Alacsony dózisú besugárzás: egy új lehetőség a Covid-19 kezelésére

Közösségek - Mellkas | 2021. február 01. 09:10 | Utolsó módosítás dátuma - 2021. március 05. 16:42 | Forrás: https://www.medical-professionals.com/en/news/low-dose-radiation-therapy-covid-19/

Mielőtt az antibiotikumok könnyen elérhető és általános kezelési lehetőséggé váltak, az amerikai orvosok kis dózisú besugárzást alkalmaztak kisebb-nagyobb sikerrel a baktériumok vagy vírusok által okozott tüdőgyulladás kezelésére. Jelenleg a sugárterápia ezen alkalmazását - pontosabban a beteg tüdejének besugárzását - újjáélesztik, felelevenítik és tesztelik COVID-19 betegek kezelésére.

Alacsony dózisú besugárzás: egy új lehetőség a Covid-19 kezelésére

A COVID-19 és annak hatásai

A COVID-19 számos különböző tünettel és komplikációval jár, beleértve az egyszerű tüdőgyulladást is. A tüdőgyulladás olyan fertőzés, amely a tüdő gyulladását okozza és amelynek során a tüdő folyadékkal telik meg. Amikor a tüdőben található léghólyagocskák folyadékkal telnek meg, kevésbé képesek az oxigén felvételére, ami légszomjhoz, köhögéshez és egyéb tünetekhez vezet. A COVID-19 akut légőszervi distressz szindrómához (ARDS) is vezethet, amely a tüdőelégtelenség egyik formája. Az ARDS-ben szenvedő betegeknek lélegeztetőgépre lehet szükségük ahhoz, hogy az oxigén keringeni tudjon a szervezetükben, mivel gyakran képtelenek önállóan lélegezni.

Súlyos esetekben a koronavírus szepszist is eredményezhet, mely egy olyan állapot, ami akkor alakul ki, amikor a fertőzés bejut a véráramba és azon keresztül terjedni kezd, szövetkárosodást okozva mindenhol, ahová eljut. A szepszis teljes szervrendszerek leállását is okozhatja, beleértve a tüdőt és a szívet is. Abban az esetben, ha a beteg túléli a vérmérgezést, akkor is tartós szervkárosodást szenvedhet, például a tüdejében.

Mivel a COVID-19-ben szenvedő betegek immunrendszere a vírus leküzdésével van elfoglalva, a betegek a koronavírus mellett más fertőzéseknek is ki vannak téve. Panagis Galiatsatos, M.D., M.H.S., a tüdőbetegségek szakértője, a Johns Hopkins Bayview Medical Centertől állítja, hogy ez „felülfertőzést” eredményezhet, amely viszont fokozhatja a beteg tüdejének károsodását.

Az alacsony dózisú besugárzás és a COVID-19

A sugárterápia alkalmazása a tüdőgyulladás kezelésében a 20. század elejére nyúlik vissza, amikor amerikai publikációkban számoltak be arról, hogy a tüdő nagyon alacsony dózisú besugárzása lehetővé tette bizonyos bakteriális vagy vírusos fertőzésekben szenvedő betegek gyors gyógyítását. Abban az időben az orvosoknak nem állt komputertomográfia a rendelkezésükre, de röntgenfelvételek készítésével és a beteg hőmérsékletének ellenőrzésével megállapíthatóvá vált, hogy 6-8 órán belül javult a betegek állapota. A betegeknek már nem volt lázuk és jó úton haladtak a gyógyulás felé.

A koronavírus járvány kezdetekor a kutatók és a sugárterápiás onkológusok a világ különböző területein fontolgatták ennek a régi ötletnek az újraélesztését és újra használatba vételét. Néhányan szkeptikusak voltak, és felhívták a figyelmet arra, hogy az új koronavírussal fertőzött betegek tüdejének besugárzása immunszuppressziót válthat ki, amely elősegíti a vírus terjedését. Mások azzal érveltek, hogy egyszerűen nincs elegendő bizonyíték ahhoz, hogy támogassák a kísérletezést ezzel a kezelési lehetőséggel, és a kutatásban résztvevőket érintő kockázatok túl nagyok. Mások azzal érveltek, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, ami indokolná a további kísérletezéseket. A nehézséget az jelentette, hogy nem tudták, milyen dózissal próbálkozzanak. Abban az időben, amikor ezt a kezelési formát kidolgozták, a sugárterápia kivitelezésében minden nagyban különbözött, beleértve a dózis meghatározását, az alkalmazott röntgensugarakat, és még a kísérletek módját és az adatok begyűjtését is.

Végül, kétségbeesés nélkül megkezdték a régi technika ihlette új tanulmányokat, amelyben alacsony dózisú besugárzással kísérleteztek a COVID-19 kezelésében. Ezen kezdeti vizsgálatok egy része azóta azt találta, hogy az alacsony dózisú sugárterápia javíthatja a koronavírus által okozott tüdőgyulladásban szenvedő betegek állapotát. Néhány komolyabb koronavírusos esetben, különösen azokban, amelyekben a betegeknél súlyos tüdőszövődmények alakultak ki, az alacsony dózisú besugárzás szintén előnyösnek bizonyult.

Eszközök és módszerek

Világszerte számos, különböző megközelítésű, kisipari tanulmányt végeztek. Az egyik megközelítés az volt, hogy néhány beteggel végezzenek olyan klinikai vizsgálatokat, amelyekben a betegeket lineáris gyorsítóval kezelték. Ezután az orvosok figyelemmel kísérték a betegek állapotát és a toxicitást. Egy másik megközelítés annak megértésére, hogy mi történik a betegek tüdejével, egy tüdőgyulladás-modell használata volt egerekben.

Ez abból állt, hogy bakteriális- vagy vírusfertőzést utánzó anyagokat helyeztek az egerek légcsövébe, amelyek kimutathatóak voltak; a kutatók később igazolták, hogy az alacsony besugárzási dózisok meggátolják a tüdővérzést. Ami a legfontosabb, hogy az alacsony dózisú besugárzás 0,5 Gray-nél hatásosnak bizonyult. Összehasonlításképpen: a tüdődaganat sugárterápiája 66 Gray dózis elosztásával történik 33 frakcióban, tehát a COVID-19 kezelése során alkalmazott dózis 132-szer alacsonyabb, mint a daganatok kezelése során alkalmazott adag.

Eredmények és megbeszélés

Az orvosok idegkörüli makrofágokat írtak le, egy immunológiai szubpopulációt, amelyek besugárzás hatására újraprogramozódnak. A makrofágok olyan gyulladásokért felelős sejtek, melyek citokineket választanak ki, amelyek vagy gyulladáscsökkentő (interleukin 10), vagy gyulladáskeltő (interleukin 6) hatással bírnak. A besugárzás átprogramozza a makrofágokat egy gyulladásgátló fenotípussá, serkentve az interleukin 10 szekrécióját és gátolva az interleukin 6 kiválasztását.

Ezen magyarázat alapján a kutatók az emberi tüdő bizonyos szegmentumait alacsony dózissal sugarazták, pozitív eredményeket elérve. Az onkológusok látni akarták a valódi vírusokra gyakorolt hatását, de az első COVID-19 hullám idején nem volt egyszerű hozzáférésük a koronavírushoz. Ezért az orvosok a H1N1 vírussal dolgoztak, amely szintén súlyos tüdőgyulladást vált ki egerekben és emberekben egyaránt. Megfigyelték, hogy ez esetben is az alacsony dózisú besugárzás a makrofágok gyulladásgátló tulajdonságát indukálja.

Várhatóan az orvosok hamarosan megkapják az engedélyt ugyanazon kísérletek elvégzésére a tényleges COVID-19 vírussal, a SARS-CoV-2-vel; ezen a világ különböző laboratóriumaiban dolgoznak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, Franciaországban, Iránban, Spanyolországban és Indiában.

Az atlantai, georgiai Emory Egyetem amerikai csapata közzétette első kísérletük adatait, amelyben a COVID-19 betegeket valamennyivel nagyobb dózissal (1,5 Gray) kezelték. A kutatók ebben a tanulmányban arra a következtetésre jutottak, hogy nincs kockázat a beteg állapotának romlására, és a betegek gyors javuláson mennek keresztül, hasonlóan a korábban említett múltbeli vizsgálatok eredményeihez. Bár ez egy kis tanulmány volt, az eredményei annyira ígéretesek, hogy a kutatók randomizált kísérleteket fognak végezni.

Az iráni, teheráni Shahid Beheshti Orvostudományi Egyetem csapata közzétette eredményeit az „International Journal of Radiation Oncology, Biology, Physics” című amerikai folyóiratban. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy alacsony dózisú sugárzás alkalmazása megvalósítható a COVID-19 betegek kezelésében.

November végén egy madridi csapat közzétette egy kis tanulmány bevezető beszámolóját, amelyben a COVID-19 betegeket 0,7 Gray dózissal kezelték. Az eredmények pozitívak voltak. A csapat arra következtetett, hogy az alacsony dózisú besugárzás megvalósítható kezelés a COVID-19 betegek számára. Az összefoglaló szerkesztői azt is megjegyezték, hogy a dózisokat a betegek jól tolerálták és ez potenciálisan javíthatja az állapotukat.

Ezenkívül az indiai Új-Delhiben működő All-India Orvostudományi Intézet kutatócsoportja hasonlóan bíztató eredményeket osztott meg a COVID-19 betegek tanulmányozásával kapcsolatban, amelynek során szinte minden beteg 3-7 napon belül felépült az alacsony dózisú sugárkezelés után.

Ezek a tanulmányok egyre több bizonyítékkal járulnak hozzá ahhoz, hogy az alacsony dózisú sugárterápiát a koronavírusos betegek jól tolerálják, hogy nincs a sugárzásból származó jelentős állapotromlás, és hogy sok olyan beteg van, akiknek állapota javul a kezelés után. A COVID-19 kísérleti kezelésének hatékonysága folyamatban lévő vizsgálatok tárgya ezek után a megnyugtató előzetes kutatások után.

Záró gondolatok

A COVID-19 betegek kezelésére szolgáló sugárterápia ezen kezdeti tanulmányainak pozitív eredményei ellenére is fontos szem előtt tartani, hogy még ennek az alacsony dózisú sugárnak is rákkeltő hatása lehet. Amit azonban ma már több vizsgálatból is tudunk, az az, hogy 10-15 évbe telik, hogy ilyen alacsony dózis daganatot tudjon okozni (potenciálisan). Tehát az a kérdés merül fel, hogy elutasítaná-e a potenciálisan életmentő kezelés alkalmazását olyan személyeknél, akiknek várható élettartama kevesebb, mint három hét, hogy elkerüljék a daganat kialakulásának fokozott kockázatát 10-15 év alatt, különösen, ha a beteg idős és társbetegségei vannak? Mi van akkor, ha a beteg fiatal? Az etikai bizottságok és az orvosok biztosan megküzdenek ezzel a kérdéssel, ahogy a kutatások egyre több helyen haladnak előre, és a világon több, mint 2 millió halálesetet jegyeznek fel, miközben az új fertőzöttek számának szörnyű növekedését tapasztalhatjuk.

Fordította:
Szabó Liza

Munkahelye:
Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Onkoradiológiai Klinika

 

További cikkek

Mellkasi kóros levegőgyülemek

Közösségek - Mellkas

2021. január 13. 20:48

A kóros levegőgyülem a mellkasban egyike a leginkább életet-veszélyeztető elváltozásoknak, melyek az intenzív terápiás osztályon előfordulnak. A betegmenedzsment különbözik attól függően, hogy hol helyezkedik el a levegőgyülem; ezért a kóros levegőgyülem detektálása, és a pontos lokalizációjának meghatározása a fekvő mellkas felvételen létfontosságú a korai terápia, és a pozitív kimenetel szempontjából. A kóros levegőgyülem sokféle mellkasi térben kialakulhat, ide tartozik a pleuraüreg, a mellkasfal, a mediastinum, a pericardium és a tüdő. A pneumothorax a fekvő mellkas felvételeken az elhelyezkedésétől függően különbözőképpen jelenhet meg. Sokféle betegség, vagy képlet képes pneumothoraxot utánozni a röntgen felvételeken, mint például a bőrredők, az interlobaris fissura, a tüdőcsúcsokban lévő bullák, az intrathoracicus extrapleuralis térben kialakult levegőgyülemek. Továbbá, a pneumopericardium hasonlíthat a pneumomediastinumra, ezért szükséges a differenciálása. Néhány betegségnek, mint az alsó tüdőszalagban kialakuló levegőgyülemnek, és a pneumatokelének, vagy a posteromedialis tében kialakult pneumothoraxnak a differenciál diagnózisa szükséges röntgenfelvétel alapján. CT elvégzése szükséges lehet a levegőgyülem lokalizálására, és a lehetséges etiológiák meghatározására, ha a diagnózis röntgen felvétel alapján nehéz. Ennek a cikknek a célja az, hogy átismételje azoknak a mellkasi tereknek az anatómiáját, ahol kóros levegőgyülem potenciálisan kialakulhat, továbbá hogy illusztrációk és kapcsolódó CT felvételek segítségével magyarázza el a kóros levegőgyülemek jellegzetes röntgendiagnosztikai megjelenéseit fekvő helyzetű betegeknél, és hogy ismertesse a differenciál diagnosztikát igénylő állapotok megkülönböztető jellemzőit. Mivel a terápia különbözik a kialakult levegőgyülem helyzetétől függően, a radiológusoknak meg kell próbálniuk pontosan felismerni, és azonosítani a helyzetét a levegőgyülemnek fekvő röntgen felvételeken.