A splenosis CT vizsgálata: minták és buktatók

Közösségek - Has | 2020. október 11. 07:04 | Utolsó módosítás dátuma - 2023. június 05. 19:03 | Forrás: https://www.ajronline.org/doi/pdf/10.2214/AJR.11.7896

Traumás lépsérülés vagy splenectomia után, kicsi, izolált lépszigetek alakulhatnak ki, amik nem korlátozódnak a has bal felső kvadránsára, és más lokalizációkban a splenosis egyéb pathológiás entitásokat utánozhat.

Megfelelő körülmények között a radiológusok javasolhatják vagy megállapíthatják a splenosis korrekt diagnózisát, különösen a kevésbé tipikus esetekben, annak érdekében, hogy a pácensek elkerüljék a felesleges szöveti mintavételt.

A splenosis egy benignus szerzett állapot, ami a lépszövet heterotopikus autotranszplantációját jelenti a test egy másik anatómiai kompartmentjébe traumatikus vagy iatrogén lépruptura után. Erre gyakran incidentálisan derül fény, de ritkán szimptomatikus is lehet. A splenosis leggyakrabban a has- és medenceüregekben fordul elő, de a test számos más helyén is leírták már. Radiográfiai szempontból a splenosis különböző pathológiás entitásokat utánozhat, beleértve a primer malignus daganatot vagy a metasztatikus kórképeket. 

A multiplex lép nodulusokkal járó egyéb entitások közé tartozik a polysplenia és a járulékos lépek jelenléte. A polysplenia szindróma specifikus diagnózisa a kórtörténetben szereplő splenectomia hiányán és a bal oldalon típusos helyen előforduló kisebb lépszigeteken alapul. A relatíve ritka splenosis különbözik a járulékos léptől, ami viszont gyakoribb. A járulékos lépek congenitálisak, vérellátásukat az arteria lienalis biztosítja, általában kis számban vannak jelen, és általában a splenopancreaticus vagy gastrolienalis ligamentum közelében találhatók. Splenosisban viszont a splenicus nodulusok az egész testben megtalálhatók, és vérellátásuk a szomszédos szövetekből származik. A splenosis feltehetően a lépszövet direkt implantálódásával alakul ki lépruptura után a közeli testüregekben, bár a távolabbi lokalizációban előforduló formája az esetleges hematogén terjedést is felveti.

Képalkotói jellemzők

Bár a splenosis benignus állapot, diagnosztikai kihívást jelent amikor malignus daganatot utánoz. A lépnodulusokat gyakran először incidentálisan fedezik fel ultrahangon vagy CT-n. Azonban sem az ultrahang, sem a CT nem tudja megmondani, hogy a látott szövetszaporulat egyértelműen lép eredetű; az intravénás kontrasztos CT képalkotói jellemzői azonban helyes diagnózishoz vezethetnek.

A nem kontrasztos és kontrasztos CT-n a szövetszaporulat attenuációja hasonló az egyébként normális lépszövet várható megjelenéséhez. MR-n a lépnodulusok intenzitása és kontraszthalmozása hasonlít a normál lép szövethez. Az MR vizsgálat előnyei közé tartozik az ionizáló sugárzás hiánya, és a dinamikus multifázisos akvizíciók rutinszerű alkalmazása, amelyek magasabb specificitást biztosíthatnak az egyfázisú CT vizsgálathoz képest. A splenosis diagnosztizálásához iv. szuperparamágneses vas-oxiddal végzett MR vizsgálatot alkalmaznak, mert ez a kontrasztanyag specifikus a máj és a lép reticuloendothelialis rendszerének sejtjeire; azonban az Egyesült Államokban az iv. vas-oxidok már nem állnak rendelkezésre MR-hez.

A splenosisban jelen lévő lépszövet aktív, ezt bizonyítja a Howell-Jolly-testek, Heinz-testek, és egyéb eritrocita rendellenességek hiánya a perifériás kenetben a sok asplenias, splenosisban szenvedő betegben.

Ezért a technetium-99-el jelölt, hővel roncsolt vörösvértestekkel végzett nukleáris szcintigráfia jelenleg a választott diagnosztikai eszköz, mivel az ectopiás lépszövet nagy mértékben veszi fel a sérült eritrocitákat. Kimutatták, hogy ez a technika szenzitívebb és specifikusabb, mint a 99mTc-jelölt kén-kolloid szcintigráfia, és non-invazív módon képes megerősíteni a splenosis diagnózisát, amennyiben a keresztmetszeti képalkotás során felmerül annak gyanúja.

Splenosis lokáció szerint

Mellkas

A mellkasi splenosis egy viszonylag ritka állapot, amely általában rekesz-, és lépruptura szimultán eredményeként következik be. A lépszövet ezután a bal hemithoraxba transzportálódik (1. ábra), leggyakrabban a parietalis vagy visceralis pleurához. 38 mellkasi splenosisos eset áttekintése során a “felbújtó esemény” és a jelentett mellkasi splenosis között eltelt átlagos időtartam 21 év volt, 3-45 év közötti tartománnyal. A splenosis felfedezése ezekben az esetekben általában incidentális volt. A mellkasi splenosisra fény derülhet műtéti vizsgálatok során, valamint különféle képalkotási modalitások által, ideértve a mellkasi radiográfiát vagy a CT-t.

Az esetek 25%-ában a mellkas CT soliter pleura-alapú nodulust mutat, a fennmaradó 75%-ban pedig multiplex nodulusok láthatók. A nodulusok attenuációja a normál lépszövetét reflektálja. A lép implantátumok könnyen összekeverhetőek más folyamatokkal, beleértve a primer vagy metasztatikus daganatot vagy fertőzést, különösen, ha a hasüreg nem kerül leképezésre, és így nem derül ki a léphiány.

Has

Úgy gondolják, hogy a léprupturás esetek akár 65%-ában is előfordulhat has-, vagy medenceüregi splenosis. A leggyakoribb helyek közé tartozik az omentum majus (2. és 3. ábra), vékonybél serosa, parietalis peritoneum, és a rekesz alatti felszín (3. ábra). Miután azonosították a splenosis implantátumokat, a gondos értékelés továbbiakat fedhet fel a peritoneumban; ugyanis az implantátumok széles körben elterjedhetnek (2. ábra).

A trauma és a hasi-, vagy kismedencei splenosis kialakulása közötti átlagos időtartam 10 év, de a traumát követően már alig 5 hónap alatt is kialakulhat. Habár az abdominalis splenosis gyakran tünetmentes, járhat vérzéssel, infarktus vagy torsio következtében fellépő fájdalommal, vagy bél- vagy húgyúti obstrukcióval. A mellkasi formához hasonlóan ezek is összekeverhetők a primer vagy áttétes rosszindulatú daganatokkal, beleértve a lymphomát is, valamint összekeverhetőek endometriózissal is.

Pancreas

A hasnyálmirigyben lévő splenicus nodulusok reprezentálhatnak intrapancreaticus járulékos lépet vagy splenosist, melyek közül utóbbi ritka. Ezeket az entitásokat differenciálni kell a pancreas rosszindulatú daganataitól - konkrétan a hasnyálmirigy neuroendokrin tumortól, vagy a metasztatikus betegségektől, ha a betegnek van máshol primer malignus daganata. CT-n az intrapancreaticus lépszövetek diagnózisát fontolóra kell venni, ha a pancreas farok régiójában, különösen a dorsalis felszín mentén jól körülírt, a léppel parallel kontraszthalmozású nodulus azonosítható (4.ábra).

Medence

A splenosis jelentkezhet kismedencei nodulusokkal (2., 5., 6. ábra), amelyek metasztázisokat utánozhatnak, valamint nőkben más entitásokat, ideértve az endometriózist, illetve az ovárium-, uterus-, és a cervix eredetű szövetszaporulatokat. Ezek a nodulusok járhatnak kismedence fájdalommal, de leggyakrabban tünetmentesek. A kismedencei érintettségről szóló jelentések retrovesicalis és pararectalis térfoglaló folyamatokat tartalmaztak.

Szokatlan és ritka lokalizációk

Máj - a lépszövet májba jutása ritka, és feltételezhető, hogy a lép implantátumok invaginációja vagy vena lienalis embóliája (7. ábra) során alakul ki. Ezek magyarázzák a gyakran subcapsularis lokalizációt. A máj splenosisa tipikusan noduláris elváltozás formájában jelentkezik, ami összetéveszthető májadenomával, hepatocellularis carcinomával, hemangiomaval, lymphomával vagy metastasisokkal.

Vesék - arról számoltak be, hogy utánozza a vese térfoglaló folyamatait, ha a vesék felszínén, vagy annak közelében van. Egy esettanulmányban leírtak egy bal veséhez tartozó nagy lépnodulust, ami cisztikus kompartmentet is tartalmazott, megnehezítve a diagnózist. Feltételezhető, hogy a cisztikus változások centrális nekrózis következményei, a környező szövetek elégtelen vérellátása miatt.

Cerebrum - leírtak egy meningeomát utánzó cerebralis splenosist a jobb occipitalis lebenyben 15 évvel poszttraumás splenectomia után. Mivel a betegnek nem voltak penetráló fejsérülései a trauma idején, feltételezték, hogy a splenosis másodlagosan, hematogénen terjedt.

Subcutan szövetek - a subcutan splenosis ritka, és mindig műtéti, vagy traumatikus seb, pl. lőtt seb hegvonalában alakul ki. Egy 2006-os publikációban 11 subcutan splenosisos esetből 8-nál régi hasi hegekben, 3-nál pedig lőtt seb kimeneti nyílásának hegében írtak le lépimplantátumokat. Amikor ezzel a ritka lelettel találkoznak, össze lehet téveszteni lymphomával, cutan lymphoid hyperplasiaval, Kaposi sarcomaval vagy subcutan vascularis malformatiokkal.

Következtetés

Azoknál a betegeknél, akiknek a kórtörténetükben lépet ért trauma vagy splenectomia szerepel, felmerülhet a splenosis abdominalisan vagy a medenceüregben, továbbá a mellkasban, subcutan szövetekben, és más kevésbé gyakori lokalizációkban. Ez a képes esszé számos lehetséges lokalizációját és CT megjelenését mutatja be a splenosisnak, annak érdekében, hogy ez a diagnózis megfelelő klinikai körülmények között mérlegelhető legyen.

Dr. Szabados-Bodnár Barbara

DE-KEK, Központi Radiológiai Diagnosztika