A betegek tisztában vannak a sugárkockázat megismerésének lehetőségeivel, egyáltalán ez klinikailag indokolt?
Közösségek - Dózis | 2018. szeptember 18. 13:20 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. augusztus 17. 23:50 | Forrás: https://www.radiologybusiness.com
A képalkotók és a betegek alapvetően egyetértenek az orvosi képalkotásból származó sugárterhelésből adódó kockázat megismerésével. A valóságban azonban ezeknek a közzététele klinikai nehézséget okozhat- egy új ausztráliai kutatás szerint.
„A radiográfusok számára kihívás a megfelelően tájékoztatott beleegyezés megszerzése”- jelent meg a Radiography-ben Cameron W.E. Younger a Newcastle-i Egyetem Egészségtudományi Karának oktatója és kollégái írása szerint. „Egységes feladat, hogy összhangba hozzuk a felelősségteljes tájékoztatást, még idő szűkében is, úgy mint az eltérő helyzetekből adódó sokféle kommunikációs problémák megoldását.”
A tájékozott beleegyezés eszméje már évtizedek óta létezik, a szerzők szerint az ausztrál legfelsőbb bíróság 1992-ben hozott döntése szerint az orvosok kötelesek voltak közzétenni a javasolt kezelésnél felmerülő rizikótényezőket. A kockázatot akkor tekintették lényegesnek, ha az eset körülményei során az érintett személy valószínűleg jelentőséget tulajdonítana neki.
A képalkotó vizsgálatok „rendkívüli helyet foglalnak el a kockázati tájékoztatásban” - írta Younger és munkatársai, mivel a többség ionizáló sugárzással jár, magában hordozza a rák kialakulásának lehetőségét, még akkor is, ha ez kis mértékű. Mivel csak minimális kockázattal kell számolni, sok orvos átsiklik ezen a témán a beteggel történő beszélgetés alatt.
„Az ionizáló sugárzással járó képalkotó vizsgálatok esetén a legtöbb esetben a kérőorvos sincs tisztában a sugárártalommal és gyakran nem is tudják, hogy van kockázat” - mondta a szerző. „A magasabb dózisú vizsgálatokkal - mint például a CT-vizsgálattal - kapcsolatos kockázatok nem teljesen ismertek, mivel a CT több mint két évtizeden keresztül gyors ütemben fejlődött - a népességnövekedéshez képest ez drasztikusnak mondható - és még nem tudjuk mikor éri el a csúcsot.”
A képalkotó szakemberek és a betegek kockázatelemzésére vonatkozó elvárásainak felmérésére és harmonizálására Younger és a kutatócsoport összesen 293 résztvevővel, 121 radiográfussal és 172 közszeméllyel kérdőívet töltetett ki. A válaszadókat megkérdezték a kapott ionizáló sugárzás kockázatáról, és arról, hogy ki és hogyan mondja el ezeket az információkat. A kérdőívben kíváncsiak voltak az ionizáló sugárzás okozta daganat kialakulásának határértékéről, amit a kitöltők „egyéninek” vélnek.
Mindkét csoport hasonlóan válaszolt a kérdésekre, a válaszadók egyértelműen úgy nyilatkoztak, hogy minden lehetséges kockázatot szeretnének megismerni és leginkább beszélgetésekből. Az információszerzéshez az emberi kommunikációt 90%-ban preferálták más válaszlehetőségekhez képest (tájékoztató füzetek, honlapok és telefon applikációk).
A kérdőív alapján kiderült, hogy a lehetséges kockázatokról mind a szakdolgozók, mind a betegek előnyben részesítik a radiológustól kapott tájékoztatást, ezt követte a szakdolgozói, adminisztrátori, háziorvosi vagy sürgősségi osztályon dolgozó szakorvosi felvilágosítás. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a megkérdezett betegek a gyógyulás esélyeiről inkább az egyszerű százalékos, vagy grafikon formájú tájékoztatást szeretik, mint a részletes ismertetőket, vagy a részleges összehasonlításokat.
A fiatalok és az egészségügyi dolgozók szerint ideális lehet, hogy a betegek és a szakdolgozók között szóbeli kommunikáció alapján történik a beleegyezés, de csak abban az esetben, ha megfelelő felvilágosítás történik, azonban a szóbeli beleegyezés a mindennapi gyakorlatban nem biztosított.
„Megvalósítható gyakorlatot kell kialakítani” - írták. „Az egyéni kockázatokat elemezve elmondható, hogy mindkét válaszadó csoport megegyezett abban, hogy azokat a kockázatokat mindenképpen nyilvánosságra kell hozni, amiből hátrány származhat.
Ahogy mindkét csoport jelezte, ez valószínűleg növekvő várólistát eredményezne, amit a kórházi dolgozók sem szeretnének. A rendszernek meg kell oldania azt a minőségi ellátást, hogy egyaránt kedvezően alakuljon a várakozási idő és a ráfordított pénz.
A megkérdezettek azt is mondták, hogy gondolni kell a megosztott tájékoztatásra is, azaz a kérőorvosnak és az adminisztációs dolgozónak együttesen kell a vizsgálatról, kockázatokról felvilágosítani a beteget.
Általánosságban, a radiográfusok általi tájékoztatás és beleegyezés összehangoltnak mondható a nyilvánosság véleménye szerint - Younger és munkatársai szerint. Azonban a kockázati szint közzététele jelentős időbeli ráfordítással jár és ez sokszor nem biztos, hogy megoldható.