A CT szemlélteti, hogyan változnak a COVID-19 okozta rendellenességek az idő múlásával

Közösségek - Mellkas | 2020. március 24. 11:09 | Utolsó módosítás dátuma - 2021. január 13. 18:31 | Forrás: https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=cto&pag=dis&ItemID=128520

A CT vizsgálatok a rendellenességek gyors progresszióját mutatták COVID-19 fertőzésben szenvedő betegeknél, tipikusan a tünet kezdetétől számított 10. napon, olvasható egy új, március 19-én publikált tanulmányban a Radiology-ban. A CT-n látott rendellenességek tartós fennmaradása a betegség végső szakaszaiban hangsúlyozza a betegek megfigyelésének szükségességét az elbocsátásuk után.

A CT szemlélteti, hogyan változnak a COVID-19 okozta rendellenességek az idő múlásával

Kínai kutatók megvizsgálták 90 COVID-19 tüdőgyulladásos beteg klinikai és képalkotó adatait, akiket kórházban helyeztek el, és akik több héten keresztül számos CT vizsgálaton estek át. A betegek diagnózisát legalább egy pozitív reverz transzkripciós polimeráz láncreakció (RT-PCR) teszttel és CT vizsgálattal erősítették meg.

Ezen betegcsoport esetében a kutatók azt találták, hogy a CT-n látott eltérések egy sajátos mintát követtek a tünetek kezdetétől a beteg elbocsátásáig. Két különálló radiológus csoport, változó éves tapasztalattal értékelte a CT vizsgálatokat, számszerűsítette az adatokat, és a következőkről számolt be:

  • 0–5. nap: A CT-n látott rendellenességek a tünetek megjelenésekor gyorsan előrehaladtak. Az uralkodó CT eltérés a betegek 62%-ánál a tejüvegszerű homály volt, amit konszolidáció követett. E két eltérés együttesen az összes eset kb. 85%-ánál megfigyelhető volt ebben az időszakban. A tüdőben látott léziók eloszlása kétoldali volt a betegek 85%-ában, és gyakran subpleurális.

A radiológusok CT-pontozási technikát is alkalmaztak az érintett tüdőzónák (az összesen hatból öt, vagy tüdőnként három) és a tüdő részvételének mediánértékének kiszámításához, amely 25% körül mozgott.

  • 6–11. nap: A CT-n látott eltérések és az érintettségi pontszámok a legtöbb betegnél a 10. napon érték el a csúcsot. A tejüvegszerű homály továbbra is a leggyakoribb lézió maradt: 59%, a tiszta tejüvegszerű homály altípusának jelentős aránybeli növekedése mellett.

A betegség progressziójának ezen pontján a betegek körülbelül 17%-ánál vegyes minta (azaz a tejüvegszerű homály, a konszolidáció és a retikuláris rajzolat kombinációja szerkezetbeli eltéréssel) alakult ki. Az egyik személy a 11. napig továbbra sem mutatott CT-n észrevehető eltérést.

  • 12–17. nap: Az eltérések súlyossága többnyire ezen időszak alatt fennmaradt, a CT-pontszámok vagy az érintett tüdőzónák számának lényeges változása nélkül. A 12. naptól kezdve a vegyes minta lett a második legjellemzőbb eredmény – a betegek 38%-ánál –, a tejüvegszerű homály megjelenése 45%-ra esett vissza.
  • 18–24. nap: A betegek utolsó CT vizsgálatainak körülbelül 94%-ánál továbbra is enyhe vagy jelentős tüdőeltérések mutathatók ki. A retikuláris mintázat is megjelent a betegek kb. 3%-ánál.

Ezen kívül a kutatók ebben a késői stádiumban a tejüvegszerű homály megjelenésének növekedését tapasztalták (a betegek 61% -a). Ennek ellenére a betegek többségét a 24. napon két egymást követő negatív RT-PCR vizsgálat után mégis elbocsátották.

Összességében a CT-t talált rendellenességek és a tüdő érintettsége a tünetek megjelenése után gyorsan progrediált, és kb. 6-11 nappal később tetőzött, majd a tüdőben látott eltérések magas szintje továbbra is perzisztált. A CT érzékenysége a COVID-19 fertőzésben a betegség első öt napjában 84%, a 6-11. nap között 99% volt.

"A különféle CT manifesztációk időbeli változásai egy meghatározott mintát követett, ami jelezheti a betegség progresszióját valamint a betegségből történő gyógyulást" – írták a társzerzők, Yuhui Wang, PhD, és Dr. Chengjun Dong, a Huazhong Tudományos és Technológiai Egyetemről és munkatársaik.

A korábbi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy néhány COVID-19 fertőzött beteg még pozitív tesztet mutathat SARS-CoV-2 tekintetében, 13 nappal negatív DNS eredményekkel történő elbocsátásuk után, folytatták.

"Így a betegek nyomon követésére továbbra is szükség lehet" – írták a szerzők.

Referálta: Farkas Gréta, radiográfus (BSc)

DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika

 

 

További cikkek

Mellkasi kóros levegőgyülemek

Közösségek - Mellkas

2021. január 13. 20:48

A kóros levegőgyülem a mellkasban egyike a leginkább életet-veszélyeztető elváltozásoknak, melyek az intenzív terápiás osztályon előfordulnak. A betegmenedzsment különbözik attól függően, hogy hol helyezkedik el a levegőgyülem; ezért a kóros levegőgyülem detektálása, és a pontos lokalizációjának meghatározása a fekvő mellkas felvételen létfontosságú a korai terápia, és a pozitív kimenetel szempontjából. A kóros levegőgyülem sokféle mellkasi térben kialakulhat, ide tartozik a pleuraüreg, a mellkasfal, a mediastinum, a pericardium és a tüdő. A pneumothorax a fekvő mellkas felvételeken az elhelyezkedésétől függően különbözőképpen jelenhet meg. Sokféle betegség, vagy képlet képes pneumothoraxot utánozni a röntgen felvételeken, mint például a bőrredők, az interlobaris fissura, a tüdőcsúcsokban lévő bullák, az intrathoracicus extrapleuralis térben kialakult levegőgyülemek. Továbbá, a pneumopericardium hasonlíthat a pneumomediastinumra, ezért szükséges a differenciálása. Néhány betegségnek, mint az alsó tüdőszalagban kialakuló levegőgyülemnek, és a pneumatokelének, vagy a posteromedialis tében kialakult pneumothoraxnak a differenciál diagnózisa szükséges röntgenfelvétel alapján. CT elvégzése szükséges lehet a levegőgyülem lokalizálására, és a lehetséges etiológiák meghatározására, ha a diagnózis röntgen felvétel alapján nehéz. Ennek a cikknek a célja az, hogy átismételje azoknak a mellkasi tereknek az anatómiáját, ahol kóros levegőgyülem potenciálisan kialakulhat, továbbá hogy illusztrációk és kapcsolódó CT felvételek segítségével magyarázza el a kóros levegőgyülemek jellegzetes röntgendiagnosztikai megjelenéseit fekvő helyzetű betegeknél, és hogy ismertesse a differenciál diagnosztikát igénylő állapotok megkülönböztető jellemzőit. Mivel a terápia különbözik a kialakult levegőgyülem helyzetétől függően, a radiológusoknak meg kell próbálniuk pontosan felismerni, és azonosítani a helyzetét a levegőgyülemnek fekvő röntgen felvételeken.