Gadolínium: csak óvatosan, de semmi pánik!

Hírek - RSNA2018 | 2018. december 05. 07:08 | Utolsó módosítás dátuma - 2018. december 11. 02:08 | Forrás: RSNA Daily Bulletin - dr. Oláh Márton

Mióta 1988-ban az FDA engedélyezte, a gadolínium tartalmú kontrasztanyagokat világszerte 300 millió páciensnél alkalmazták diagnosztikus és terápiás eljárásoknál. Egy 2014-es közleményt követően azonban - miszerint a kontrasztanyag lerakódik az agyban - ellentmondások jelentek meg a gadolíniummal kapcsolatban.

Gadolínium: csak óvatosan, de semmi pánik!

„Olvastunk tanulmányokat páciensekről, akiknél a megjelent mellékhatások összefüggésbe hozhatók a gadolínium használatával, mely hírre mint radiológusok, természetesen felkaptuk a fejünket”, mondta Max Wintermark, a Stanford Egyetem radiológus professzora és egyben a neuroradiológiai intézet vezetője, aki társmoderátorként vett részt az RSNA kongresszus szerdai vitaülésen, melynek címe “Gadolínium alkalmazása az MRI-ben: adjuk vagy ne adjuk?” volt.

Habár az ülésen szintén felszólaló Vikas Gulani 2006-ban dokumentálta, hogy veseelégtelen páciensek képtelenek voltak bizonyos gadolínium kontrasztanyagokat kiválasztani, csak kevés evidencia van a gadolínium biztonságos használatára ép vesefunkciójú alanyok esetén. Mindezt észben tartva, mikor szóba kerül a kontrasztanyag alkalmazása MR során, felmerül a kérdés: adjuk, vagy ne adjuk?

Dr. Gulani, a Cleveland University Medical Center diagnosztikus radiológusa azt tanácsolta kollégáinak, hogy legyenek óvatosak a döntés meghozatalakor.

„A GBCA-k (Gadolinium Based Contrast Agents, azaz a gadolínium tartalmú kontrasztanyagok) rendkívül fontos, életmentő információkat biztosítanak. Bármikor felmerül a gadolíniumos MR-vizsgálat, megfontoltan kell mérlegelnünk az MR nyújtotta klinikai információ hasznát az agyban lerakódó kontrasztanyag potenciális kockázataival szemben minden páciens esetén!”

Beszéljünk a betegekkel a kockázatokról!
Dr. Wintermann elmesélte, hogy minden egyes kontrasztanyagos MR-vizsgálat előtt beszél betegeivel a gadolínium-alkalmazás kockázatairól, de azt is minden alkalommal hozzáteszi, hogy a kontrasztanyag elhagyásának is vannak kockázatai.

„A hírek mindig csak a gadolínium-használat potenciális veszélyeire, kockázataira fókuszálnak, de arról nem ejtenek szót, milyen rizikója van, ha nem használjuk a kontrasztanyagot. Éppen emiatt magyarázom el pácienseimnek mindkét oldalról az esetet, hogy saját maguk, az összes információ birtokában hozhassák meg döntésüket”, hangsúlyozta. A Stanford Egyetem professzora hozzátette, szerinte egyedül a radiológus felelőssége, hogy a gadolíniumot csak azon esetekben alkalmazzák, amikor klinikailag releváns extra információt nyújt és az új információ megváltoztatja a beteg kezelését.

„Ha beadod a kontrasztanyagot és felállítasz egy nagyszerű diagnózist, de a beteg terápiája nem változik, akkor valószínűleg nem volt elég jó okod arra, hogy beadd”, jegyezte meg.

Dr. Wintermark és Dr. Gulani egyetértenek abban, hogy további kutatások szükségesek, a lerakódás mechanizmusainak, a depozitok kelát állapotának, a GBCA-k stabilitásának és kötési affinitásának, teoretikus toxikus hatásának megismeréséhez, mely tulajdonságok különböző kontrasztanyagok esetén eltérőek lehetnek.

„Amíg teljesen meg nem értjük a folyamatokat és azok klinikai következményeit, addig a biztonság és a gadolínium szövetlerakódási potenciáljának körültekintő értékelése a legfontosabb”, mondta Dr. Wintermark.

Dr. Gulani végezetül hozzátette: „minthogy a gadolínium lerakódás egy viszonylag tisztázatlan jelenség, pontos és részletes adatok szükségesek. Ebből kifolyólag az alkalmazott GBCA-k típusát és dózisát is fel kell jegyezni minden egyes intravénás beadás után.”

Forrás: RSNA Daily Bulletin

További cikkek