„Igen, ki lehetne mondani azt a szót, hogy kórházbezárás”

Hírek - Egészségügyi Hírek | 2024. július 09. 06:30 | Utolsó módosítás dátuma - 2024. július 19. 14:39 | Forrás: 24.hu

Addig, amíg az az alapmantra az, hogy az egészségügyre szánt jelenlegi pénz némi hatékonyságnöveléssel elegendő, nagyon nehéz jelentős előrelépéseket tenni.

 „Igen, ki lehetne mondani azt a szót, hogy kórházbezárás”

Hajmeresztő történetek jutnak el az orvosi kamarához arról, hogy egy-egy orvos kiesése mekkora gondot okoz az ellátásban. Amíg az a kormányzati alapmantra, hogy „kórházat nem zárunk be”, csak a tűzoltás marad – mondják a Magyar Orvosi Kamara vezetői. Meglécz Katalin alelnök és Svéd Tamás főtitkár a 24.hu-nak adott interjúban a szegedi gyermektraumatológiai botrányról is beszélt, valamint arról, hogy miért kellene ismerniük az orvosoknak – és a társadalomnak is –, hogy milyen irányba halad az egészségügy titkosított átalakítása.

A minap sajtótájékoztatón beszéltek arról, mik a jó és a problematikus irányok a kamara szerint az egészségügy átalakításában. Merre tart és milyen a helyzete ma az egészségügynek?

Meglécz Katalin: 2020-ban került a járvány miatt előtérbe az egészségügy. Az átalakítást és annak tudatosítását, hogy hozzá kell nyúlni az egészségügyhöz, a Covid-járvány tapasztalata hozta meg. Az érdemi átalakítás azonban csupán 2022-ben, a járvány lecsengésével kezdődött, vagyis még csak két év telt el.

Svéd Tamás: Ez a kis idő is rávilágított arra, hogy jelentős különbségek vannak az elvek, a kommunikáció, a szabályok, valamint a gyakorlat között. Az onkológiai ellátás jó példa erre. A szabályozás szerint megalapozott gyanú esetén két héten belül meg kellene történnie a képalkotó diagnosztikának, hat héten belül pedig el kellene jutni a terápiáig. A gyakorlat azonban nem ez, sajnos sokszor sokkal több idő, amíg a beteg kezelést kap. A kormánytól egyébként azok a mondatok és elvek köszönnek vissza, amiket mi is régóta hangoztatunk a centralizáció szükségességéről, a hatékonyság növeléséről, az átszervezésről, az alapellátás, az egynapos sebészet és a szakrendelők megerősítéséről. És halljuk azt is, amivel szintén egyetértünk, hogy a megfelelő ellátásokat a megfelelő gyakorisággal a megfelelő színvonalon végző kórházakhoz érdemes csoportosítani. A tervezett átstrukturálás helyett azonban a gyakorlatban sokkal inkább a humánerőforrás és eszközhiány szabja meg azt, hogy mely osztályok zárnak be vagy szüneteltetik rövidebb-hosszabb időre az ellátást. Ezért alakulhat ki, hogy például olyan urológiai osztályok is bezárnak vagy alulműködnek, amelyek aránylag nagy területért felelősek, miközben kisebb centrumok nyitva maradnak. (...)

Addig, amíg az az alapmantra, hogy „kórházat nem zárunk be”, valamint az, hogy az egészségügyre szánt jelenlegi pénz némi hatékonyságnöveléssel elegendő, nagyon nehéz jelentős előrelépéseket tenni, és marad a tűzoltás. Meg kéne nyerni az orvostársadalom és a lakosság támogatását, és meg kéne lépni fájdalmas lépéseket is. (... ) Ki kell mondani, hogy mi az, amiből a betegek jobb ellátást kaphatnak némi utazás árán. Igen, ehhez le kell nyelni a békát, hogy az eddig a szomszédban lévő kórház mostantól szakrendelőként, nappali kórházként, esetleg rehabilitációs központként működik majd.

Továbbiak a teljes cikkben