A képalkotó diagnosztika mentette meg az „elfelejtett betegségben” szenvedő fiatal életét 

Közösségek - Mellkas | 2020. november 22. 21:55 | Utolsó módosítás dátuma - 2025. február 13. 11:34 | Forrás: https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=xra&pag=dis&ItemID=130716

A képalkotás és a korai antibiotikus beavatkozás megmentette egy 18 éves férfi életét Kansasban, akinél a bölcsességfogak kihúzása után diagnosztizálták a Lemierre-szindrómát vagyis az "elfelejtett betegséget" - olvasható egy esetjelentésben, mely 2020. október 20-án jelent meg a Cureus Journal of Medical Science folyóiratban.

A képalkotó diagnosztika mentette meg az „elfelejtett betegségben” szenvedő fiatal életét 

A tinédzsernél thrombosis alakult ki a véna jugularis internában miután eltávolították a bölcsességfogait. Ez egy ritka szövődménye a beavatkozásnak, és az antibiotikumok széles körben való alkalmazása óta a Lemierre szindrómát is csak néhány esetben jelentettek.

A súlyosbodó fájdalommal és nyaki duzzanattal járó odontogén fertőzés jelenléte felveti a gyanút a betegség jelenlétére és szükséges a laboreredmény valamint a képalkotó vizsgálatok a korai diagnózis érdekében – írta a csoport, Dr. Aarati Keshary vezetésével, a Kansasi Egyetem Orvostudományi Karán.

A Lemierre szindróma egy súlyos szeptikus állapot, amelyet általában a Fusobacterium necrophorum okoz, 18% -os halálozási rátával. A szindrómáról először 1936-ban számoltak be, de néhány évvel később a legtöbb antibiotikum osztályt felfedezték, és ezek piacra kerülte után a múlt betegségévé vált.

Az oropharyngealis fertőzések, mint például a mandulagyulladás és a mastoiditis váltják ki leggyakrabban a szindrómát, amely a vénák, különösen a nyaki vénák thrombophlebitiséhez vezet. A betegség nem gyakori, és ritkán fordul elő odontogén fertőzésből a foghúzás után.

A fiatal férfi anamnézisében három napos hányinger és hányás szerepelt, amelyet a bal állkapcsában jelentkező fájdalom és duzzanat előzött meg. A bölcsességfogait 20 nappal azelőtt távolították el.

Az állkapcsa duzzadt és vörös volt, láza nem volt, de a pulzusa magas, a vérnyomása alacsony volt. Diffúz alhasi fájdalmai voltak, valamint a bal felső quadránsban is fájdalmat jelzett.

A véreredményei leukocitózist mutattak, illetve emelkedett kreatinin és tejsav szintet.

A maxilláris és a mandibularis molarisok kétoldali extrakciója és bilaterális cervicalis lymphadenopathia volt látható a natív maxillofacialis CT-vizsgálaton. A hasi CT lépmegnagyobbodást és néhány apró nodulust írt le a mesenteriumban.

A tinédzser intravénás antibiotikumokat (vankomicint és piperacillint plusz tazobaktámot) és folyadékpótlást kapott, valamint további vizsgálatokat végeztek.

A kórházban tartózkodásának harmadik napján súlyos légzési elégtelenség lépett fel nála, emiatt intubálták. Az állapota gyorsan romlott, szeptikus sokk és többszervi elégtelenség alakult ki.

Nyaki ultrahanggal thrombotizált vena jugularis interna került leírásra, egy ismételt röntgen vizsgálat jobb oldali pneumoniat mutatott. A CT angiográfiás vizsgálat (CTA) elszórtan nodularis jellegű infiltratumokat mutatott a tüdőben és mérsékelt két oldali folyadékgyülemet. A véreredmény pozitívnak bizonyult F. Necrophorumra.

Bár az elsődleges CTA vizsgálat nem mutatott ki tüdőembóliát, azonban egy későbbi CT vizsgálattal a korábbi röntgenképen látott nodularis árnyékok kavitációja volt megfigyelhető. Ezen leletek összességében szeptikus pulmonalis embóliának felelhetnek meg. Az érsebész konzervatív kezelést javasolt, aminek következtében a beteg állapota javult, és 12 nappal később elhagyhatta a kórházat. Egy későbbi CT vizsgálat periostealis reakciót mutatott az állkapcson. Hat hetes antibiotikum kezelést kapott (ertapenem). Egy hónappal később a képalkotó vizsgálatok a tüdőgyulladás regresszióját és a vena jugularis interna thrombus feloldódását mutatták és javult a bal oldali mandibularis osteomyelitis is.

A Lemierre-szindróma diagnózisa nagymértékben függ a klinikai megjelenéstől, kiegészítve a laboreredményekkel és képalkotó vizsgálatokkal. A szerzők szerint a korai beavatkozás kulcsfontosságú a kezelésben.

"Tekintettel a magas mortalitási arányra, a feltörekvő képalkotás döntő fontosságú, és nem szabad késleltetni az antibiotikum-kezelés megkezdését" – írták.

Fordította: Dr. Soltész Ágnes

Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Központi Radiológiai Diagnosztika 

További cikkek

Tüdőfibrózis kialakulásának előrejelzése COVID-19 pneumonia kórházi kezelése után vékonyszeletes CT-vizsgálattal és klinikai eltérések felhasználásával

Közösségek - Mellkas

2021. március 15. 09:15

2019-ben az új típusú koronavírus (COVID-19) által okozott tüdőgyulladással járó járvány Wuhanban (Kína) tört ki, és 2 hónap alatt a teljes országban elterjedt. Kínában a járvány jelenleg csillapodni látszik, azonban máshol jelentős lendületet vett. Az európai országok ( Olaszország, Spanyolország, Németország, Franciaország), az Egyesült Államok, Irán és Dél-Korea a járvány által okozott hatalmas kihívásokkal néznek szembe. A WHO a COVID-19 fertőzést 2020.03.11-én hivatalosan is pandémiának minősítette. Kínában március 24-én 81 767 COVID-19 pneumonias beteget tartottak nyilván, melyből 3283-an elhunytak. A számok dramatikusan nőnek és már több mint 195 országban jelen van a vírus. A COVID-19 elsősorban légzőszervi megbetegedést okoz, mely a kisebb megfázástól a súlyos betegségig terjedhet, mint például a súlyos akut légzőszervi szindróma (SARS), és a közel-keleti légúti szindróma (MERS). A SARS-tól eltérően, mely gyakran súlyos klinikai tünetekkel és magas halálozási arányokkal jár, a COVID-19 fertőzést enyhébb tünetek kísérik és megfelelő kezeléssel nagyobb arányban felépülnek belőle. A megfertőződött pneumoniasok 5 %-a intenzív osztályos felvételre került, melyből 2,3 %-uk invazív lélegeztető terápiában részesült, és 1,4 %-uk elhunyt. A betegség lefolyása vékonyszeletes mellkas CT-vizsgálattal jól követhető. Radiológiai eltérései elsősorban a tejüveghomály (GGO), a crazy paving mintázat, és a konszolidáció. Sokszor az elbocsátást követően CT eltérés nem volt kimutatható, azonban mégis többször a követés során reziduális parenchymás rendellenességeket tapasztaltak. Kevésbé egyértelmű, mely betegcsoportok érintettek gyakrabban a tüdőfibrózis kialakulásával. A tanulmányban a klinikai jellemzők és egyidejűleg a CT-vizsgálatok elemzésével a pulmonalis fibrosis prediktív faktorait próbálták azonosítani.