Beszámoló az ESTI téli továbbképzéséről - 1. rész

Hírek - Radiológia Világa | 2024. december 13. 06:20 | Utolsó módosítás dátuma - 2025. január 17. 13:56 | Forrás: Dr. Székely András

“Hóvihar borította be a kifutót, így még 25 percig a levegőben kell maradnunk.”

I.nap: Hóvihar borította be a kifutót, így még 25 percig a levegőben kell maradnunk.

Reggel 2 óra 50 perc, 1 fok, havazás. Indulok Ferihegyre autóval. Teljes sötétség van Debrecenben, de jobb is, ha ehhez gyorsan hozzászokom, mert Tromsøban az év ezen időszakában a sötétség dominál. Az észak-norvég városban a nap már délelőtt 12:00 óra előtt nyugszik, így az ott élő majd’ 80000 embernek az éber órák száma zömében napfény nélkül telik - ahogy ma nekem is. Ugyanakkor napfelkelte nem sokkal éjfél után van! Bár sokfelé jártam már a vilagban, ez a napirend egy teljesen új élmény lesz számomra. Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha elrepülnék Chicagóba, de jetlag helyett a saját órám szerint élném tovább az életem. Meglátjuk!

Budapestről nem sikerül időben felszállnunk. A reptéri busz elszállít minket a géphez, de ott csak egy kört teszünk a jégoldó párában fürdő gépmadár körül. Senki sem érti, hogy mi lehet a probléma, mert több gép száll fel és le ezekben a percekben. Aztán egy mérnök figura elmagyarázza, hogy egy régebbi, légcsavaros gépet sikerült kifognunk, ami alacsonyabban repül (maximum 4000 m magasan) mint a modernebb társai és érzékenyebb a légköri jegesedésre. Így a kapitány 6:50 helyett 8 órára teszi át az indulást, a jobb időjárás reményében, amiből végül 9:15 lesz. Felszállás után 50 perc múlva landolunk Bécsben. Nem lett senki rosszul a gépen, és a rossz időjárás sem indokolja a leszállást; ez eredetileg is így szerepelt az itinerben.

A világ kisebb vagy nagyobb városainak zöme nem elérhető közvetlenül Magyarországról, így kénytelen vagyok átszállni. Mivel viszonylag későn kaptam észbe, és csak szeptemberben döntöttem el, hogy részt veszek az Európai Mellkas Radiológiai Társaság vagy ismertebb, rövidebb nevén ESTI téli továbbképzőjén (Winter Course), már csak ez az utazási opció maradt számomra. De egyáltalán nem csüggedek, mert Bécsből egy különleges utazópartnerem lesz…

Legalábbis ez volt a terv, amíg be nem jött a csúszás. De a légitársaság becsületére legyen mondva, hogy a 10:25-ös járatot úgy sikerült mindenféle fizikai erőlködés nélkül elérnem, hogy a budapesti gép 10:05- kor még taxizott a kifutón. A lépcsőnél kisbusz várt, ahová német precizitással pakolták be a hozzám hasonló átszálló utasokat és csomagjaikat. Volt aki Hamburgba, más Chicagoba szeretett volna utazni, úgy hogy két óra átszállási idő helyett volt rá 20 perce. De megoldották!

A bécsi repülőteret így csak kívülről láttam; Ferihegytől nem sokkal nagyobb, viszont van egy óriási előnye: ez elérhető a belvárosból vonattal. Az osztrák légitársaság OS329 jelzésű járata 3 óra és 45 perc alatt éri el Troms megye székhelyét, így ennyi időm volt, hogy néhány szót váltsak egy osztrák kollégával, akit személyesen csak néhány hónapja ismertem meg, történetesen Debrecenben egy tüdőgyógyász kongresszuson. Ha azt mondom HRCT akkor bárki, aki kicsit is érdeklődik a mellkas radiológia iránt, egyenlőségjelet tesz a téma és a professzor közé, hiszen évente közel 300 előadást tart, például a bécsi ECR-en minden évben átlagosan ötöt! Tromsøban a pneumoconiosisokról és a sarcoidosisról hallhatunk majd tőle 30-30 percben. Mivel széles körben tart jó előadásokat, és publikációinak száma is kimagasló, nem meglepő, hogy a norvég Anagha P. Parkar után ő lesz az ESTI következő elnöke, így ha minden jól megy, a jövő évi téli továbbképzőt és a 2026-os kongresszust is Ausztriában fogják tartani - az utóbbit remélhetőleg Salzburgban.

Prof. Helmuth Prosch tudós kinézetű ember, átlagos testalkattal, göndör hajjal, és magasodó homlokkal. Széles mosollyal üdvözöl, miközben alig pár hónapos gyermekét állva altatja. Mivel a picit a feje fölött bömbölő hangosbeszélő sem kelti fel álmából, ott folytatjuk, ahol legutóbb Debrecenben egy-két sör mellett a város akkor legfiatalabb szállodájának bárjában abbahagytuk; mélyre merülünk a Powerpoint rejtelmeiben és lelkesen osztjuk meg egymással a képgenerálásban szerzett legfrissebb tapasztalaink. Büszkén mutatom neki a saját tervezésű digitálisan nyomott pénztárcámat, amire egy MI-generált, fibrotikusan átalakult tüdő művészi mása került. 

A közelgő előadásairól kérdezem, aminek kapcsán elmondja, hogy egy jó előadáshoz elengedhetetlen, hogy már akkor elkezdjük a készülődést, amikor a felkérés megérkezik - ez esetenként akár 1 évet is jelent! Ő is nagy hangsúlyt fektet a bemutatói (ppt) egyedi megjelenésére; tőle soha nem fogunk “gyári” sablonokat látni. Némi tanácsot kérek tőle egy közelgő előadásomhoz; természetes, hogy idén áprilisában jelent meg egy cikk a témában…amiben társszerző volt! Feljegyzem magamnak, hogy mindenképp elolvassam (https://doi.org/10.1183/20734735.0186-2023). 

Az út eseménytelenül telik, körülbelül az utolsó 1 óráig. Ekkor bejelenti a kapitány, hogy hóvihar van Tromsøban és a földi irányítás azt kéri, maradjunk még egy kicsit a levegőben, amíg járhatóvá teszik a kifutókat. Utólag megtudom, hogy három nagy kört írtunk le a levegőben, majd bemerészkedtünk a csendesedő viharba. Eddig csak filmekben láttam olyat, hogy egy gép ritmusosan jobbra-balra dülöngél és hirtelen olyan gyorsan süllyed, hogy az ember gyomra a mellkasában érződik. Bírom és szeretem a hullámvasutakat, de ott legalább előre lehet látni, hogy nagyjából mi fog következni!

Tromsø reptere valamivel nagyobb a Debreceninél, de sokkal több gépet szolgál ki. A vártnál nagyobb volt a nyüzsgés a terminálok belül, viszont a parkoló ugyanolyan méretű és majdnem annyira kihalt mint a debreceni. Mínusz 5 fok fogadott és nagyon-nagyon sok hó. A sítáborokat nem számítva, gyerekkoromban láttam utoljára ennyi egybefüggő havat. Egy német kollégával könnyen megtaláltuk a városba vezető 42-es buszt, csak épp a menetirányra nem figyeltünk, így dél helyett észak felé indultunk el :) 

Gyors bejelentkezés a szállodába, rövid séta, aztán vacsi a BurgerMan-nél és sör a város 1890 óta működő főzdéjében. A hotelemben pedig fakultatív esti program a gofrisütés, amit itt barna sajttal, tejföllel és lekvárral esznek. Pont még gofrinak volt helye a gyomromban. A szállodafele jövet rövid időre megpillantottam a kikötőben állomásozó hatalmas hajókat és az öböl másik oldalán egy meredek sziklafalat. Majd egy pillanat múlva eltűnt az egész mert jött megint egy kisebb hóvihar. Az Ice'n’go-ra emlékeztető golyócskák estek az égből. 

Tehát holnap kezdetét veszi a tovabbképző, amire egyrészt azért látogatnak el a kollégák, hogy frissítsék tudásuk a mellkasi radiológiából, de van olyan is, aki az európai mellkas radiológiai diplomára hajt, és neki(k) legalább egy ilyen kurzuson kötelező a résztvétel.

A cikk eredetileg a szerző Facebook oldalán jelent meg. 

A szerzőről: Dr. Székely András, a Kenézy Gyula Kórház munkatársa, saját elmondása szerint: a mellkas iránt elkötelezett radiológus. 

Közösségi felületei:

YouTube: https://youtube.com/@future-rad

BlueSky: @chestradiologist.bsky.social