Személyes beszámoló az Európai Mellkas-radiológiai Társaság 2025-ös kongresszusáról - 3. rész
Hírek - Radiológia Világa | 2025. június 17. 08:19 | Utolsó módosítás dátuma - 2025. július 12. 18:15 | Forrás: Dr. Székely András
Cornelia - 3. rész
Ha többször jár az ember ugyanannak a társaságnak a rendezvényeire, vagy követi az online közreadott előadásaikat, akkor szerencsére az információ 50-60%-a egy idő után ismétlődik. Ezért sem aggódtam túlságosan amiatt, hogy lemaradok valami fontosról, ha pénteken a nap első, nagyobbik felét inkább a tegnapi túra kipihenésével illetve utazással töltöm.
Norvégiában meglehetősen tagolt a táj, amit a helyiek iszonyatos munkával teljesen élhetővé formáltak. Völgyhidak, függőhidak, hagyományos- és vízbe merített alagutak százai hálózzák be az országot és biztosítják a zavartalan autós- és tömegközlekedést. Szükség is van ezekre, hiszen főleg az ország nyugati részén dominálnak a fjordok, azok a meredek sziklafallal övezett tengeri benyúlások, ahol a víz mélysége több száz méter is lehet. A fjordok érdekessége, hogy relatíve védettek, mert a legtöbb fjord bejárata (szája, ahogy itt hívják) keskeny, ami meggátolja, hogy a sós - és az édesvíz gyorsan keveredjen. A fjordokat természetesen szervezett hajókirándulások keretén belül meg is lehet látogatni. Mi egy 3,5 órás utat választottunk, ami során egészen messzire (becslésem szerint kb. 50 km vizen), egy Mo nevű falucskáig utaztunk.
A jegyvásárlás 2025-ben egy telefonnal pillanatok alatt elvégezhető, akár az indulás napján a reggeli közben is. Az instrukció szerint indulás előtt 20 perccel már gyülekező van a megadott koordinátáknál, amire, nyugodt szívvel, a megszokott Maps alkalmazásban rá is terveztem egy sétát. Az indulási pont ismerős volt, mert a piac közvetlen közelében van, és ott találtunk is egy táblát, amin az a hajó volt feltüntetve, ami az alkalmazásban is látható volt. De 9:42-kor még csak mi voltunk ketten, aztán jött egy hölgy, akit megnyugtattunk, hogy mi is oda várunk, tuti minden rendben lesz! ;)
Kb. 9:45-kor, tehát indulás előtt 15 perccel megjelent egy idősebb, vállig érő-, ősz hajú hölgy, aki láthatóan nagyon feszülten bújta a telefonját és mint az két elharapott fél mondatából kiderült, ő is valami hajótúrát keresett. Ránk nézett és szerintem azonnal értékelte a helyzetet, vagyis, hogy nagyon nem jó helyen várakozunk, úgyhogy hollandos angollal vezényelt át minket az általa jónak vélt kikötőbe, amit egy étterem takart el a szemünk elől. A nagy rohanás közben valami összeállt a fejemben; a hang, az akcentus, a haj és a magasság…Bakker, épp az ESTI egyik prominens alakja, Prof. Cornelia Schaefer-Prokop vezényelt át minket, mintha ő lenne a tanárnő az osztálykiránduláson!
A Bergen menti kikötőkben különféle hajók százaival találkozni. Van itt fából készült vitorlás, illetve több emeletes óceánjáró és a kettő között mindenféle: halász-, katonai-, kábelfektető hajó és természetesen az igazi elegáns yachtok. Már Tromsø-ben is rácsodálkoztam, hogy a part menti járdáról, ha behajítanék egy követ a vízbe, az biztosan több tíz méter mélyre süllyedne. De az elképesztő mélység csak fokozódik, ahogy távolodunk a parttól. Bergentől kicsivel északra áll egy építészeti remekmű, az 1300 méter hosszú NordHordland Híd. A híd a keleti oldalán egy átlagos függőhídra emlékeztet; ez a szakasz két pilon között, a tenger fölött 32 méterre van kifeszítve. Viszont a híd további része alatt a tenger majdnem 500 méter mély; nem, nem elírás, ötszáz méter víztömeg van alattunk! Ilyen mélységbe még a norvég mérnökök sem tudnak pillért rögzíteni, viszont ezt a szakasz nagyon ötletesen légbuborékos betonból készült pontonokra építették, melyeket erős huzalokkal rögzítettek a tengerfenékhez. A két szakaszt egy meredek úttest köti össze, ami a vízállásnak megfelelően változtatja a dőlésszögét. Autóval biztosan még izgalmasabb rajta átkelni!
Az utazás első órája picit unalmasan telik, mert azon a szakaszon még nem annyira látványos a táj. Összeszedem bátorságom és megszólítom a professzor asszonyt, aki a hajó legvégén kedélyesen fotózgat a telefonjával, miközben dacol a menetszéllel. Nem tudom milyen gyorsan mentünk, de néha úgy éreztem, hogy a telefonom simán kirepult volna a kezemből, ha nem szorítom eléggé. Cornelia roppant barátságos, néhány perc után már arról mesélek neki, hogy épp milyen cikken dolgozom, ő pedig sorolja, hogy Bergen után mennyi szakmai elköteleződése van. Ezek közül a legizgalmasabb a közelgő éves találkozó, amit a Fleischner Társaság szervez Rómában. Ez a kb. 70, nemzetközi szakembert tömörítő szervezet pont olyan megfoghatatlan mint a szabadkőművesek egy Dan Brown regényben. Mindenki hallott már róluk (és kicsit össze is rezzen nevük hallatán), talán olvasott is már a társaság által kiadott cikket, de kevesen találkoztak a tagokkal. Itt Bergenben most épp jelen vannak páran, de nem adhatom ki mindegyik nevét!;)
A túránk valóban olyan tájakon végződik, amit a prospektusban mutogattak. Egy szűk szakaszon haladunk át, ahol mindkét oldalon csak néhány méter van a hajónk széle és a part között, majd egy éles bal kanyar után megváltozik a táj. A vízfelület kiszélesedik, a sziklafalak meredeken, több száz méterre emelkednek. Megérkeztünk az igazi fjordokhoz! Itt a part mentén szinte semmilyen emberi beavatkozás nyomát nem látni, leszámítva azt az egy magas feszültségű vezetéket, ami alatt elhaladtunk. Néhol kisebb, aztán egészen nagy vízesések is felbukkannak. Ekkora már annyi időt töltöttem az erős szélben, hogy csak reménykedni tudok abban, hogy másnapra nem kapok fülgyulladást. Megérkezünk Mo falucskába, ami maximum tíz, színesre festett házikóból és egy kisebb kőbányából áll. Innen már csak horgászcsónakkal lehetne még tovább haladni, a mi hajónknak viszont vissza kell fordulnia.
Érkezésünk után Cornelia is siet a kongresszusra, mert hamarosan elnökölnie kell egy fontos szekciót, ahol végre bemutatják az új tüdőgócokra vonatkozó ESTI ajánlást. Így a Fleischner, BTS, LungRADS után végre Európa is büszkén mondhatja, hogy “nekünk is van, bibi!”. De komolyan, miért kell még egy ajánlás, gondolhatná jogosan a leletező orvos? Viszont ezt az új ajánlást inkább egy LungRADS 2.0-nak, vagy - aki iPhone-os - LungRADS Plus-nak kell felfogni. Egyrészt a kis gócok vonatkozásában kitolja a kontroll vizsgálat idejét, hiszen a kis gócoknál több idő kell a valós növekedés bizonyításához, illetve ezeknél a gócoknál a mérés is eleve pontatlan. Továbbá jól megjegyezhető, egész számú térfogatértékeket határoz meg, szemben az amerikaival (ki szokott például a szolid gócoknál emlékezni az 1767 köbmilliméteres határértékre?).
A késő délutáni szekcióban Mario Silva (ITA) adott elő az interstíciális tüdőeltérésekről (ILA). Túl sok újdonsággal szerencsére nem szolgált. Munkatársainak vizsgálata szerint, 21000 mellkas CT alapján, 44%-ban az ilyen jellegű eltérések nem jelennek meg a leletekben, pedig ezek akár igazi fibrózis előjelzői is lehetnek. Számtalan kiváló esettel illusztrálta az előadását, melyek közül kiemelném azt a megjelenési formát, amikor például a jobb felső lebenyben dorsalisan látszik egy emphysemára hasonlító, de attól durvábban felritkult terület, amire GGO rakódik - emellett azonban csak minimális az emphysema a tüdőben. Ezt sokan csak dohányzás okozta eltérésnek tudják be, pedig ezt a típust is érdemes követni.
Ezt követte Dr. Jeffrey P. Kanne (USA), akinek a témája az EVALI, vagyis a hevített dohánytermékek okozta tüdőkárosodás volt. Az elektromos cigarettát 2003-ban találták fel Kínában, ahonnan aztán világhódító útra indult. A hevítés során természetesen mindenféle kemikália a belélegzett levegőbe kerül: aldehidek, ketonok, hidrokarbonok, propilén-glikol, növényi glicerin, nehézfémek és diacetil, hogy néhányat említsek. Ezek megzavarhatják a szurfaktáns termelést, bronchiolitist okozhatnak, fokozhatják a nyák elválasztását, vagy direkt sejtmérgek illetve karcinogének. Az egyik leghírhedtebb a diacetyl, ami ehető és vajas ízt kölcsönöz a popcornnak, belélegezve azonban súlyosan károsíthatja a tüdőt. Egy “Az Illinois vizsgálatként” elhíresült tanulmányban szereplő 98 fiatal közül majdnem 50%-a az intenzív osztályon kötött ki elektromos cigaretta használatát követően, bár itt feltételezik, hogy valami szennyeződés került a dohánytermékbe. Az EVALI leggyakoribb megjelenési formája egy másik vizsgálatban a szervülő pneumónia volt, de azt az előadó is hangsúlyozta, hogy a COVID, az influenza, az EVALI és a gyógyszer okozta ártalom nézhet ki akár teljesen ugyanúgy is.
A nap utolsó szekciója, és egyben fénypontja a kvíz volt, ahol két 3 fős csapat versengett egymással, hogy megfejtsék Anagha eseteit. Ennek a prgoramnak magyar vonatkozása is volt! M. Das (DE), H. Prosch (AUT) és Kerpel-Fronius Anna csapatával szemben egy izraeli-belga-német trió ült. A feladványok igazán nehezek voltak: arteria pulmonalis szarkóma, meliodosis, NF, emphysematosus cholecystitis, kettős ASD csak, hogy néhány említsek a kedvenceim közül. Emellett volt néhány nem radiológiai kérdés is; például, hány tonna egy-egy betű a repülőtérrel szemben lévő “BERGEN?” feliratból?
Több szekció aznap már nem volt, de a hivatalos program még nem ért véget. 19 órakor kezdődött a vacsora, melyet Bergen egy másik magas pontján, a Fløyen-hegy tetején rendeztek. A Fløirestauranten egy százéves étterem, amihez a városközpontból egy siklóval lehet könnyedén feljutni, de több gyalogos útvonal is vezet ide. Bár ez a csúcs alacsonyabban van, mint az Ulriken, a kilátás talán még attól is jobb, mivel pont alattunk terülnek el a kikötők, és a történelmi belváros. A szervezők nem bíztak semmit sem a véletlenre. Körülbelül 1 órán át várakoztatták a tömeget, és ez idő alatt helyi alma szájderrel ittatták őket. Este 8 után a hangulat már kellően a tetőfokára hágott, úgyhogy beengedtek minket az épületbe, annak a legmagasabb emeletén lévő kb. 120 férőhelyes különtermébe. Itt nyolc fős asztaloknál ülve fogyaszhattuk el a felkínált három fogást, melyek mint táplálék betöltötték funkciójukat, de nem képviselték a konyhaművészet magas fokát. A hangulatot azonban ez sem rontotta el, sőt még csak ez után következett a dj, aki a 80-as, 90-es évek slágereiből válogatta a talpalávalót. Tényleg remek kis buli volt, ahol még az igazi nagy nevek is beálltak táncolni, de ez az ECR-en is így szokott lenni szombat este. Azt viszont nem tudom, hogyan lehet így másnap, akár már reggel 8 órakor értelmes előadásokat tartani, de ez lehet, hogy a szakma csúcsának is a csúcsa.