Az alacsony dózisú CT nem okoz kimutatható DNS-károsodást

Közösségek - Mellkas | 2020. március 18. 11:32 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. szeptember 29. 21:50 | Forrás: https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=cto&pag=dis&ItemID=128386

A CT sugárzás lehetséges káros hatásairól folytat vitát egy új, március 10.-én a Radiology-ban online közzétett tanulmány. Japán kutatók arról számolnak be, hogy nem találtak bizonyítékot DNS-károsodásra azokban az személyekben, akik alacsony dózisú CT vizsgálaton estek át – miközben a károsodás kimutatható volt a normál dózisú vizsgálatok során.

Az alacsony dózisú CT nem okoz kimutatható DNS-károsodást

Az, hogy vajon az orvosi képalkotó vizsgálatokból származó sugárterhelés jelenlegi szintje elég magas-e negatív egészségügyi hatások kiváltására, továbbra is vitatott.

A korábbi kockázatelemzések szerint a koponya CT-ből származó daganat kialakulásának egész életre vonatkozó kockázata jelentősen alacsonyabb, mint a teljes populációra becsült egész életre vonatkozó daganat kialakulásának kockázata. Ugyanakkor a vizsgálatok felfedték a kapcsolatot a sugárzáson alapuló diagnosztikai képalkotó vizsgálatok és a daganatok megnövekedett számú előfordulása között. Ez a bizonytalanság aggodalomra ad okot azon egyének körében, akik mérlegelik a tüdőrák CT-vel történő szűrését és más sugárterheléssel járó vizsgálatokat.

A jelenlegi prospektív tanulmányban Dr. Satoshi Tashiro, PhD és kollégái a Hirosimai Egyetemen kutatták a standard CT vizsgálat és az alacsony dózisú CT vizsgálat biológiai hatását az emberi DNS-re.  209 egyéntől vettek perifériás vérmintákat a mellkasi CT vizsgálatuk előtt és 15 perccel utána. Az egyéneknek csaknem fele esett át standard CT vizsgálaton (átlagos effektív dózis 5 mSv), a másik fele pedig alacsony dózisú CT vizsgálaton (1,5 mSv) - ez a típusú vizsgálat a tüdőrák szűrésére szolgál.

A kutatók azt találták, hogy az egyénekben statisztikailag szignifikánsan növekedett a kettős szálú DNS-törések (p <0,001) és a kromoszóma-rendellenességek (p = 0,003) száma a standard CT vizsgálat elvégzése után, összehasonlítva a vizsgálat előtti adatokkal. Ezzel szemben nem volt statisztikailag szignifikáns növekedés a DNS-károsodás és a kromoszóma-rendellenességek számában azokban az egyénekben, akik alacsony dózisú CT vizsgálaton estek át.

A sugárzás hatása a DNS-mintákra: standard CT vs. alacsony dózisú CT

 

Standard CT

Alacsony dózisú CT

Átlagos effektív sugárdózis

5 mSv

1,5 mSv

A kettős szálú DNS-törések számnak növekedése a CT után

0.05 γ-H2AX foci / sejt*

0.02 γ-H2AX foci / sejt

A kromoszóma-rendellenességek számának növekedése a CT után

2.1 / személy*

0.5 / személy

* A növekedés statisztikailag szignifikáns volt.

"Világosan ki tudtuk mutatni a DNS károsodás és a kromoszóma-rendellenességek növekedését a standard mellkasi CT után" – mondta Tashiro nyilatkozatában. "Ezzel szemben ezekben a biológiai hatásokban nem volt kimutatható szignifikáns különbség az alacsony dózisú CT előtt és után."

Egy másodlagos elemzés során a kutatók nyomon követték a CT sugárzás hatását az eredeti csoportból 63 olyan egyén esetében, akik az eredeti alacsony dózisú CT vizsgálatot követő három hónapon belül standard CT vizsgálaton estek át.

Felfedezték, hogy a standard CT statisztikailag szignifikáns növekedéshez vezetett a DNS károsodásban (p = 0,01) és a kromoszóma rendellenességekben (p = 0,009) minden egyén esetében, akik közül egyikőjük esetében sem volt statisztikailag szignifikáns rendellenességbeli növekedés az eredeti alacsony dózisú CT vizsgálat után.

A rendkívül érzékeny DNS-elemzések nem tudták kimutatni az alacsony dózisú CT negatív biológiai hatásait, ami arra utal, hogy "az alacsony dózisú CT alkalmazása a tüdőrák szűrésére biológiai szempontból igazolható" – mondta Tashiro nyilatkozatában.

A tanulmányt követően a kutatók biológiai elemzésüket más sugárzáson alapuló képalkotó módszerek DNS-re gyakorolt hatásainak feltárására tervezik felhasználni.

"Érdekeltek vagyunk a különböző típusú radiológiai diagnosztikai eszközök biológiai hatásaiban, ideértve a PET/CT-t is, hogy jobb rendszert tudjunk létrehozni az orvosi sugárterhelés kezelésére" – mondta.

 

Referálta: Farkas Gréta

DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika

 

További cikkek

Tüdőfibrózis kialakulásának előrejelzése COVID-19 pneumonia kórházi kezelése után vékonyszeletes CT-vizsgálattal és klinikai eltérések felhasználásával

Közösségek - Mellkas

2021. március 15. 09:15

2019-ben az új típusú koronavírus (COVID-19) által okozott tüdőgyulladással járó járvány Wuhanban (Kína) tört ki, és 2 hónap alatt a teljes országban elterjedt. Kínában a járvány jelenleg csillapodni látszik, azonban máshol jelentős lendületet vett. Az európai országok ( Olaszország, Spanyolország, Németország, Franciaország), az Egyesült Államok, Irán és Dél-Korea a járvány által okozott hatalmas kihívásokkal néznek szembe. A WHO a COVID-19 fertőzést 2020.03.11-én hivatalosan is pandémiának minősítette. Kínában március 24-én 81 767 COVID-19 pneumonias beteget tartottak nyilván, melyből 3283-an elhunytak. A számok dramatikusan nőnek és már több mint 195 országban jelen van a vírus. A COVID-19 elsősorban légzőszervi megbetegedést okoz, mely a kisebb megfázástól a súlyos betegségig terjedhet, mint például a súlyos akut légzőszervi szindróma (SARS), és a közel-keleti légúti szindróma (MERS). A SARS-tól eltérően, mely gyakran súlyos klinikai tünetekkel és magas halálozási arányokkal jár, a COVID-19 fertőzést enyhébb tünetek kísérik és megfelelő kezeléssel nagyobb arányban felépülnek belőle. A megfertőződött pneumoniasok 5 %-a intenzív osztályos felvételre került, melyből 2,3 %-uk invazív lélegeztető terápiában részesült, és 1,4 %-uk elhunyt. A betegség lefolyása vékonyszeletes mellkas CT-vizsgálattal jól követhető. Radiológiai eltérései elsősorban a tejüveghomály (GGO), a crazy paving mintázat, és a konszolidáció. Sokszor az elbocsátást követően CT eltérés nem volt kimutatható, azonban mégis többször a követés során reziduális parenchymás rendellenességeket tapasztaltak. Kevésbé egyértelmű, mely betegcsoportok érintettek gyakrabban a tüdőfibrózis kialakulásával. A tanulmányban a klinikai jellemzők és egyidejűleg a CT-vizsgálatok elemzésével a pulmonalis fibrosis prediktív faktorait próbálták azonosítani.