A kiégés csökkentésének lehetőségei a radiológusok körében

Közösségek - Management | 2018. szeptember 18. 13:19 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. augusztus 14. 06:47 | Forrás: https://healthmanagement.org

A kiégés egy globális egészségügyi probléma, ami minden olyan szakorvost érint, akik változó kórházi beosztásban és munkakörnyezetben dolgoznak. Különösen a radiológusok körében igen magas arányban tapasztalható a kiégés és ez a tendencia csak tovább romlik, publikálták az Academic Radiology folyóirat különszámában.

Figyelemre méltó, hogy a kiégés az Egyesült Államokban az orvosképzést is érinti, beleértve az orvostanhallgatókat, rezidenseket és ösztöndíjasokat. Az egészségügyi dolgozók ilyen magas szintű szakmai kiégése káros hatással van az egészségügy minőségére és biztonságára. A kiégés a hatékonyság csökkenését is okozhatja és akár nagyfokú orvosvándorláshoz, korai nyugdíjba vonuláshoz vezethet, ami miatt még inkább fokozódik az orvoshiány, és növekednek az egészségügyi költségek.

A kutatási adatok azt mutatják, hogy a radiológusok körében a kiégés gyakorisága növekedett, 36%-ról (2013-ban) 2017-re 49%-ra, publikálták Association of University Radiologists — Radiology Research Alliance Task Force által a különszámban megjelenő „Az egészség és wellness a radiológusok számára’’ cikk szerint.

Számos tanulmány arról számolt be, hogy a kiégés egyik vezető oka a növekvő munkaterhelés és a munkahelyi stressz. A radiológiai munkaterhelés az elmúlt 20 évben jelentősen megnőtt a PACS megjelenésével, a fejlődő keresztmetszeti képalkotás növekvő kihasználtágával sokkal több adatot, képet kell elemezni, hangfelismerő szoftverek használatával, leletszerkesztéssel és a képalkotó vizsgálatok növekvő száma miatt fokozott igénybevételnek vannak kitéve a radiológusok. A kutatások arról is beszámoltak, hogy az éjszakai műszakban sokat dolgozó radiológusok körében nagyobb a kiégés kialakulásának kockázata.

Érdekes módon, a PACS használatának véletlen és egyben szerencsétlen, negatív hatása a kezelőorvos és radiológus közötti személyes, vagy telefonos konzultáció csökkenése. A radiológusok más szakorvosoktól való elszigeteltsége hozzájárulhat a gyengébb egyéni teljesítményekhez és a növekvő elkülönülés érzéshez.

A Task Force továbbá megjegyzi, hogy a szakmai autonómia elvesztése is hozzájárulhat a kiégéshez. „A napi klinikai ütemterv, telefonhívások felelőssége, a munkamintázat és a szabadságterv hiánya, a munka és a magánélet közötti egyensúly felborulása egyaránt hozzájárulhat a munkahelyi stresszhez.”

Az egészségügyi dolgozók, köztük a radiológusok körében a kiégés rekordszinten növekszik, ezért a Task Force sürgős intézkedéseket javasol a globális probléma megoldására.

Orvos-vezérelt beavatkozások:

• a fizikai egyensúly visszaállítása a megfelelő fizikai tevékenyég révén, az elegendő alvás és helyes táplálkozás elengedhetetlen.
• az érzelmi és társadalmi biztosság szintén fontos. A gyakori önértékelés, a hála-, köszönetérzés és az egészséges spirituális gyakorlatok segíthetnek az optimális érzelmi és szellemi jólét elérésében.
• a családi kiegyensúlyozottság létfontosságú, mivel az orvos hangulata nemcsak önmagára, hanem a szeretteire is kihat, ha a családdal és családtagokkal elég időt tölt el, az segíthet a munkával kapcsolatos stressz leküzdésében és csökkenti a munkahelyi konfliktusokat.
• megfelelő szabadidő (munkamentes) kialakítása segítheti a pihenést és a stressz csökkentését, így a felfrissült orvos lelkesen és ösztönözve folytathatja majd a munkáját.
• a munkahelyen kívüli szórakoztató és önkéntes munka is hozzásegíthet a jólét érzéshez.

Osztály által irányított beavatkozások

• az osztály és tagjai között létfontosságú a nyitott kommunikáció és átláthatóság, ez elérhető például nyílt megbeszélések, személyes találkozók, javaslati rendszerek, felmérések, folyamatos 24 órás orvosi telefonos elérhetőség és levelek (hagyományos vagy elektronikus) formájában.
• az osztálynak rutinszerűen számszerűsíteni kellene az orvos közérzetét, figyelve a fejlődést és változást. Az orvosok jólétét befolyásoló kvantifikálható tényezők tartalmazzák a személyes teljesítményt, a munkavégzést, a stresszt, munka-magánéleti egyensúlyt és az életminőséget.
• a megfelelő személyzet biztosítása fontos, mivel ez segítheti a munkaterhelés megfelelő megosztását, nagyobb munkahelyi rugalmasságot és munka-magánéleti egyensúlyt biztosít. Terhelt időszakokban rövidebb szünetek és/vagy átfedő munkarend hasznos lehet a munkaterhelés enyhítésére.
• a kiégés legyőzésére egy másik lehetőség a radiológus elszigeteltségének csökkentése a leletezőben és azon kívül is. Ennek megvalósítására egy lehetséges opció az adott munkakörnyezetben a radiológusok és a szakszemélyzet közötti jó viszony kialakítása.
• a kórházi szervezési bizottságnak el kell fogadnia, hogy az orvos „wellness” kulcsszerepet játszik az orvos kiégésének felismerésében és leküzdésében. A siker érdekében ezeknek a bizottságoknak kitartóan támogatni kellene az osztály erre irányuló intézkedéseit.

Számos más stratégiákat is javasoltak, ami segíthet a kiégés leküzdésében, ilyen például a kognitív viselkedési terápia, önbizalomfejlesztő és kommunikációs technikák fejlesztése.

„A radiológusok kiégésének megelőzése létfontosságú, magasszintű orvosi ellátás biztosítása a cél, ezáltal optimális egészségügyi ellátás és pozitív betegelégedettség érhető el” - hangsúlyozta a Task Force.

https://healthmanagement.org/c/imaging/news/finding-ways-to-reduce-burnout-in-radiologists