Személyes beszámoló az Európai Mellkas-radiológiai Társaság 2025-ös kongresszusáról - 1. rész

Hírek - Radiológia Világa | 2025. június 12. 06:21 | Utolsó módosítás dátuma - 2025. július 12. 18:58 | Forrás: Dr. Székely András

Vissza Norvégiába

Hat hónap telt el az Európai Mellkas-radiológiai Társaság (ESTI) téli továbbképzője óta, ahol az utolsó előadása során a jelenleg még elnök, Dr. Anagha Parkar azzal köszönt el a társaságtól, hogy majd Bergenben sok esőre készüljenek. Az itthoni majdnem nyári meleg után a norvég időjárás megint egy erős váltásnak ígérkezik, de legalább a nap hasonlóan kel- és nyugszik, ahogy Magyarországon megszokhattuk. Norvégia második legnagyobb városa a nyugati parton, Oslóval azonos szélességi körön fekszik, de a Golf-áramlatnak és a környező magas hegyeknek köszönhetően az ott tapasztalhatótól kellemesebb, ám csapadékos klímával rendelkezik. A hegyek megvédik a várost a fagyos északi- és keleti szelektől, míg a tengeri áramlat télen enyhít a hidegen illetve nyáron kellemes hűsítő hatása van.

Bergent körülbelül 1070-ben alapították, és földrajzi adottságainak köszönhetően idővel Norvégia fontos kereskedelmi- és kikötő központjává majd rövid ideig fővárosává is vált. Érdekes, hogy izlandi és feröeri nyelveken még mindig Bergvin a neve, amiből a “berg” hegye(ke)t a “vin” pedig egy legelőn vagy réten kialakított új települést jelent. Gondolom ehhez hasonló a magyar települések neveiben az “újfalu” vagy az “újváros” szótag.   

Budapestről egészen kedvező időben, 13 órakor indul a norvég légitársaság Oslóba tartó járata, ami ma a köztes állomásunk lesz. 2,5 óra zavartalan utazás után érkezünk a norvég fővárosba, ahol körülbelül 1,5 óránk van barangolni a csodálatos, Makovecz Imre tervezéseire emlékeztető, óriási belmagasággal rendelkező hangáron belül és megkóstolni néhány norvég péksüteményt. Ezek közül kiemelkedő a vanília krémmel töltött, kókuszreszelékkel gazdagon megszórt kelt tészta, amitől újra a plafonra ugrik a vércukorszintünk. Itt csatlakozunk a magyar delegáció egyik tagjához, egy szegedi kolléganőhöz; a többiek már Bergenben várnak. 

Meglepetésemre a reptér egyik nagyobb folyosóján az egyik kevésbé ismert kínai elektromos autógyártó legújabb termékével lehet ismerkedni. A kicsit furcsán hangzó Zeekr a Mercedes és a BYD szerelemgyereke volt, mert a német márka azóta már nem kér láthatást, de ha jól informálódtam, ez a márka jövőre kis hazánkban is megjelenik majd. 

Oslo és Bergen között csupán 50 perc az út a levegőben, amiért talán nem érdemes repülőre ülni. Főleg azért mert a két város között gyönyörű havas hegyek, fenyvesek és fjordok terülnek el, melyekben valószínű, hogy jobb például vonaton ülve gyönyörködni. Arról már csak a hotelszobában a turistatérkép hátulján lévő hirdetésről tájékozódok, hogy ez a vonatozás egy rendkívül népszerű program errefelé. Bumm neki! Majd legközelebb! 

A bergeni reptér kicsi, de legalább tényleg 3 perc onnan kijutni, és a kijárat után csak egy lépcsőn kell lesétálni a belvárosig közlekedő villamoshoz. A jegyvásárláskor kicsit elbizonytalanodunk, mert kétszer is be kell ütni a bankkártya adatokat, és ilyenkor joggal bizonytalanodik el az ember fél úton. Aztán kiderül, hogy nincs csalás, csak a jegyet a bankkártyához társítja a rendszer és emiatt így lehet lehívni a telefonra a korábban az automatán keresztül megvásárolt virtuális vonaljegyet. A villamos körülbelül 40 perc alatt ér be Bergen szívébe, és közben 26 megállóban áll meg, de ez turistaként nem zavaró, mert minden új körülöttünk. Az utazás során megannyi alagúton, és völgyhídon haladunk át, de több dombot is meg kellett másznia a villamosnak. 

Bergen hasonlóan Tromso-höz széles területen nyúlik el, hiszen a tenger és a meredek dombok, hegyek között csak egy viszonylag keskeny területre lehet építkezni. A lakosok száma közel 300 ezer, de sokkal jobban hasonlít egy kisvároshoz, ahol tényleg minden karnyújtásnyira van. A végállomás egyébként pont a kongresszusi központ mögött található, de a hotelig is csak 7 percet kell sétálni. 

Bergennek ez a nyugati csücske az, ahová már majdnem 1000 éve szinte minden nap hordják a tengerészek a friss árujukat. Kora hajnaltól késő estig kapható és helyben fogyasztható itt lazac, rák, polip, de igazi kuriózum a tengeri sün és a bálna szelet is. Ez utóbbiból steaket sütnek. Idefelé jövet, még a repülőn több ízben láthattuk, ahogy a nyílt vízen egy-egy nagyobb hajó gondoskodó anyaként őrzött 6-8 kör alakú, több tíz méter átmérőjű hálót, amiben lazacot és pisztrángot tenyésztenek. 

A halpiac közvetlen közelében található Bryggen, ami egy sor fából épült, skandináv hangulatú, emeletes házikó, melyek között keskeny macskaköves utcák húzódnak. Régen ezekben ütötték nyélbe az üzleteket, de ma már az utcafronton inkább szuvenírboltok, vagy kocsmák, illetve még beljebb művészek műhelyei találhatóak. Viszont Itt sétálva átjön az, hogy milyen lehetett Bergen régen, amikor még minden ház fából készült. A szú rágta gerendák bár dacoltak a csapadékos időjárással, de a tűzzel szemben többször maradtak alul. Bergen történelme tele van a város jelentős részét érintő tűzvészekkel. 

A nap végéhez közeledve, a hotel felé sétálva tudatosul bennem két dolog. Az első, hogy mennyi elektromos autó szaladgál errefelé, azon belül is rengeteg a Tesla. Norvégia ugyan gazdag kőolajban, de nem égetik el, hanem eladják. Vízi erőművekkel termelnek áramot, és inkább azzal hajtják az autókat is. Tavaly az újonnan eladott autók közel 90%-a volt tisztán elektromos meghajtású és az utakon az ilyen jellegű járművek 30%-ot tesznek ki. 

A másik dolog, ami viszont zavar, hogy a nap valahogy még mindig úgy süt mintha délután 5 óra lenne pedig már este 9 után vagyunk! A hotelbe visszatérve meg is kérdezem a recepcióstól, hogy itt mikor szokott lemenni a nap, amire egy bizonytalan mosollyal válaszol, majd hozzáteszi, hogy “az változó.” 

Most éppen 22:31-et mutat az óra és odakint olyan világos van, hogy odakint még nyugodtan lehetne például tollasozni. 

Akkor ennyit az eredeti feltételezésemről, hogy majd itt a nap hasonlóan fog viselkedni, mint ahogy azt megszokhattuk. Cserébe viszont esőnek nyoma sincs, pedig már annyira várom, hogy kipróbáljam az egyik automata esernyőbérlő masinát! A napsütés ellenére viszont hideg van, 10-13 fok, amihez kell legalább egy vékony kabát. 

Holnap tehát kezdetét veszi az ESTI éves kongresszusa és holnap vizsgázok is!