Személyes beszámoló az Európai Mellkas-radiológiai Társaság 2025-ös kongresszusáról - 4. rész
Hírek - Radiológia Világa | 2025. június 22. 13:53 | Utolsó módosítás dátuma - 2025. november 18. 16:21 | Forrás: Dr. Székely András
Egyszer minden jó véget ér - 4. rész
Elcsépelt mondás, de egyszer minden jó véget ér. Ez érvényes a péntek esti vacsorára és az itt eddig eltöltött néhány napos kirándulásunkra is. Reggel éhgyomorra megkaptuk A.R. Larici (ITA) professzor asszony TNM9-ről szóló előadását. Mivel ez minden gyakorló radiológust érint, részletesebb összefoglalás helyett ajánlanám a témában megjelent cikket Klug és mtsai tollából (https://doi.org/10.1148/rg.240057). A. Schnoekx (BEL) mediastinalis előadására minden idegszálammal próbáltam koncentrálni, mert hamarosan nekem is hasonló témájú előadást kell tartanom, de a tegnapi egész napos program és a korábbi túra halmozott hatása kiütött rajtam, úgyhogy a dual-energy- és a fotonszámlálós CT-ről valamint a tüdő MR-ről szóló előadásokkal meg sem próbálkoztam. De a tüzet tűzzel kell oltani, úgyhogy a felgyülemlett tejsavat egy kis városi kerékpározással hajtottuk ki a szervezetünkből.
Egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy amerre Bergenben jártunk, mindenhol széles kerékpárutak hálózták be a várost, illetve szinte minden sarkon ott állnak a városi kölcsönző kerékpárjai és rollerei. Utoljára Luxemburgban béreltem kerékpárt, és akkor is megállapítottam, hogy turistaként ez a legjobb közlekedési eszköz. Pillanatok alatt bérelhető egy jól karbantartott bicikli, amivel öröm felfedezni a miénknél több nagyságrenddel fejlettebb közlekedési infrastruktúrát. Ráadásul a kerékpártól bármikor kötöttségek nélkül megszabadulhatunk. Érkezésünk előtt egy videóból értesültem, hogy Bergenben található a világ leghosszabb kerékpáros alagútja, amit azonnal felvéstem a bakancslistámra. A központtól csupán 20 perc kerékpározásra van, bár odafelé több helyen rendesen emelkedik az út, és a bérelt kerékpár nem elektromos rásegítéses - egyébként Luxemburgban csak e-bike-ot lehetett bérelni, hiszen ott nem lehet kikerülni az emelkedőket.
A 477 méter magas Løvstakken nevű domb nyugatról határolja a belvárost, de maga Bergen még a domb mögött is bőven folytatódik. 2019 elején ezért elkezdődött egy monumentális építkezés, hogy átfúrják a sziklát egy új villamos vonal számára. A közel 3000 méter hosszú Fyllingsdalstunnelen végül 2023-ban nyitotta meg a két bejáratát, és azóta is folyamatosan nyitva áll az utazó- és túrista közönségek számára. Vészhelyzet esetére a villamos vonal mentén egy második alagút is készült, amibe, a helyiek nagy örömére, kétsávos kerékpárút és futópálya került. Télen, amikor odakint igazán hideg van, sok család látogat ide gyerekekkel, hogy a kicsik a “szabadban” játszanak. El tudom képzelni, hogy például januárban szinte megkönnyebbülés ide bejönni a mínusz 10 fokból, de ma, amikor Bergenben szokatlanul meleg van (közel 20 fok, és napsütés), nem esik túl jól biciklizni egy hatalmas hűtőszekrényben. Oda-vissza letekerjük a távot, ami elégnek is bizonyul, mert bizony keletről nyugatra haladva, az alagútnak is van egy szembetűnő meredeksége. A kerékpároktól megszabadulva, a 2-es számú villamossal még egyszer átutazunk az alagúton, majd egy közeli bevásárlóközpontba térünk be ebédelni. A közel 50 féle üzletből, jó ha három nevével találkoztam már életemben, de ez inkább csak kalandossá teszi a helyzetet. Egy helyi drogériában napozás utáni krémet vásárolunk, mert bizony a hajós kirándulás, és az Ulriken túra közben rendesen leégett a bőr az arcunkon és a végtagjainkon.
Bár érdekelt volna, az időnkbe már nem fért bele a helyi lepra múzeum (Lepramuseet). A betegség a kevésbé ismert nevét (Hansen betegség) egy norvég tudós után kapta, aki ebben az épületben is dolgozott. 1873-ban Gerhard Armauer Hansen fedezte fel a betegséget okozó Gram+ bacillust, ami egy mycobacterium (M. leprae), és egy obligát intracelluláris parazita. A lepra egyébként nem olyan súlyosan fertőző, ahogy a legendák tartják; állítólag a populáció 95% természetes immunitással rendelkezik. Ennek ellenére nagyon sokan betegeskedtek ebben az apró épületben, volt olyan időszak, amikor egyszerre 150 lepra betegséggel élő személyt gondoztak itt.
Ebéd utánra inkább egy vidámabb helyet, a helyi akváriumot látogatjuk meg. A Bergen Aquarium a tengerhez nagyon közel, a város egyik északnyugati csücskében található. Alapterülete a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumhoz hasonló, de itt a helyi tengeri élővilágot mutatják be. A kapun belépve az idelátogatókat kedves pingvin családok, és oroszlánfókák fogadják. Odabent az első teremben a kiállítás a vízmélység köré van berendezve. A part menti területeken állítólag rettenetes mennyiségű szemét van a vízben; az itt élő állat- és növényvilágnak tehát a műanyagokkal és az állandóan változó vízmélységgel kell megküzdeniük. Ahogy egy picit beljebb merészkedünk a partról, egészen gazdag flórával és faunával találkozhatunk. Az itt élő állatok közül legtöbbel már a hal piacon is találkozhattunk; félelmetes látni például a királyrákot természetesebb közegében mozogni. De a vízben az igazán nagy veszélyt nem is az állatok jelentik az emberre, hanem maga az ember. A II. Világháború során például nagyon sok hajó és tengeralattjáró süllyedt el a norvég partok mentén. Például a német U-864, amit Japánba tartó útja során a britek 1945. február 9-én süllyesztettek el. A tengeralattjáró jelenleg 150 méter mélységben kettétörve fekszik a tengerfenéken, rakterében - a feltételezések szerint - kb. 67 tonna higannyal. Az azóta eltelt 80 év alatt a higanynak elég ideje volt kémiai reakcióba lépni a tengervízzel és az tengerfenéken élő baktériumokkal, melyek hatására rendkívül mérgező metilhigany keletkezett, ami a táplálékláncon keresztül az emberi szervezetben idővel megjelenik. De nem csak lehangoló témákkal találkoztunk. Megismerhettük a “Bleke” lazacot, ami csak a Norvég Byglandsfjorden tórendszerében található meg, mivel ezeknek a halaknak az ősei a jégkorban szó szerint ebben a 167 m mély tóban rekedtek, amikor a jég visszahúzódott. Azóta ebben a kristálytiszta és emiatt iható vizű tóban élnek, és állítólag apró méretük ellenére rendkívül ízletesek.
A part mentén az akváriumtól a belváros felé sétálva megpillantunk néhány alacsony, zöldre festett, fekete tetős épületet, amik egy kétsávos úszómedencét fognak közre. Az épület leginkább a 21310 számú Lego szettre hasonlít. Ez a helyi strand. Az idelátogatóknak a medencén kívül még lehetőségük van a tengernek egy nagyon apró, sárga jelzésekkel jól körülhatárolt szeletében is megmártózni. Azt sajnos nem láttam, hogy milyen mély ott a víz, de a nyílt vízi medencéhez tartozik egy komolyan ugródeszka is, illetve a víz ugyanolyan sötét színű, mint ahol a hajók járnak.
A konferencia záró eseményére érkezek vissza. Anagha elmondja, hogy idén 49 országból 630 résztvevő érkezett, illetve felhívja a figyelmet, hogy a téli továbbképzőre, amit idén Finnországban rendeznek, már elindult a regisztráció. A tervezett fél óra helyett néhány perc alatt lezavarják a búcsú programot. Prof. Prosch ismerteti hogy jövőre Salzburgban lesz az ESTI kongresszus, és ha már ő az elnök, akkor szeretne jövőre néhány újítást bevezetni, de ezekről konkrét részleteket még nem árult el. Szerencsére az osztrák város Magyarországról sokkal közelebb van, mint bármelyik olyan város, ami eddig ESTI rendezvénynek helyszínéül szolgált. Úgyhogy nincs több kifogás, aki szeretne egy igazi mellkasi kongresszuson részt venni, az már most írja be a naptárába: 32. ESTI Kongresszus - 2026.06.04-06. Salzburg, Ausztria. Bécsből szélsebesen (majdnem 300 km/h) mennek a vonatok Salzburg felé, úgyhogy érdemes tömegközlekedéssel tervezni legalább onnan.
Az idei kongresszusra beérkezett e-poszterek a következő linken érhetőek el: https://esti2025.smart-abstract.com/eposter/#/posters. Idén Dr. Kovács Anitának (Szeged) volt elfogadott tudományos anyaga “CT imaging of acquired pulmonary artery stenosis” címmel.
A beszámoló 1. része itt érhető el.
A beszámoló 2. része itt érhető el.
A beszámoló 3. része itt érhető el.