Az os naviculare és az os cuneiforme mediale gyermekkori osteochondrosisa

Közösségek - MSK | 2020. november 05. 21:23 | Utolsó módosítás dátuma - 2020. december 01. 00:24 | Forrás: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6413999/

Bal oldali lábfájdalommal kereste fel háziorvosát egy 6 éves fiú, elmondása szerint csak kisebb trauma érte a lábát. A bal lábról készült röntgenfelvételek kimutatták az os naviculare osteochondrosisát (más néven Köhler-betegség) valamint az os cuneiforme mediale osteochondrosisát - melyek jóindulatú, maguktól gyógyuló folyamatok, de valószínűleg a beteg fájdalmának okozói. Már több mint 50 anatómiai helyen számoltak be osteochondrosisról az emberi csontrendszerben. Az osteochondrosis kifejezés olyan folyamatot jelöl, amelyben az érellátás sérülése miatt szekunder osteonecrosis, ízületi beroppanás és ízületi gyulladás  jön létre. Bár a vaszkuláris sérülés pontos etiológiája továbbra is tisztázatlan, de feltételezett okként tartják számon a mikrotraumákat, a gyors növekedést, a nemi, genetikai és / vagy hormonális tényezőket.

Az os naviculare és az os cuneiforme mediale gyermekkori osteochondrosisa

Esetbemutatás

Egy 6 éves fiú érkezett édesapja kíséretében háziorvosához. Fő panasza a bal lábfej dorsalis oldalának fájdalma és duzzanata volt. A kis beteg nemrég elesett az állatkertben és azóta folyamatosan fennálltak ezen tünetei. Röntgenfelvételt készítettek a bal lábról. A megszokott felvételsorozatot készítették: anteroposterior, ferde és oldalfelvételt. A felvételek alapján két elváltozás került felismerésre, melyeket ugyanaz a kórfolyamat okozott. Egyrészt az os naviculare jelentősen laposabb volt („ostyaszerű” megjelenésű), scleroticusabb és fragmentált volt. Ez az os naviculare osteochondrosisának klasszikus megjelenése, amit Köhler-betegség néven is ismerhetünk. Hasonló elváltozás volt látható az os cuneiforme mediale-n is, bár kevésbé szembetűnően: szintén csökkent a nagysága, fragmentálódott és sclerotikussá vált, mely szintén osteochondrosisnak felelt meg. Az oldalfelvételen jól látható volt a társuló lágyrészduzzanat. Friss törés nem volt megfigyelhető.

Számos osteochondrosisról szóló leírást találhatunk. Tipikusan a csontozatilag éretlen korosztály érintett: gyermekek, fiatal felnőttek. Férfiaknál gyakrabban fordul elő, mint nőknél. Legjobb választás elsődleges képalkotásra az adott végtag röntgenfelvétele. Bár az MR számít az arany standardnak, mégis gyakran egy hétköznapi röntgenfelvétel elegendő lehet a diagnózis felállításához. A laboratóriumi értékek nem mutatnak eltérést. 

Köhler-betegségnél az érintett betegek tipikus életkora 4-6 év. Az os naviculare a lábcsontok közül az utolsó a csontosodásban, ezért különösen fogékony a kompressziós sérülésre, mely érrendszeri károsodáshoz vezet. Amint ennél az esetnél is láthattuk, klasszikus megjelenése a laposabb os naviculare, melyet “ostyaszerűnek” írtak le, valamint a csont töredezettsége és sclerosisa.

Hivatalosan a diagnózist csak olyan betegnél szabadna felállítani, akinek van korábbi felvétele a normál megjelenésű os naviculare-járól. Ám tekintettel az érintett betegek életkorára, rendkívül ritka, hogy rendelkezésünkre álljon előző felvétel, így általában a diagnózist a megfelelő klinikai tünetek támasztják alá. A betegek lábháta duzzadt és érzékenységet jeleznek az os naviculare felett.

Az os cuneiformek osteochondrosisa ritka. A három os cuneiforme közül a leggyakrabban a medialis érintett. Egy 18 főt magába foglaló esettanulmányban 11 betegnél bilateralis volt. A Köhler-betegséghez hasonlóan az érintett betegek átlagéletkora körülbelül 5 év. Tüneteik a lábhát fájdalma és az antalgikus járás. Fizikai vizsgálaton nem specifikus érzékenység tapasztalható az érintett csont régiójának megfelelően, ezért jellemzően röntgenfelvételt készítenek az adott lábról.

Mind a Köhler-betegség mind az os cuneiforme mediale osteochondrosisa magától gyógyul. Non-szteroid típusú gyulladás csökkentőt lehet a fájdalomra adni és a folyamat akut szakaszában javasolt a terhelés csökkentése.

A választott kezeléstől függetlenül a betegek tünetei és radiológiai képe javulni fog. A tünetek 2–4 hét alatt szűnnek meg, míg a röntgenkép több hónap alatt tér vissza normál állapotába. 

A fő differenciál diagnosztikai kórképek az osteomyelitis, az eozinofil granuloma és Ewing-szarkóma. 

A fenti esettanulmányban szereplő beteget végül ortopédiai szakrendelésre irányították, ahol 4 hétig rövid gipszet kapott valamint non-szteroid fájdalomcsillapítót, ami után tünetei megszűntek. Kontroll röntgen nem készült. 

referálta: Dr. Tóth Hedvig

DE Kenézy Gyula Egyetemi Kórház

 

 

 

További cikkek