A fizikai aktivitás javíthatja a sugárterápia végeredményét
Közösségek - Mellkas | 2020. február 24. 21:19 | Utolsó módosítás dátuma - 2023. április 02. 01:23 | Forrás: https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=roc&pag=dis&ItemID=128157
Azoknál a pácienseknél, akik fizikailag aktívak a mellkast érő sugárterápia előtt, a kezelés jobb eredményekkel járhat, hangzott el az American College of Cardiology (ACC) által tartott ülésen, az onkológiai betegek szív- és érrendszeri ellátásáról készített tanulmány eredményei szerint.
A limfóma, tüdődaganat és emlődaganat kezelésére alkalmazott mellkasi sugárterápia fokozhatja a betegek fáradékonyságát és nehézségeket okozhat a légzésben, ezáltal csökkentve a fizikailag aktív életvitelüket, mondta Dr. Sheela Krishnan, a Philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem Kórházának előadója az ACC által kiadott közleményében. Krishnan bemutatta a csoport kutatásait az ACC ülésén az „Onkológiai betegek szív- és érrendszeri ellátásának elősegítése” címmel, amely február 14-16-ig volt megtartva Washingtonban.
A kezelés előtti aktív fizikai állapot azonban javítja a későbbi eredményeket.
"[Tanulmányunk] azt tárja fel, hogy a daganat miatt alkalmazott sugárterápia megkezdése előtti nagyfokú fizikai aktivitás a daganatkezelés során az egyén jobb fizikai állapotával és életminőségével jár együtt" – mondta Krishnan.
Egyre többen élik túl a daganatos betegségeket és élnek hosszabb ideig, ezáltal hosszú távú kezelésre szorulva, mint például a mellkas, szív és a törzs sugárterápiája – amelyről kimutatták, hogy hatékony kezelés bizonyos daganatok esetében kemoterápiával együtt alkalmazva. A mellkast érő sugárterápia azonban negatív hatással lehet a betegek életminőségére. Ezért Krishnan csapata megvizsgálta, hogyan hat ez a fajta besugárzás az emlőrákban, tüdőrákban és limfómában szenvedő betegek életminőségére.
A vizsgálatba 130 ilyen (a fentebb felsorolt) betegségekben szenvedő páciens vett részt, akiket 2015 és 2018 között mellkasi besugárzással kezeltek. Az átlagéletkor 54 év volt, és a vizsgálatban résztvevők 78,5%-a nő volt. A csoport adatokat gyűjtött a betegek fizikai aktivitásáról, a fáradékonyságukról és a nehézlégzéses tüneteikről a kezelések megkezdése előtt, közvetlenül a kezelések felvétele után, majd öt-kilenc hónappal a kezelések befejezése után.
Az eredmények a daganat típusától függően változtak; a kutatók a következőket állapították meg:
- Tüdőrákban és limfómában szenvedő betegek közvetlenül a sugárterápia után fokozódó fáradékonyságról és nehezlégzésről számoltak be, bár ezek a hatások később javultak. Minden egyes plusz szívet ért Gy dózissal, a fizikai aktivitási pontszámok csökkentek, és az 5 Gy-jel besugárzott myocardium minden 10%-os emelkedése a fizikai aktivitási pontszámok szignifikáns csökkenésével függött össze.
- Az emlőrákban szenvedő betegek statisztikailag szignifikáns mértékben növekvő fizikai aktivitásról és csökkent fáradékonyságról számoltak be az idő múlásával a sugárkezelés után – állapította meg Krishnan csoportja. Amikor ezeknél a betegeknél figyelembe vették a sugárterápia és a kemoterápiás kezelések különbségeit, a kutatók megállapították, hogy a kiindulási közepes vagy erőteljes fizikai aktivitási pontszámok az idő múlásával csökkent fáradékonysággal jártak.
"Ez a tanulmány ... megerősíti azt, hogy a kezelés során a növekvő fizikai aktivitás az életminőség egyidejű javulásával jár együtt" – mondta Krishnan. "Noha ezekből az eredményekből nem tudunk egyértelmű okozati összefüggéseket megállapítani, a felfedezett megállapítások mégis azt hangsúlyozzák, hogy a testmozgás és az életminőség szorosan kapcsolódnak egymáshoz."
Referálta: Farkas Gréta
DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika