Stressz és kiégés a radiológusoknál
Te észreveszed a gorillát a videón?
A munkahelyi stressz egyre gyakoribb jelenség, és a radiológusok gyakran még mindig nem ismerik fel a kiégés tüneteit sem kollégáiknál, sem önmaguknál - állapították meg szakemberek a 2019-es ECR „Szakmai kihívások” szekciójában. Pedig ahogyan az összes egészségügyi problémánál, itt is a gyógyuláshoz a legfontosabb a korai felismerés és a megfelelő terápiás lépések mihamarabbi elkezdése.
A krónikus stressz tünetei az egészségügyi szakemberek mintegy felénél megfigyelhetőek, ami nemcsak a saját egészségüket és életminőségüket rontja, hanem a betegek biztonságára és az ellátás minőségére is rossz hatással van. Ezenkívül a betegek gyógyulási esélyeit és az egész egészségügyi rendszert is károsan befolyásolja. - sorolta az aggodalmakat Dr. Myriam Hunink, PhD, a radiológia és a klinikai epidemiológia professzora, az Erasmus Egyetem Orvosi Központjában, Hollandiában. - A különböző orvosi szakmák közötti kiégésben a radiológusok az első 10 szakma között állnak, és a legboldogtalanabbak szakorvosok közé tartoznak- jegyezte meg a professzor.
Előadásában kiemelte a kiégés legfőbb tüneteit, ilyenek például az érzelmi kimerültség; a távolságtartó, harsány, cinikus hozzáállás; és a önmagunkkal való elégtelenség érzése.
A krónikus stressz és a kiégés amiatt következik be, hogy felborul az egyensúly a stresszt okozó tényezők és a stresszel való megküzdéshez szükséges erőforrások között r- jegyezte meg Hunink. Stresszt okozó tényezők eredhetnek ambícióból, perfekcionizmusból, önkritikából és az kollégák közötti konfliktusokból. Ezenkívül növelik a lelki megterhelést a munkáltató túl magas elvárásai, a műhibaperek, az egyre bonyolultabb számítógépes rendszerek, valamint a pénzügyi aggodalmak is.
Ezek legyőzéséhez olyan eszközöket használhatnak a radiológusok, mint az ún. reziliencia tréning, az egészséges életmód, a többi ember szociális támogatására való támaszkodás, az értelmes szabadidős tevékenységek, a jó kommunikáció megtanulása és a hatékonyabb munkafolyamatok bevezetése.
"A radiológusok és a radiográfusok kiégés elleni küzdelmében, (ami gyakorlatilag egyet jelent az ellátás minőségének javításával) hatékony beavatkozásokra van szükség mind szervezeti, mind egyéni szinten" - mondta el a professzor az ECR-en.
Az aznapi ülésen a résztvevők megismerhették a krónikus stressz és a kiégés jeleit és tüneteit, és azokat a tényezőket, amik ezeket elősegítik, valamint a megelőző intézkedéseket, amelyek a hivatás iránti elkötelezettséghez és a radiológus szakemberek jobb életminőségéhez vezethetnek. Ezután Hunink bemutatta az Egyesült Államokban működő Országos Orvostudományi Akadémián készült ezzel kapcsolatos adatgyűjtési eredményét.
"Ha ki kéne emelni egy dolgot, amit remélem, hogy a résztvevők megjegyeznek az előadásból, akkor az ez: „Légy tudatában a tüneteknek mind önmagadnál, mind a kollégáidnál valamint az alkalmazottaidnál is - és aktívan segíts is, ha felismerted ezeket!" - mondta.
A Nottwil Svájci Paraplegikus Központjának radiológiai vezetője Dr. Markus Berger elmondta ehhez kapcsolódóan a saját személyes történetét. 2012 tavaszán idegösszeroppanása volt, mely először fizikai tünetekben jelentkezett. Egy reggel, amikor éppen autót vezetett szédülni kezdett. Az agyi MRI-jén semmi eltérést nem találtak, de másnap újra elkezdte rosszul érezni magát az autójában.
"Visszatekintve már látom, hogy több mint hat hónapon keresztül problémáim voltak az alvással. A korai órákban keltem folyamatos rossz gondolatokkal. A nap folyamán is voltak tüneteim, például alkalmanként szabálytalan szívverést éreztem és ekcémás kiütés is jelentkezett nálam, amire nem is fordítottam figyelmet. Rájöttem, hogy már nem vagyok boldog a munkában és változásra van szükségem.”- mondta.
Bergernek sikerült elérnie, hogy hat hétig részmunkaidőben folytathassa munkáját. Ezt az időszakot otthoni gyógyulásra és hosszú sétákra használta. Visszanyerte az egyensúlyérzékét, és újra elkezdett kerékpározni. További szív- és neurológiai vizsgálatokat végeztek rajta, de a szabálytalan szívverés és szédülés érzése ellenére az eredmények nem mutattak jelentős eltérést. A nyár után Berger visszatért teljes munkaidőben, de az alvása még mindig zaklatott volt, és nem érezte magát boldognak.
Szerencsére egyik kollégája mesélt neki egy úgynevezett „tudatos jelenléten alapuló stressz-csökkentő módszer”-ről és javasolta, hogy próbálja meg ezzel enyhíteni a tüneteit.
"Szkeptikus voltam, mivel nevetséges ötletnek tűnt, de gondoltam egy próba ártani biztos nem árt. Az első találkozás egy sokk volt: Az emberek a padlón ültek, gyertyákkal körülvéve. Minden találkozón test-tudatosság gyakorlatokat végeztünk, amelyek furcsa érzelmeket és érzéseket hoztak létre. De négy hét múlva újra jól aludtam - jegyezte meg.
Berger szerint a tudatos jelenlét elengedhetetlen eszköz ahhoz, hogy az életünk jó legyen. Ő minden reggel 20 percen át végzi a gyakorlatokat. Először a légzésére koncentrál, majd a különböző testrészeire, majd pedig a teste egészére. A gyakorlat lényege, hogy a jelen pillanatot éljük át, és ne a múltra gondoljunk vagy a jövőn aggódjunk, és a gondolataink ne máshol járjanak.
Ezután sikerült több kollégájánál korán észlelnie a stressz és a kiégés kezdeti tüneteit, és segített nekik hasonló stresszkezelő programokat találni.
"A kiégés bárkit fenyegethet, de számos módszer van arra, hogy akárki kijuthasson belőle. A megoldás gyakran nem bonyolult, de mégis nehéz megvalósítani, mert egy elfoglalt időbeosztásban kell helyet találni neki” - mondta.
Berger számára a nyolc hetes csoportprogram ideálisnak bizonyult, különösen azért, mert megismerhetett hasonló problémával küzdő résztvevőket is. Hasonló technikák egyébként elérhetőek bárki számára az interneten, vagy könyvek és CD-k által is megtanulhatóak.
A tudatos jelenlét jó módszer lehet a kiégés vagy a depresszió kezelésére, de akár megelőző intézkedésként is szolgálhat. Ezenkívül segít, hogy a radiológusok tudatosabban éljenek, és így jobb orvosok legyenek. Tanulmányok kimutatták, hogy akik ilyen technikákat alkalmaznak, azok jobban tudnak koncentrálni, és kevésbé hajlamosak arra, hogy egyből a következtetésekre ugorjanak.
Berger egy tanulmányra hivatkozott, amelyben a résztvevőknek egy felvételt kellett végignézniük, melyben két csapat játszott, és a videót nézőknek azt kellett megszámolniuk, hogy az egyik csapat hányszor kapta el a labdát, majd ezután megkérdezték tőlük, hogy észrevettek-e valami szokatlant a felvételen. Míg a résztvevők közül csaknem mindenki majdnem tökéletes választ adott a passzok számáról, addig a megkérdezettek mintegy fele nem vette észre a hatalmas gorillát, amely a videó közepén átsétált a felvételen szereplő játékosok között.
Ez egy nem új elképzelés arról, hogy a leterhelt radiológusok nem vesznek észre releváns dolgokat, mert valami mást keresnek, de a stressz és a nyomás is nagy szerepet játszik ebben, jegyezte meg Berger. A tudatos jelenlét segít abban, hogy meglássanak dolgokat, amiket nem feltétlenül vennének észre.
referálta: Dr. Tóth Hedvig (DE-KEK Központi Radiológiai Diagnosztika)