Csernobil és az orvosi radiológia 2.

Hírek - Radiológia Világa | 2019. július 08. 20:16 | Utolsó módosítás dátuma - 2019. július 18. 20:03 | Forrás: dr. Olajos Eszter Ajna - radiologia.hu

A sugárvédelem alapjai 2.

Csernobil és az orvosi radiológia 2.

A sugárvédelem elméleti alapjaiban és alapelveiben való elmerülés után (Képalkotó vizsgálatok egy atomkatasztrófa tükrében – mit üzen nekünk Csernobil?; A sugárvédelem alapjai 1.) evezzünk gyakorlatiasabb vizekre és vizsgáljuk meg azt, hogy ki és hogyan állapítja meg, hogy mekkora lehet egy ionizáló sugárzással járó vizsgálat/kezelés dózisa, ez a dózis hogyan csökkenthető, mi a teendő a határérték túllépése, szövődmény vagy vészhelyzet esetén.

Diagnosztikai irányadó szintek

Diagnosztikai irányadó szintek meghatározása fontos, hogy az optimálás során segítsen összehasonlítani egy radiológiai osztály gyakorlatát a standarddal.
Diagnosztkai irányadó szintek meghatározásához össze kell gyűjteni számtalan diagnosztikai és terápiás egység dózisértékeit egy bizonyos vizsgálat/beavatkozás és betegcsoport esetén, ezután a megkérdezett intézmények 75%-ának mediánjából meghatározható az irányadó szint.
Ha az előző kész, akkor az egyes intézeteknek is meg kell vizsgálniuk a saját gyakorlatukat, hogy meghatározzák az ugyanahhoz a vizsgálathoz tartozó intézményi median dózist. Az egyes intézeteknek is meg kell vizsgálni azokat a vizsgálati protokollokat, ahol ez a median dózisérték magasabb vagy alacsonyabb, mint a megfelelő országos irányadó szint, mert ez lehetőséget ad a dózist és a képminőséget optimálni. Egyes konkrét esetekben, amikor a dózis eltér az intézményi mediántól, vizsgálni kell, hogy ezt a dóziseltérést nem hiba okozta-e.
Fontos megérteni, hogy bár egy személytől, egy intézettől vagy intézetek egy kis csoportjától származó középértékek hasznosak lehetnek, diagnosztikai irányadó szintek felállítására nem alkalmasak, mert nem mutatnak kellő variabilitást, hogy bemutassák a szolgáltatók klinikai gyakorlata közötti különbségeket.
Magyarországon a diagnosztikai irányadó szinteket az Egészségügyi Szakmai Kollégium állapítja meg és vizsgálja felül háromévenként, ennek meghatározása jelenleg is hiányzik.

Dóziskorlátozás

Az egyes országok kormányzata meghatároz számos éves dózis határértéket (Magyarországon 487/2015. kormányrendelet), amelyek azonban figyelmen kívül hagyják a természetes háttérsugárzásból és az egyes személyeket egészségügyi forrásból ért dózisexpozíciókat (az egészségügyi forrásból diagnosztikai vagy terápiás céllal alkalmazott dózisexpozíciónak nincsen dóziskorlátja).

sug3_01

A várandós munkavállalónak a várandósságának írásbeli bejelentése után olyan feltételek mellett kell dolgoznia, hogy a születendő gyermeket ért egyenértékdózis az észszerűség mellett a legalacsonyabb legyen és legalább a terhesség hátralévő ideje alatt vélhetően ne haladhassa meg az 1mSv-et. A csecsemőt szoptató munkavállaló az erről szóló bejelentése után nem foglalkoztatható olyan munkakörben, amely a radionuklid-felvétel vagy a test szennyeződésének jelentős kockázatával jár.
Az 1mSv lakossági határérték alól lehet kivételt tenni olyan családtagok vagy közeli barátok esetén, akik a beteget ápolják, gondozzák, segítik, így az ő effektív egyenértékdózisuk határa 5mSv/év. Ez azért lehetséges, mert a hozzátartozó ápolása a beteg és az ápoló hozzátartozó számára is előnyökkel jár.

Határérték túllépése

Mi történik, ha egy sugárterhelésnek kitett munkavállaló túllépi a határértéket vagy egy vizsgálat közben a betegnek adott dózis lesz túl magas?

Országonként különböző gyakorlat van, de általában:

  • a munkavállalót az év hátralevő részében távol kell tartani minden munkahelyi sugárforrástól,
  • a sugárforrásul szolgáló készüléket üzemeltetőnek egy jelentést kell kitöltenie, amiben részletes hibaelemzést és cselekvési/javítási tervet kell felállítania, hogy a jövőben hogyan kerüli el a hasonló eseteket,
  • pénzbüntetéssel lehet sújtani,
  • ha többször megismétlődik, fel kell függeszteni az adott készülék működését.

Dóziscsökkentés

A dóziscsökkentés három általános módszere:

Idő: a sugárdózis mennyisége egyenesen arányos a besugárzás idejével és független a sugárzás típusától vagy attól, hogy a sugárzás radioaktív anyagból vagy ionizáló sugárzást leadó készülékből származik. Ha megkétszerezzünk a sugárexpozíciós időt, megkétszereződik a dózis. Fontos, hogy a sugárzással dolgozó személyzet olyan alacsonyra csökkentse a sugárexpozíciós időt, amennyire lehetséges. Ez különösen igaz a nuklearis medicinában, ahol a beteg, amint megkapja a tracert (ionizáló sugárzást kibocsájtó gyógykészítményt), folyamatosan sugárzó lesz. Ilyen esetekben fontos, hogy a személyzet csökkentse a beteggel való kontaktus idejét, amennyire a minőségi betegellátás mellett lehetséges.

Távolság: a sugárforrástól távolodva a dózis a távolsággal négyzetes arányban csökken. Ha megduplázzuk a forrástól való távolságot, a dózis a negyedére csökken. Ehhez a sugárforrást pontszerűnek tekintjük, ami nagyjából igaz az egészségügyi sugárforrásokra, kivéve a nuklearis medicinában, ahol a radioizotóp az egész szervezetben oszlik el. Ilyen esetekben, továbbra is igaz, hogy a dózis a távolsággal csökken, bár kisebb mértékben, mint a fent leírtaknál.

Védőeszköz: a védőeszköz elnyeli a sugárzás egy részét, mielőtt az elérné a testet. A sugárzás intenzitása exponenciálisan csökken a védőeszközben, ami azt jelenti, hogy a sugárzással való kölcsönhatás az eszköz felszínének közelében történik, és egyre csökken, ahogy haladunk a mélyebb rétegek felé. Ez azt is jelenti, hogy a fotonok 100%-át nem tudja elnyelni (bár igen közel jár hozzá). Mi teszi a jó védőeszközt? A védőeszköz foton elnyelési képessége függ az anyagától és a sugárzás típusától. A foton elnyelés függ:

  • a védőeszköz vastagságától (2mm vastagság jobb, mint 1mm),
  • az anyagának sűrűségétől (1mm vastag vízréteg jobban véd, mint 1mm rétegvastagságú gőz normál nyomáson),
  • az anyag rendszámától (1mm vastag ólom (rendszám 82) jobb, mint 1mm lágyszövet (rendszám kb. 7,8),
  • sugárzás energiájától (1mm ólom többet nyel el 50keV fotonból, mint 70keV fotonból) bizonyos kivételek mellett.

A védőeszköz foton árnyékoló tulajdonságát a half-value layer-rel (HVL) jellemezhetjük. Ez az a vastagság, amely a fotonok felének elnyeléséhez kell. A röntgencsőből származó 80kV vagy ez alatti sugárzás felének elnyeléséhez kevesebb, mint 0,1mm rétegvastagságú ólom szükséges (ólom HVL-je ez esetben kisebb, mint 0,1mm).

Szövődmény

A radiológiában szövődménynek számít, ha egy folyamat a hagyományostól eltér. Ilyen eltérés, ha

  • A leadott dózis az előírt dózisnál legalább 50 mSv effektív egyenértékdózissal több, legalább 500mSv esik egy szövetre, szervre vagy a bőrre és:
    • a teljes leadott dózis az előírthoz képest legalább 20%-kal több,
    • a teljes leadott dózisadag az előírthoz adaghoz képest legalább 20%-kal több vagy kiesik az előírt tartományból.
  • A leadott dózis meghaladja a 50 mSv effektív egyenértékdózist, legalább 500 mSv esik egy szövetre, szervre vagy a bőrre az alábbiak valamelyikének következtében:
    • hibás radioaktív gyógykészítmény,
    • hibás beadás,
    • személy- vagy emberi eredetű vizsgálati tárgy cseréje,
    • hibás kezelési mód,
    • hibás csomagolás.
  • Minden olyan esemény, amely nem szándékolt, maradandó szövet- vagy egészségkárosodást okoz.

Ha szövődmény lép fel, az engedéllyel rendelkező üzemeltetőnek kötelező:

  • szóban, telefonon értesíteni a hatóságot az eseményt követő egy naptári napon belül,
  • írásos jelentést kell küldeni a hatóságnak és a kezelőorvosnak 15 napon belül,
  • értesíteni a kezelőorvost 24 órán belül,
  • értesíteni a pácienst, hacsak,
    • a kezelőorvos átvállalja az engedélyestől a páciens értesítését vagy
    • a kezelőorvos megítélése szerint káros lehet értesíteni a beteget.

Radiológiai vészhelyzet

Radioaktív anyag véletlen vagy szándékos környezetbe jutása esetén a lakossági expozíció felléphet:

  • külsőleg a bőr vagy a ruházat radioaktív anyaggal való érintkezése során,
  • belsőleg a radioaktív anyag emésztésével vagy belégzésével.

Egy radiológiai vészhelyzet során a beteg kórházi stabilizálása előnyt élvez a többi sugárzással kapcsolatos megfontoláshoz képest.

Kísérletek igazolták, hogy hasonló események áldozatai sosem kontaminálódottak annyira, hogy komoly veszélyt jelentenének a jól felkészült egészségügyi személyzetre nézve. Egy áldozat ruhájának eltávolítása a külső kontamináció 90%-át szünteti meg, egy gyors zuhanyzással pedig eltávolítható a maradék is a bőrről.

Radiológiai vészhelyzet esetén továbbá az alábbiakat tehetjük:

  • Radionuklidok szervezetbe kerülése esetén kelátképző vagy a radioaktív anyagot megkötő ágensek elérhetőek, hogy gyorsítsuk az eliminációt és csökkentsük a dózist.
  • Radioaktív jód esetében kálium-jodid előzetes vagy az expozíciót azonnal követő bevételével a pajzsmirigy radionuklid felvétele meggátolható.
  • Az orrkagylók vagy az orrgarat lemosása segíthet a radionuklid azonosításában és a hatásos kezelés kiválasztásában.
  • A nagy külső sugárexpozíciónak kitett személyeket rendszeres laboratóriumi vérvizsgálatnak kell alávetni, hogy megfigyelhessük a fehérvérsejtek és vérlemezkék számának változását. Ez segítségünkre van az akut sugárbetegség korai felismerésében.

A nagy nukleáris baleset esetén a lakosság és a környezet sugárvédelmének érdekében elvégzendő eljárásokról bővebben az alábbi, egészen friss publikációban olvashat:

‘ICRP, 201X. Radiological protection of people and the environment in the event of a large nuclear accident: update of ICRP Publications 109 and 111.ICRP Publication 1XX.Ann. ICRP 4X(X).

Tanácsadó és szabályozó testületek

A sugárvédelem nemzetközi hálózatának sarokpontjai:

Nemzetközi Atomenergia-ügynökség feladata segíteni az atomenergia békés célú alkalmazását, megvédeni a lakosságot és a környezetet az ionizáló sugárzások káros hatásaitól.

Egyesült Nemzetek Atomsugárzás Hatásai Tudományos Bizottság feladata, hogy rendszeresen felülvizsgálja a környezetünkben található ionizáló sugárzás természetes és mesterséges forrásainak alakulását, sugárzási szintjeinek vizsgálatát, az emberre gyakorolt ártalmas hatásainak mértékét és ezek kockázatát.

Nemzetközi sugárvédelmi biztottság egy szakértői szervezet, melynek feladata nyomonkövetni a sugárvédelemben végbemenő fejlődést, ajánlásokat kidolgozni a sugárvédelem alapelveire és a sugárbiztonság szabályaira vonatkozóan.

Jelenlegi magyarországi szabályozás alapjául szolgáló dokumentumok az ICRP 103 Publikációja, az IAEA 2013/59/Euratom irányelve 1996. évi CXVI. törvény az atomenergiáról (módosítás), 487/2015. kormányrendelet, valamint a 21/2018. EMMI rendelet.

Magyarországon a sugárvédelmi hatóság szerepét az Országos Atomenergia Hivatal tölti be.

Források: