Közeli prof dr. Polgár Csaba onkológus főigazgatóval

Hírek - Egészségügyi Hírek | 2019. január 11. 07:45 | Utolsó módosítás dátuma - 2019. március 19. 16:45 | Forrás: Nők Lapja

Kásler Miklós professzor fiatalabb volt, mint én most, amikor huszonhat éve átvette az Intézetet.

Közeli prof dr. Polgár Csaba onkológus főigazgatóval

Magyarország legnagyobb – és európai szinten is elismert – daganatterápiával foglalkozó intézménye a budapesti Országos Onkológiai Intézet (OOI). Tavaly május óta egy nagy tudású, fiatal professzor, Polgár Csaba főigazgató főorvosként irányítja betegek tízezreinek ellátását. A Nők Lapja interjúja.

– Meglepte, hogy ilyen fiatalon az Országos Onkológiai Intézet főigazgató főorvosa lett? Talán ön a legfiatalabb az országos intézetvezetők között.

– Talán. Ötvenéves leszek hamarosan, az elődöm, Kásler Miklós professzor fiatalabb volt, mint én most, amikor huszonhat éve átvette az Intézetet. Választásában pedig nyilván az is motiválta, hogy negyedszázada ismer, 2013 óta általános helyettese voltam, részese a munkájának, így átláttam a működést, ismerem a közép- és hosszú távú terveket.

– Mielőtt megkapta ezt a megbízást, a Sugárterápiás Központot vezette. Nem sajnálja, hogy nincs közvetlen kapcsolata a betegekkel?

– Megbízott főigazgatóként továbbra is vezetem a Sugárterápiás Központot, így kapcsolatom a klinikummal, a betegekkel nem változott. Ott kezdtem az orvosi pályámat, kilencvenháromban. Nehéz lenne elszakadni a terápiától.

– Hogy jut eszébe egy fiatal orvosnak, hogy sugárterápiával akar foglalkozni?

– Nézze, minden végzős medikusnak van egy álma, amit aztán az élet olykor fölülír. Én mindenképpen egy manuális szakmát szerettem volna választani, azt terveztem, sebész vagy nőgyógyász leszek. Egyetem alatt bejártam ügyelni, asszisztáltam a műtéteknél, de a kilencvenes években Budapesten sebész- vagy nőgyógyászállást nem sikerült kapnom.

– Az édesapja az Uzsoki Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa volt, még úgy sem?

– Még úgy sem. Nem volt hely. Ezért kértem az egyetem után, hogy letudhassam az akkor még kötelező katonaságot, és átgondoljam, hogyan tovább. Mielőtt bevonultam, édesapám javasolta, beszélgessek el Németh György professzorral, aki egy évvel korábban, az Uzsokiból ment át vezetni az OOI Sugárterápiás Osztályát. Fölhívtam, fogadott, hosszan beszélgettünk. Kedvesen elmondta, a sugárterápia nemcsak elméleti szakma, van manuális része is. Nagy hatással volt rám, gyorsan döntöttem, itt maradtam. Katonának már úgy vonultam be, hogy volt állásom. A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható