Az egyéni védőeszközök használatának arányosnak kell lennie az expozíció kockázatával.

Egy átlagos védőfelszerelés-csomag egészségügyi dolgozók számára egy hosszú ujjú köpenyből, kesztyűkből, szemvédőből és egy folyadéktaszító sebészi maszkból, vagy eldobható maszkból (N95, FFP2 vagy FFP3) áll. Ez az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által javasolt teljes védőruházat. Az Egyesült Királyság kormánya azonban a nem aeroszolképző eljárásokhoz kötény használatát javasolja köpeny helyett. A Radiográfusok Társasága (SoR) azt javasolja, hogy egyetlen radiográfus se kezelje a beteget a protokollokban összefoglalt védőruházat használata nélkül. Ezzel kapcsolatban további útmutatás érhető el az ISRRT weboldalán.

Korlátozások

A Covid-19 járvány gyorsan és folyamatosan terjed. Ami biztos, az az, hogy az orvosi képalkotás továbbra is kulcsszerepet fog játszani a klinikai döntéshozatalban. További kutatásokra van azonban szükség a különböző orvosi képalkotó eszközök szerepének igazolásához a diagnózis megállapításában és a kezelési folyamatban. Ezenkívül a betegség epidemiológiája folyamatosan változik, ami gyakran befolyásolja a vizsgálati eredményeket és a képalkotó eszközöket, amik a kimutatásukhoz szükségesek.

Összefoglalás

Az orvosi képalkotásnak kulcsfontosságú szerepe van a Covid-19 járványban, lehetőséget adva a diagnózis kiegészítésére és a kritikus állapotú betegek követésére. A radiográfusoknak, mint élvonalbeli szakembereknek, ismerniük kell a főbb kihívásokat és problémákat, amelyek a fertőzött betegek képalkotásával kapcsolatosak, hogy betölthessék szerepüket a betegbiztonság megőrzésében, a betegellátásban, és optimalizálhassák a képminőséget a pontosabb diagnózis eléréséhez. A legfontosabb, hogy tisztában kell lenniük azokkal a módszerekkel, melyekkel biztonságban tarthatják magukat ebben a példátlan helyzetben azáltal, hogy helyesen használják a megfelelő egyéni védőeszközöket, és minden munkaterületüket megfelelően fertőtlenítik a további fertőzések kockázatának minimalizálása érdekében.

Fordította: Szabó Liza
Munkahely: DE KK Onkoradiológiai Klinika - Radiográfus