A mellkasi CT ígéretesnek tűnik az elhízott betegek egészségi állapotának monitorozására
A virtuális Európai Radiológiai Kongresszuson március 5-én tartott előadás szerint a mellkas CT, olyan ígéretet mutat, mint képalkotó modalitás, amely segítheti a klinikusokat az elhízott betegek állapotának monitorozásában.
Egy ülésen, ahol az volt a téma, hogy a képalkotást használják az elhízás vizualizálására, Dr. Susan Copley, az Imperial College Healthcare NHS Trust London munkatársa olyan klinikai eredményeket osztott meg, amelyek kiemelik a CT kulcsfontosságú szerepét az elhízott betegek kardiovaszkuláris betegségének kockázatának nyomonkövetésében.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) az elhízást 30 kg/m2 feletti testtömeg-index (BMI) esetén definiálja, és felhívja a figyelmet arra, hogy az elhízás a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a daganatok kialakulásának egyik fő kockázati tényezője, mondta Copley. Nagyobb a korai halálozás és az életminőséget súlyosan rontó krónikus állapotok kialakulásának a rizikója is.
A légzőszervi betegségek szempontjából az obesitas fontos kockázati tényező és betegség modifikáló az asztma, obstruktív alvási apnoe és a pulmonalis hypertonia szempontjából, valamint befolyásolja az ARDS és a COPD kimenetelét, és növeli a légúti infekciók iránti fogékonyságot.
Az elhízás világszerte növekvő gyakorisága globális népegészségügyi járványhoz vezetett mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országokban; az Egyesült Királyságban 2018-ban a felnőtt lakosság 28%-ának haladta meg a testtömeg-indexe a 30-at.
A legújabb tanulmányok szerint az elhízás COVID-19-ben a tüdőgyulladás súlyosbodásával jár, és növeli a hospitalizáció és a mechanikai lélegeztetés szükségességét. Az elhízott betegeknél nagyobb léziók és tejüveghomály-volumenek figyelhetők meg a teljes / bilateralis felső-, / és jobb alsó-tüdőlebenyben, valamint nagyobb kiterjedésű konszolidáció ábrázolódik a jobb felső tüdőben, mint a normál testtömeg-indexű betegeknél.
Ezért ez az állapot éles fókuszba került a COVID-19 pandémia során, mivel az obesitas tüdőre gyakorolt hatása növeli a COVID-19-ben szenvedő betegek halálozásának kockázatát - valószínűleg a gyulladásos citokinek emelkedett szintje, és az alacsonyabb adiponektin-szint miatt, ami egy olyan hormon, amely védi a tüdőt a károsodástól.
Az elhízás egy alacsony fokú gyulladás krónikus állapota, amely az obesitas altípusai között különbözik: a perifériás esetben a szubkután, centrális típusban a zsigeri zsír mennyisége nő meg. A zsigeri típus metabolikusan aktívabb, .
“A 35 és 40 közötti BMI 40%-kal növeli a COVID-19-ben szenvedő beteg halálozásának kockázatát” - mondta Copley. “A 40-nél magasabb testtömeg-index pedig ezt a rizikót 90%-ra növeli.”
Érdekes módon, a tanulmányok arról is beszámoltak, hogy az obesitas más respiratorikus vírusok (pl. H1N1) esetén is rosszabb prognózissal jár.
Copley hivatkozott egy tanulmányra, amelyet 2016-ban végzett kollégáival, és az European Radiology-ban publikáltak. Ebben a vizsgálatban 296 beteget követtek, akik tüdőembólia miatt pulmonalis CT-angiográfián estek át. A tanulmány megállapította, hogy a posterior trachea-fal alakja és területe korrelált a növekvő szubkután zsír vastagságával.
Ap Dafydd és munkatársai összefüggést találtak a mellkasi zsírszövet megnövekedett mértéke, valamint a posterior trachea-fal anterior meghajlása, illetve a csökkent trachea keresztmetszet között a tüdőembólia gyanúja alapján végzett angiográfiás vizsgálatok során.
Az elhízás morfológiai hatása a nagy légutak megjelenésére valószínűleg a megemelkedett intrathoracalis nyomással van összefüggésben.
Továbbá az elhízás légzőrendszerre gyakorolt hatása magában foglalja a fokozott légzési munkát, a légutak ellenállásának és a légzőizmok erejének csökkenése mellett, amelyek mind hozzájárulhatnak a restriktív tüdőfunkció károsodásához. Csökken a tüdő-volumen és a gázcsere, valamint károsodik a mellkasfal compliance és mechanika a megnövekedett törzsi-, és hasi többlet miatt.
Utalt egy tavaly végzett kutatásra is, amelyben a CT-t használták a tüdőparenchyma és trachea morfológiájának értékelésére a betegek bariátriai műtéte előtt, és a műtétet követően 6 hónappal később. Ez a vizsgálat kimutatta, hogy az egyes képalkotó rendellenességek javultak a betegek súlycsökkenését követően. A dyspnoe tünetei enyhültek, csökkent a trachea kollapszus és a levegőcsapda a kilégzéses mellkas CT-n.
“A levegőcsapda (air trapping) mértéke korrelált leginkább a CT-n a csökkent tüdő-kapacitással az elhízott emberekben, és a műtét utáni csökkent dyspnoe fő determinánsa a levegőcsapda volt” - mondta.
A továbbiakban a CT-vizsgálat effektív módszer lehet az elhízott betegek kockázatának felmérésére Copley szerint.
“A tüdőfunkciónak prognosztikai jelentősége lehet az elhízásban, és könnyen látható a CT-n” - mondta. “Más képalkotó markerek, mint pl. a steatosis hepatis (szintén hasznosak lehetnek), akárcsak a képalkotó adatok beépítése a mély tanulási algoritmusokba, az elhízott egyének individuális kockázat-értékeléshez kardiovaszkuláris és malignus szövődmények esetén.”
Referálta:
Dr. Szabados-Bodnár Barbara
DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika
Források:
https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=cto&pag=dis&ItemID=131756
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26801164/
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32945051/
https://pubs.rsna.org/doi/full/10.1148/radiol.2020191060
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6311385/pdf/nihms-1514616.pdf