A COVID-19 növeli a vérrögök kialakulásának kockázatát is

Közösségek - Mellkas | 2020. április 29. 08:12 | Utolsó módosítás dátuma - 2025. január 14. 08:40 | Forrás: https://www.auntminnie.com/index.aspx?sec=sup&sub=cto&pag=dis&ItemID=128813

A kutatók azt állapították meg, hogy a COVID-19

Az eredmények összefüggésbe kerülnek olyan klinikai jelentésekkel, amelyek szoros összefüggést mutatnak a magas D-dimer szint és a rossz prognózis között a COVID-19 fertőzött betegekben, mondta Dr. Edwin van Beek, PhD, levelező szerző, az Egyesült Királysági Edinburgh-i Egyetemről az RSNA közleményében.

"A COVID-19 fertőzés összes jelenleg rendelkezésre álló orvosi, laboratóriumi és képalkotó adatának elemzése alapján világossá vált, hogy a tünetek és a diagnosztikai tesztek nem magyarázhatók pusztán a károsodott pulmonális ventillációval" – mondta.

Mivel a microvasculáris véralvadási folyamatok valószínűleg részt vesznek a COVID-19 fertőzésben, van Beek csoportja irodalmi áttekintést készített a COVID-19 fertőzés által kiváltott trombembolikus szövődmények megelőzésének és kezelésének legjobb módjairól.

A csoport a következő ajánlásokat sorolta fel a COVID-19 fertőzött betegek kezelésére:

Profilaktikus dózisú alacsony molekulatömegű heparint kell adni minden olyan betegnek, akik feltételezett COVID-19 fertőzés miatt kórházba kerülnek.

Az orvosoknak egy kiindulási, kontrasztanyag nélküli mellkasi CT-t kell elvégeztetniük minden olyan betegnél, aki feltételezett COVID-19 fertőzés miatt kórházi felvételre javasolt.

COVID-19 fertőzés, valamint tüdőembólia (PE) gyanús betegek esetén a klinikusoknak CT pulmonalis angiográfiát kell elvégeztetniük, ha az adott személynek megnövekedett D-dimer szintje van.

A kórházban elhelyezett COVID-19 fertőzött betegeknek D-dimer tesztelés szükséges a bekerülésükkor, valamint a benntartózkodásuk alatt.

"A képalkotás és a patológiai vizsgálatok megerősítették, hogy a COVID-19 szindróma olyan thrombo-inflammatorikus folyamat, amely kezdetben befolyásolja a tüdő perfúzióját, de később egymást követően a test összes szervét érinti" – mondta van Beek. "Ezért szigorú trombózis-megelőzés, szoros laboratóriumi és megfelelő képalkotó ellenőrzés indokolt korai antikoaguláns kezelés mellett a vénás thromboembolia gyanúja esetén."

Két kísérő kutatási beszámoló támogatta van Beek és kollégái ajánlásait. Egy csapat Dr. Franck Grillet vezetésével a Centre Hospitalier Universitaire de Besançonból azt találta, hogy a kontrasztos CT-n átesett COVID-19 fertőzött betegek 23%-ánál volt megfigyelhető PE és ezeknek a betegeknek nagyobb valószínűséggel van szükségük intenzív terápiás ellátásra (74%) és mechanikai ventillációra (65%). Az eredmények alapján Grillet csoportja arra a következtetésre jutott, hogy "a COVID-19 fertőzés súlyos klinikai jellemzőivel rendelkező betegeknek társuló akut tüdőembóliája lehet".

A második beszámolóban, Dr. Ian Leonard-Lorant a franciaországi Hôpitaux Universitaires de Strasbourgból arról nyilatkozott, hogy a COVID-19 fertőzött betegeknek készített 106 CT pulmonalis angiográfia 30%-nál fordult elő akut PE – sokkal magasabb arány, mint általában a fertőzés nélküli, kritikus állapotú betegeknél (1,3%) vagy a sürgősségi osztályon kezelt betegeknél (3% és 10%). A COVID-19-fertőzésben és tüdőembóliában szenvedő betegek esetében a D-dimer szint szintén magasabb volt, mint a PE nélküli betegekben (6,110 µg / L, szemben az 1,920 µg / L-el).

A COVID-19 fertőzés véralvadási kockázatát figyelembe kell venni – mondta van Beek az RSNA nyilatkozatában.

"A [COVID-19] befolyásolja a tüdő és más szervek érrendszerét, és magas trombóziskockázattal jár akut életveszélyes események esetén, amelyek megfelelő véralvadásgátló kezelést igényelnek laboratóriumi megfigyelés alapján, szükség esetén megfelelő képalkotó vizsgálatokkal" – mondta.

Referálta: Farkas Gréta, radiográfus (BSc)

DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika