A virtuális konferenciák négyféle dologban különböznek a személyes eseményektől
Mivel a személyes orvostudományi konferenciákat 2020 folyamán megszüntették, sok radiológiai szakember maradt kíváncsi, hogy vajon hogyan néz ki egy virtuális értekezlet. A virtuális konferenciák a hétköznapok részei lesznek? Létre tudják majd hozni a személyes találkozók lendületét? Egy új, informális tanulmány négy fő különbséget tárt fel.
Egy kutatócsoport, amelyet Dr. Vivek Kalia vezet az Ann Arbor-i Michigan Egyetem radiológiai részlegéből közvélemény kutatást tartott a képalkotó kutatások, a klinikai ellátás és az adminisztráció vezetőinek körében az Egyesült Államokban. A csoport kérdéseket tett fel a személyes és a virtuális tudományos konferenciák előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban, és az eredményeket június 12-én publikálta a Radiology: Imaging Cancer című cikkében.
"A COVID-19 a tudományt és az egész életet a digitális, nem pedig a személyes interakciók felé tolta el. Ez valószínűleg soha nem fog teljesen ennek az ellenkezője lenni" - írták a szerzők. Azonban a "virtuális konferenciákhoz kapcsolódó teljes paradigmaváltás elveszíti az orvosbiológiai kutatásnak és a gyakornokok ösztönzésének sarokkövét".
Személyes vs. virtuális értekezletek
Ahogy a technológiai fejlődés és a résztvevők megszokják a digitális konferenciákat, a virtuális események erősségei és gyengeségei elkezdenek láthatóvá válni.
A jelenlegi helyzetben Kalia és munkatársai négy fő különbséget találtak a személyes és a virtuális találkozók között:
- Kommunikáció
- Részvétel
- Kapcsolatépítés
- A szervezetekre gyakorolt hatás
A kommunikációt illetően a személyes találkozók megváltoztatják az előadó bemutatásának módját. Az előadók táplálják a tömeg energiáját, amelyet nem lehet megismételni, függetlenül attól, hogy mennyire interaktív a szoftver. Ráadásul a virtuális konferenciák nem teszik lehetővé a szemkontaktust vagy a vizuális útmutatásokat, megnehezítve az előadó számára annak megállapítását, hogy hatékonyan kommunikál-e. A szerzők szerint az érzelmi kapcsolat hiánya befolyásolja a közönség memóriamegtartását, érzékelését, tanulását és problémamegoldását.
Egy másik különbség a személyes és a virtuális találkozók között a fókusz. A személyes találkozók lehetővé teszik az emberek számára, hogy (bizonyos mértékben) kimozduljanak a normális életből, és csak a szakmai munkára és a fejlődésre gondoljanak. A virtuális találkozók során túlságosan könnyű elvonulni és egyszerre több feladatot csinálni, miközben az előadás a háttérben fut. És vajon az intézmények respektálják a "konferencia-részvételi időt", ha valaki fizikailag nem hagyja el a szokásos munkakörnyezetet?
A virtuális konferenciák pozitív eleme a könnyű hozzáférés: Több ember tud részt venni rajta, mert a gyermekgondozás, a pénz és az utazás okozta korlátok csökkennek. Ez az akadálymentesség szélesíti a közönséget, mivel így eléri a fogyatékkal élőket, a hallgatókat és még a lakosságot is.
Ugyanakkor a jelenlévők száma nem jelenti a többi résztvevővel való jobb kapcsolatépítést. Kalia és a csapat szerint a személyes találkozóknál bekövetkező spontán és véletlen kapcsolatok a virtuális konferenciák során kudarcba fulladnak. A befelé forduló személyek esetében azonban a virtuális konferenciák megkönnyíthetik a másokkal való kapcsolattartást.
A szakmai szervezeteket érinti leginkább a virtuális konferenciákra való váltás. Sok csoport számára az éves találkozók az egyik, ha nem a legfontosabb bevételi forrás. A kizárólag digitális technológiára váltás arra kényszeríti őket, hogy újragondolják bevételi modelljeiket. Vannak járulékos vesztesei is annak, hogy a személyes találkozók nem kerülnek megtartásra: a helyi gazdaságok. A szerzők szerint az 2019-es RSNA éves találkozó becslések szerint 130 millió dollárt hozott Chicago gazdasága számára.
Mi a helyzet a kereskedőkkel? A személyes találkozók nemcsak olyan lehetőségek, ahol új termékeket és szolgáltatásokat mutathatnak be, hanem olyan helyek is, ahol jelentős értékesítéseket csinálhatnak.
"A személyes konferenciák szüneteltetése vagy esetleges befejezése limitálni fogja a vállalatok növekedését és veszélyeztetheti a piacra belépni próbáló új vállalatok életképességét" - írták a szerzők.
Kalia és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a COVID-19 okozta váltás a személyesről a digitális interakcióra soha nem fog teljesen megfordulni, és egyes résztvevők tartósan inkább a virtuális formátumot fogják előnyben részesíteni, többek között a költség, a hozzáférhetőség könnyebbsége és egyéb személyes okok miatt. Kalia és munkatársai szerint azonban a virtuális események soha nem fogják visszaadni a személyes konferenciák varázsát és kézzel meg nem fogható előnyeit.
Referálta: Farkas Gréta, radiográfus (BSc)
DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika