A CT szemlélteti, hogyan változnak a COVID-19 okozta rendellenességek az idő múlásával

Közösségek - Mellkas | 2020. március 24. 11:09 | Utolsó módosítás dátuma - 2021. április 14. 18:31 | Forrás: https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=cto&pag=dis&ItemID=128520

A CT vizsgálatok a rendellenességek gyors progresszióját mutatták COVID-19 fertőzésben szenvedő betegeknél, tipikusan a tünet kezdetétől számított 10. napon, olvasható egy új, március 19-én publikált tanulmányban a Radiology-ban. A CT-n látott rendellenességek tartós fennmaradása a betegség végső szakaszaiban hangsúlyozza a betegek megfigyelésének szükségességét az elbocsátásuk után.

A CT szemlélteti, hogyan változnak a COVID-19 okozta rendellenességek az idő múlásával

Kínai kutatók megvizsgálták 90 COVID-19 tüdőgyulladásos beteg klinikai és képalkotó adatait, akiket kórházban helyeztek el, és akik több héten keresztül számos CT vizsgálaton estek át. A betegek diagnózisát legalább egy pozitív reverz transzkripciós polimeráz láncreakció (RT-PCR) teszttel és CT vizsgálattal erősítették meg.

Ezen betegcsoport esetében a kutatók azt találták, hogy a CT-n látott eltérések egy sajátos mintát követtek a tünetek kezdetétől a beteg elbocsátásáig. Két különálló radiológus csoport, változó éves tapasztalattal értékelte a CT vizsgálatokat, számszerűsítette az adatokat, és a következőkről számolt be:

  • 0–5. nap: A CT-n látott rendellenességek a tünetek megjelenésekor gyorsan előrehaladtak. Az uralkodó CT eltérés a betegek 62%-ánál a tejüvegszerű homály volt, amit konszolidáció követett. E két eltérés együttesen az összes eset kb. 85%-ánál megfigyelhető volt ebben az időszakban. A tüdőben látott léziók eloszlása kétoldali volt a betegek 85%-ában, és gyakran subpleurális.

A radiológusok CT-pontozási technikát is alkalmaztak az érintett tüdőzónák (az összesen hatból öt, vagy tüdőnként három) és a tüdő részvételének mediánértékének kiszámításához, amely 25% körül mozgott.

  • 6–11. nap: A CT-n látott eltérések és az érintettségi pontszámok a legtöbb betegnél a 10. napon érték el a csúcsot. A tejüvegszerű homály továbbra is a leggyakoribb lézió maradt: 59%, a tiszta tejüvegszerű homály altípusának jelentős aránybeli növekedése mellett.

A betegség progressziójának ezen pontján a betegek körülbelül 17%-ánál vegyes minta (azaz a tejüvegszerű homály, a konszolidáció és a retikuláris rajzolat kombinációja szerkezetbeli eltéréssel) alakult ki. Az egyik személy a 11. napig továbbra sem mutatott CT-n észrevehető eltérést.

  • 12–17. nap: Az eltérések súlyossága többnyire ezen időszak alatt fennmaradt, a CT-pontszámok vagy az érintett tüdőzónák számának lényeges változása nélkül. A 12. naptól kezdve a vegyes minta lett a második legjellemzőbb eredmény – a betegek 38%-ánál –, a tejüvegszerű homály megjelenése 45%-ra esett vissza.
  • 18–24. nap: A betegek utolsó CT vizsgálatainak körülbelül 94%-ánál továbbra is enyhe vagy jelentős tüdőeltérések mutathatók ki. A retikuláris mintázat is megjelent a betegek kb. 3%-ánál.

Ezen kívül a kutatók ebben a késői stádiumban a tejüvegszerű homály megjelenésének növekedését tapasztalták (a betegek 61% -a). Ennek ellenére a betegek többségét a 24. napon két egymást követő negatív RT-PCR vizsgálat után mégis elbocsátották.

Összességében a CT-t talált rendellenességek és a tüdő érintettsége a tünetek megjelenése után gyorsan progrediált, és kb. 6-11 nappal később tetőzött, majd a tüdőben látott eltérések magas szintje továbbra is perzisztált. A CT érzékenysége a COVID-19 fertőzésben a betegség első öt napjában 84%, a 6-11. nap között 99% volt.

"A különféle CT manifesztációk időbeli változásai egy meghatározott mintát követett, ami jelezheti a betegség progresszióját valamint a betegségből történő gyógyulást" – írták a társzerzők, Yuhui Wang, PhD, és Dr. Chengjun Dong, a Huazhong Tudományos és Technológiai Egyetemről és munkatársaik.

A korábbi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy néhány COVID-19 fertőzött beteg még pozitív tesztet mutathat SARS-CoV-2 tekintetében, 13 nappal negatív DNS eredményekkel történő elbocsátásuk után, folytatták.

"Így a betegek nyomon követésére továbbra is szükség lehet" – írták a szerzők.

Referálta: Farkas Gréta, radiográfus (BSc)

DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika

 

 

További cikkek

Tüdőfibrózis kialakulásának előrejelzése COVID-19 pneumonia kórházi kezelése után vékonyszeletes CT-vizsgálattal és klinikai eltérések felhasználásával

Közösségek - Mellkas

2021. március 15. 09:15

2019-ben az új típusú koronavírus (COVID-19) által okozott tüdőgyulladással járó járvány Wuhanban (Kína) tört ki, és 2 hónap alatt a teljes országban elterjedt. Kínában a járvány jelenleg csillapodni látszik, azonban máshol jelentős lendületet vett. Az európai országok ( Olaszország, Spanyolország, Németország, Franciaország), az Egyesült Államok, Irán és Dél-Korea a járvány által okozott hatalmas kihívásokkal néznek szembe. A WHO a COVID-19 fertőzést 2020.03.11-én hivatalosan is pandémiának minősítette. Kínában március 24-én 81 767 COVID-19 pneumonias beteget tartottak nyilván, melyből 3283-an elhunytak. A számok dramatikusan nőnek és már több mint 195 országban jelen van a vírus. A COVID-19 elsősorban légzőszervi megbetegedést okoz, mely a kisebb megfázástól a súlyos betegségig terjedhet, mint például a súlyos akut légzőszervi szindróma (SARS), és a közel-keleti légúti szindróma (MERS). A SARS-tól eltérően, mely gyakran súlyos klinikai tünetekkel és magas halálozási arányokkal jár, a COVID-19 fertőzést enyhébb tünetek kísérik és megfelelő kezeléssel nagyobb arányban felépülnek belőle. A megfertőződött pneumoniasok 5 %-a intenzív osztályos felvételre került, melyből 2,3 %-uk invazív lélegeztető terápiában részesült, és 1,4 %-uk elhunyt. A betegség lefolyása vékonyszeletes mellkas CT-vizsgálattal jól követhető. Radiológiai eltérései elsősorban a tejüveghomály (GGO), a crazy paving mintázat, és a konszolidáció. Sokszor az elbocsátást követően CT eltérés nem volt kimutatható, azonban mégis többször a követés során reziduális parenchymás rendellenességeket tapasztaltak. Kevésbé egyértelmű, mely betegcsoportok érintettek gyakrabban a tüdőfibrózis kialakulásával. A tanulmányban a klinikai jellemzők és egyidejűleg a CT-vizsgálatok elemzésével a pulmonalis fibrosis prediktív faktorait próbálták azonosítani.

Koronavírus (COVID-19) által okozott másodlagos tüdőfibrózis – cselekvésre felhívó üzenet?

Közösségek - Mellkas

2021. március 12. 09:01

2020. május 6-áig közel 3,7 millióan fertőződtek meg, és körülbelül 260 000-an haltak meg a 2019-es koronavírus járvány következtében (COVID-19) világszerte. Szinte minden Covid-19-el összefüggő súlyos következmény tüdőgyulladással jár. Az első nagy felmérésben Wuhanban, Kínában, a kórházban ápolt koronavírusos betegek (n = 138) mellkasi CT-jén mindenkinél kétoldali tejüvegszerű homályt figyeltek meg, konszolidációval vagy anélkül, legfőképpen az alsó lebenyekben. Ebben a kutatásban 36 betegnek (26%) volt szüksége intenzív ellátásra, közülük 22-nél (61%) akut respirációs distressz szindróma (ARDS) alakult ki. Azon mechanizmusok, amelyek révén a súlyos akut respirációs szindróma koronavírus 2 (SARS-CoV-2) tüdőkárosodást okoz, csak részben ismertek, de a lehetséges mechanizmusok között szerepel a vírus antigénje által kiváltott citokin felszabadulási tünetegyüttes, a gyógyszer által kiváltott tüdő toxicitás, a magas légúti nyomás és a hiperoxia okozta akut tüdősérülés a mesterséges lélegeztetés következtében. Mostanáig (2020.05.15) világszerte körülbelül 1,2 millióan gyógyultak meg, de azt feltételezik, hogy egyes szervek, beleértve a tüdőt is, tartós károsodást szenvedhetnek a fertőzés következtében. Az elbocsátott koronavírusos betegekről nem áll rendelkezésre képanyag, vagy más funkcionális vizsgálati eredmény.