Képalkotás a klinikum szolgálatában

Hírek - Radiológia Világa | 2019. szeptember 16. 17:19 | Utolsó módosítás dátuma - 2019. október 20. 19:37 | Forrás: radiologia.hu

„Úgy kell kinéznie az egyetemi radiológiának, ahogyan kinéz a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán a képalkotás” – prof. dr. Merkely Bélával, a Semmelweis Egyetem rektorával a képalkotás egyetemi jövőjéről beszélgettünk.

Képalkotás a klinikum szolgálatában

Rektor úr, hogyan fogalmazná meg a Semmelweis Egyetem radiológiai ars poeticáját?

A válasz viszonylag egyszerű, úgy kell kinéznie az egyetemi radiológiának, ahogyan kinéz a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán a képalkotás. Evidencia, hogy a képalkotó, a radiológus nélkül nincs olyan orvosi szakma, amely bármilyen irányba el tudna indulni – talán még a patológia sem. Nincs olyan szakma, amely nem hasznosítaná a képalkotás eredményeit. A képalkotás a klinikai diagnózis és a terápiás terv felállításában, valamint a terápia követésében játszik döntő szerepet, ebből adódóan nem egy elektív tevékenység. Tehát nem érünk rá képet alkotni majd a jövő héten, három hét múlva vagy két hónap múlva, illetve amikor éppen van rá kapacitás. A képalkotás igénybevétele attól függ, hogy milyen kérdés, milyen klinikai probléma az, amelynek kapcsán döntést kell hozni. Szív- és érgyógyászatból például tudok olyan eseteket, amelyeknél öt, tíz, húsz percen vagy fél órán belül szükség van a képalkotás eredményére. De természetesen komoly igény van az egyszerűbb kontrollra vagy nyomon követésre is, amelyhez az alapvető információkat szintén a képalkotás adja meg.

Ilyen alapokon nyugszik a Városmajorban a képalkotás?

Ez a rendszer így működik a Városmajorban. Nagy szükség van ennek megteremtéséhez egy úttörő és kiemelkedő szakember személyiségére mint amilyen a nemrég elhunyt Hüttl Kálmán professzor volt. Olyan nincs, hogy ha valamire azonnal szükség van, akkor az ne állna rendelkezésre. Persze, ehhez kell humán erőforrás és eszköz, valamint megfelelő vezető, aki az elvárásokat betartatja, illetve nagyon jó munkatársak, akik jó leletet írnak. Kiváló radiológusok, jól felkészült szakemberek, professzionális radiográfusok és elkötelezett asszisztensek. Rektorként azt vállaltam, hogy ilyenné válik a Semmelweis Egyetem is: a városmajori jó példát az egyetemre is kivetítem.

A Szív- és Érgyógyászati Klinika az origó?

A Városmajor folyamatos üzemmódban funkcionál. Vannak az egyetemnek természetesen hasonló színvonalú műhelyei, de szervezettségben, tudásban, tudományos eredményben, innovációban, oktatási tevékenységben, összeségében ez a klinika a zászlóshajó. Én azt szeretném, hogy minél több ilyen klinikája legyen az egyetemnek. Az egyetemi radiológiai ellátással kapcsolatban is ilyen elvárásokat fogalmazok meg, egy olyan képalkotó egységet szeretnék létrehozni: ami teljes egészében a klinikum szolgálatában áll. Ehhez teremtjük meg most a feltételeket.

Képalkotás a klinikum szolgálatában?

Talán ez a fő üzenet. De nem csak a klinikum kiszolgálásáról van szó. A városmajori radiológiának elég jelentős kutatás-fejlesztési profilja van. A jó klinikum és a tudományos teljesítmény márpedig kéz a kézben jár. Tőlem, a klinikustól, sokan megkérdezik, főleg a fiatalok: mit kell ahhoz tenni, hogy sikeresek legyünk a tudományban. Mindig azt válaszolom: elsőként nagyon jó klinikusnak kell lenni, és ha nagyon jó klinikus vagy, akkor lehetsz sikeres kutató. Nagyon jó klinikusként a betegeinket kiválóan kell diagnosztizálni. Adatainkat megfelelően kell gyűjtenünk és megőriznünk, ebből lesz a klinikai tudomány, a klinikai vizsgálatok és a transzlációs kutatások.

Mennyit változott a képalkotás ahhoz az időszakhoz képest, amikor megkapta az orvosi diplomáját?

Emlékszem, amikor 1991-ben végeztem, a Semmelweis Egyetem egyik tanszékén volt egyetlen szívultrahang és itt, a Határőr úton működött az ország első MR-berendezése. Az országban volt néhány CT és egyetlen MR. Ezzel szemben ma, amikor a rezidens beérkezik ide hozzánk, mi már a harmadik napon azt várjuk tőle, hogy ultrahanggal nézze meg: van-e vér vagy egyéb folyadék a pericardiumban, illetve mozog-e a betegünk szíve. Fonendoszkóppá vált az ultrahang, és a mindennapi terápiás döntéshozatal eszközévé a CT és az MR. Ez a változás nem csak a technológia rendelkezésre állásában, hanem a jubileumi tanévben életbe lépő új, gyakorlati oktatást előtérbe helyező egyetemi tananyagban, a curriculumban is változást igényelt. Ma meg kell tudnunk jósolnunk ezen a területen, hogy mi várható tíz év múlva.

Ezért van szükség új stílusú egyetemi képalkotó diagnosztikai ellátásra?

Azért döntöttünk egy fiatal és dinamikus vezető és csapat mellett, mert a jövő orvoslása az informatikát és a mesterséges intelligenciát készség szinten alkalmazza. Ez az új csapat kutatóként nem csak a magyar orvostudomány, hanem a magyar radiológia asztalára is nemzetközileg jegyzett eredményt tett le – megkapják hát az esélyt, hogy egyetemi szinten bizonyítsanak. Ami megvalósult az elmúlt tíz évben a Városmajor radiológiájában, azt most transzlációként a teljes Semmelweis Egyetemre kiterjeszthetik.