Barcelonából, az ESOR mesterséges intelligencia kurzusról jelentjük - második rész
A tavasz kiemelt nemzetközi rendezvényét tartották mesterséges intelligencia témakörben Barcelonában. Stábunk is a helyszínen járt, folytatásos beszámolónk második része következik.
Az első nap második epatjában az egyes szubspecialitások engedtek bepillantást abba, hogy már milyen tapasztalatokkal rendelkeznek a mesterséges intelligenciával és hogy milyen irányú fejlesztések várhatók. Paul Parizel a tőle megszokott közérthetőséggel mutatta be a neurológiai képalkotásra vonatkozókat. Hat fő kategória alapján tekintette át a jelen helyzetet, a fő üzenet pedig az volt, hogy a munkamenetbe történő integrációban - tehát például triázsolás, klinikai döntéstámogatás - lehet az MI igazi ereje - és nem feltétlenül csak a “képolvasásban” -, ez utóbbi esetében elsősorban a mérhető, repetitív feladatok elvégzését, a folyamatos nyomon követést segítheti.
Hans-Ulrich Kauczor a mellkasi radiológiáról beszél: a mellkasröntegen a leggyakrabban végzett vizsgálat, de éppen ezért veszély fenyeget, hogy az elkészült képek leletei nem lesznek (rendesen) leírva. Szerencsére ezen a területen már jelenleg is elérhetők különböző alkalmazások, azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy adott populáción - például a hatalmas beteganyag okozta nyomás miatt Kínában - kifejlesztett mesterséges intelligencia nem feltétlenül működik más populációkon. A római Marco Francone kardiovaszkuláris témában tartott előadása előtt meghajolt az egyébként nagyon profi szervezés - vélhetőan az animációktól is hemzsegő diasorát többszöri próbálkozásra sem volt képes lejátszani a rendszer, így csak szóban ismertette gondolatait, melynek üzenete az volt, hogy ebben a teljes kardiovaszkuláris ellátási sor érintett.
A hasi régióban a máj és a prosztata vizsgálatokban van már számottevő tapasztalat mesterséges intelligencia alkalmazása területén a torinói Daniele Regge előadása szerint. Sebészi tervzésben, a prosztata fúziós biopsziája területén van szerepe. Az emlő képalkotásában már két évtizede benne van a CAD, de szerepe azóta sem teljesen tisztázott. Érdekes módon onnantól, amikortól üzletté vált, azóta érdemben nem fejlődött tovább az emlő CAD - ami fontos jel lehet más területeken való alkalmazások esetében is. Az emlő tomoszintézis, illetve emlő tomoszintézis munkamenetében viszont nagyon ígéretes lehetőségek rejlenek, valamint a másodleletezés optimalizálásában is, ami akár felével csökkentheti a leletezési időt.
A szekciózáró összevont konklúzió pedig az, hogy az MI alkalmazásával csökkenthető az elkészítendő képek, akvizíciók száma, valamint kell a teljes folyamathoz is, nem csak a képek elemzéséhez, beleértve a vizsgálandó populáció megfelelő kiválasztását, vagy a visszahívási rátát.
A nap zárószekciójára sem ült le a hangulat. Sőt! Inkább vált tapinthatóvá a feszültség, csak úgy csattogtak a fényképek minden egyes újonnan felvetített diánál: terítékre kerültek a jogi és etikai kérdések. Adrian Brady az adatok fajtáival, illetve potenciális tulajdonosaival kapcsolatos kérdéseket helyezett fókuszba és olyan témákat is érintett, mint az algoritmusok etikája (például triászolás esetében). Emanuele Neri pedig az egészen frissen publikált ESR “white paper”-t mutatta be a témában: What the radiologist should know about artificial intelligence – an ESR white paper (https://insightsimaging.springeropen.com/articles/10.1186/s13244-019-0738-2). Ezt már most ajánljuk figyelmükbe olvasóinknak és igyekszünk referáló kereteiben is bemutatni a közeljövőben.